Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)

A bányafőmérnök a VIII. rangfokozatba sorolt okleveles bányamérnök. A bányafőnök mint hivatalvezető bányamérnök szerepelt. Lehet főbányatanácsos, bányatanácsos, bányafőmérnök, bányamérnök, sőt bányasegédmérnök is. A bányaigazgató egy-egy terület (bányakerület) vezetésével megbízott okleveles bányamérnök. Pénzügyi tanácsos és főtanácsos 1923 óta az államfő által adományozott címek a m. kir. bányatanácsosi ill. főtanácsosi cím helyettesítésére. A címeket a hazai bányászat terén kiváló érdemeket szerzett bányamérnököknek adományozták. Az állami rendszerű VII., ill. VI. fizetési osztályba lettek értelemszerűen besorolva. A nógrádi barnakőszén medencében folyó bányamunkáról a következő séma állítható össze: Külszíni munka: (fiúknál 12-15 éves korig) 1. Napszámos, urasági munka 2. Meddőürítő 3. Csillekapcsoló 4. Csatlós a szállítókasnál Föld alatti munka: (általában 15 éves kortól mehettek a bányába dolgozni az erős fizikumú fiúk, azonban a visszaemlékezések alapján úgy tűnik, hogy a korhatárt nem vették túl szigorúan. Mátraszeléről, Karancskesziből stb. származó adatok szerint 12-13 éves korban is előfordultak a bányában) 1. Ajtós, takarítógyerek (takaronc). A bányai légajtónál annak nyitásával és zárásával szabályozták a légáramlást. A vízmentesítés céljából vizet húztak, pumpát nyomtak, vizesárkot pucoltak (srámpucolás), fővágatot, alapközlét tisztítottak. Penészt sepertek az ácsolatról. A földpiszkot (forot) a „mitikával" a vágat oldalába, az „ulmába" rakták. Ezt azután a déli etetéskor lapátolták a betolt csillékbe. Feladatuk volt a salakozás (suterozás), azaz a vizes helyeken a sínek között végzett munka. 2. Belső csatlós. Különféle munkák végzését jelentette ez a munkakör: bányakocsis, vonatkísérő (konduktor). A „cúgos" a kocsizó munkát fél munkaidőben (siktában) végezte. Feladata volt a csillék kapcsolása, a lóvonat előtt járva világítani a „pikszissel", ami négyszögletes alakú, üvegezett lámpa gyertyával, illetve a későbbiekben petróleumlámpa. A kapcsoló a siklónál dolgozott, lényegében ez volt a csillési munkakör előiskolája. A csilléknek a huzatókötélhez való kapcsolása, rögzítése, igen nagy pontosságot, figyelmet, ügyességet igényelt. Erről tesz vallomást egy volt kapcsoló. - „Tizenöt éves koromban már beosztottak kapcsolónak. Még akkor „srófos" lakatok voltak. A nagy kötél beillett a lakatba és sróffal erősítettük hozzá. Nehézkes volt a kezelése, módosítottak rajta. Egy kis éket kellett a lakatba ütni, ami odaszorította a vontatókötélhez a lakatot. Nagyon kellelt vigyázni, mind a kétféle lakatnál, hogy időbe rögzítsük oda a kis huzatókötelet a nagy vontató kötélhez, mert ha elkéstünk, nem sikerült a rögzítés, előfordult, hogy a csille elszaladt s bizony könnyen kilökte az ácsolatot, oldaltámfát. Ilyenkor szakadás, baleset is adódott. " A sikló alsórészén dolgozó fiú volt a kapcsoló a felső munkahelyen dolgozó a brenzes, azaz siklós, akinek a feladata a csillék lefelé történő mozgatása. Az aknaüzemnél az aknacsatlós feladata a jelzések leadása volt. Petik István visszaemlékezése alapján rekonstruáljuk a „Brenz" működési elvét 1868-ban: „Először is az a Brenz alatt egy fél épületből annak közepén egy vastag gerenda fölállítva, annak pedig az közepén egy fakerék és az kerék közepén kivágva és abba az kivágásba pedig erős láncz volt behúzva, és az lánczok között erős sínszögek voltak verve, és még az kerékre volt egy vasrúd szögezve mint kormányzóul, mert az hegyen lefelé voltak vashengerek, és az kutya (csille) megvolt kötve az lánczal és ugy eresztettük le az kutyát az hegyrül. A kutya elől ment az láncz pedig tyuszott (csúszott) azon az kis hegerkéken, és azzal az vassal amit említettem, hogy az kerékre van szögezve azzal lehetett lassan vagy jobban ereszteni, vagyis megfogni a kutyát. Ebül állt az ottani munkám, egészen 1868. május hótul 1869. november elejéig. " Andreics János bányamérnök Károly aknai munkahelyen mutatta be a csatlósok munkáját: 97