Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)
taink. Mint vezető, a nógrádi bányászok emlékezetében művelt, higgadt, jóakaratú emberként maradt meg. Budapesten hunyt el 1945. szeptember 15-én. Irodalom 1. Dzsida József: A Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. nógrádi szénbányászatának története 1868-1943. Salgótarján. 1944.149.0. 2. A Bányász. 1937. augusztus. 4. o. 3. A Munka. 1939. szeptember 6. 4. Sinkovics János: Művelődés, szórakozás, testedzés. NTM. BK. Gysz.: 459.3. o. 5. NML. SKB Rt. alkalmazotti törzskönyv. 1909-, Korompay Lajos (1882-1968) Budapesten született 1882. december 6-án kisiparos családban. Korán árvaságra jutott, s rokonai nevelték fel. Középiskoláit Budapesten, a főreáliskolában végezte, s közben a nyári vakáció idején építőipari tanoncként dolgozott, majd kőműves segédként szabadult. A Selmecbányái akadémián tanulmányait 1902-1905 között folytatta ösztöndíjas hallgatóként. Oklevelét jeles eredménnyel 1908-ban kapta meg. A Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. szolgálatába 1906-ban került, s 37 éven át dolgozott különféle beosztásokban. 1906-1912 között először az etesi Amália aknánál, majd 1908-tól a bányamérnökségen dolgozott Salgótarjánban. A somlyói szénterület felfedezése idején már a bányamérnökséget vezette, s ezért a nevéhez fűződik az új terület feltárási, fejtési és szállítási terveinek a kidolgozása. 1912-től a Zsil-völgyi bányákhoz irányították Petrozsénybe. Kezdetben Farkasvölgy keleti, illetve nyugati bányáinak, majd 1914-től a Chorin-aknának volt az üzemvezetője s egyben a vulkáni kerület üzemfőnök helyettese. A világháború kitörése után két évig frontszolgálatot teljesített, majd visszatért a vállalathoz. Munkája a bányatüzek elleni iszaptömedékelési kísérletek vezetése, és az iszaptömedékeléses fejtési rendszerek kipróbálása volt. Dorogra 1917-ben helyezték át, s itt mint igazgatóhelyettes, a dorogi szénbányászat szállítási koncentrációjának a kialakításában, valamint az elfulladt aknák víztelenítésében vett részt. Nevéhez fűződik a Schmidt-féle „művájár" gyakorlati kikísérletezése a vágathajtásnál. A világháború utáni szénkonjunktúra idején az SKB Rt. bekapcsolódott a várpalotai lignitbányászatba s Korompay Lajos 1923-tól 1939-ig a várpalotai szénbányászat vezetője volt. Az SKB Rt.-nek a lignittel kapcsolatos tervei azonban nem váltak be, értékesítésére gazdaságos megoldást kellett találni. Korompay javaslatára döntöttek a lignit nemesítése mellett s a Fleissner-féle ahidráló berendezést helyezték üzembe. Ezzel az eljárással a lignitből 4000 kalóriás fűtőértékű tüzelőanyagot tudtak előállítani. Ugyancsak fontos feladata volt a bányászat szociális és egészségügyi létesítményeinek a fejlesztése, melynek során számos új létesítménnyel gyarapodott a vállalat. Nevéhez kapcsolódik a szervezett vájároktatás kezdeményezése és a vájároktató könyv megírása. Korompay Lajos munkásságát 1935-ben bányaügyi főtanácsosi címmel ismerték el. 1939. szeptember 7-én nevezték ki Bérezi utódjaként salgótarjáni bányaigazgatónak. Beiktatásán dr. Chorin Ferenc elnök-vezérigazgató is részt vett, ahol nagy elismeréssel szólt a várpalotai munkásságáról. „Rámutatott a bányamedence vezetésével kapcsolatos nehéz munka fontosságára, hangsúlyozta, hogy megnyugtató számára az a tudat, hogy ezt olyan kezekbe tette le, mint Korompay Lajosé... "Az új igazgató válaszában már a munka fontosságát hangsúlyozta szakmai hitvallásaként: „A mögöttem állókkal merem vállalni azt, amit tőlünk várnak s remélem, beteljesedik az, hogy Tarjánnak elhomályosult csillaga újból fényesen fog ragyogni." 1938. szeptember 8-án kibocsátott körrendeletében új feladatait így foglalta össze: .Amikor Központi Igazgatóságunk megbízásából hivatalosan is átveszem a salgótarjáni szénmedence üzemeinek vezetését, munkámat a jó Istenbe vetett hittel, és az О nevében kezdem 642