Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)

meg. Nem mulaszthatom el ez alkalommal, hogy ne mondjak köszönetet legelsősorban is nagynevű elődöm, Bérezi Sándor bányaügyi főtanácsos úr Őméltóságának azért, a bányászokat mindenkor jellemző kollegális szeretetért, mellyel fogadott s az első megismerés nehéz munkájában segítségemre volt, tanácsaival hathatósan támogatott. De köszönetet kell mondanom valamennyi kerületfőnök Úrnak, élükön Lénárd Károly bányaigazgató h. úrral, valamint az Üzem- és Osztályvezető Uraknak, akik úgy érzem mellém állottak, s az első zökkenőn átsegíteni szívesek voltak. A feladat - mely a közeljövő borongós ködfoltjain már-már keresztül csillan - nehéz s mindenegyes munkahely a legkisebb takarítófiútól föl munkásokon, felvigyázókon, tisztviselőkön és mérnökökön keresztül - magamat sem kivéve - egész embert kíván. De a közös cél elérésének biztos sikere megkívánja azt is, hogy valamennyien egyetlen táborba tömörülve, szorosan váll váll mellett haladva, fegyelmezetten, harmonikus egységben végezzük kötelességünket. " Munkáját ebben a szellemben végezte, igazgatósága idején a bányák központosítása és gépesítése erőteljesen fokozódott. A szénigények teljesítése érdekében sorra nyíltak meg az új szénbányák: Jenő-akna, Déli-bánya, Rónabánya, Kőkút és Kisfalud. A széntermelés 18 millió mázsára emelkedett. Az eredményeket produkáló bányamunkások szociális létesítményeinek a fejlesztéséről sem feledkezett meg: kolóniákat renováltak, bányakórházakat bővítettek. Frank Lajos bányamérnök viszszaemlékezése szerint: „minden újítási törekvést támogatott, a sikereket elismerte". Korompay Lajost 1944 végén Budapestre, a vállalat központjába helyezték vezérigazgató helyettesnek. 1945 után a Szénbányászati Ipari Igazgatóság szakértőjeként dolgozott. 1968. június 13-án hunyt el, Dorogon helyezték örök nyugalomra. Irodalom 1. Dzsida József: A Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. nógrádi szénbányászatának története. 1868-1943. Salgótarján. 1944.48-50., 150-151. o. 2. Bányászati és Kohászati Lapok. 1968.11. sz. 736. o. 3. Magyar Életrajzi Lexikon. II. k. Bp. 1981.426. o. 4. Frank Lajos visszaemlékezése, kézirat. 5. A Munka. 1939. szeptember 16.3.0. 6. NML XXIX. 105. a. 1. d. Körrendelet 1939/91. 7. Jármai Ervin: Kiváló bányamérnökök a közép-dunántúli szénbányászatban. In: Bányászati és Kohászati Lapok. 1997.3. sz. 237-239. o. 8. NML. SKB Rt. Alkalmazotti törzskönyv 1909.Dzsida József (1884-1977) A Bács-Kiskun megyei Gádoroson született 1884. szeptember 14-én. Középiskolai tanulmányait a bajai gimnáziumban kezdte meg, majd Kalocsára kerülve 1905-ben itt érettségizett. A következő évben iratkozott be a Selmecbányái bányászati főiskolára, ahol 1910-ben bányamérnökként végzett. Oklevelét 1913-ban szerezte meg. Első munkahelye a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. zagyvapálfalvai bányakerületében volt (Pálfalva, Somlyó, Inászó), majd két év múlva a Zsil-völgyébe helyezték át. Először Aninán, majd Petrozsényben a keleti bánya üzemvezetője lett. 1916-ban a román csapatok betörésekor bányászokból szervezett csapatával a katonaság mellett védte Petrozsényt. 1918ban tért vissza Nógrád megyébe, s 1918-1922 között a somlyói Teréz-tárónál kapott munkát. 1922 nyarán a kazári szénterület megnyitásáról született vállalati döntés, s az új telepítési munkák irányítását Dzsida József bányagondnokra bízták. 1924-ben Kazáron szénosztályozót épített, 1929-ben a Gergelyvölgyi-lejtősaknát nyitotta fel. A vízdús homok ellen leleményessége és szaktudása révén si643