Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)

Gerber Frigyes (1856-1897) (Salgótarján Baross Gáborja) A megyei hetilap 1897. december 12-i számában adta hírül, hogy 41 éves korában váratlanul elhunyt a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. bányaigazgatója. A Száva partján fekvő Mitrovicán (Sremska Mitrovica) született 1856. november 28-án, es. kir. katonai hivatalnok családban. Középiskoláit a pancsovai főreáliskolában végezte el kitűnő eredménnyel. A freibergi bányászati akadémiára 1873-ban iratkozott be. Négy év alatt két szakot végzett el és 1876-ban kitüntetéssel általános mérnöki és bányamérnöki oklevelet szerzett. 1878-ban Berszászkán (Krassó-Szörény vármegye) az ottani szénbányáknál töltötte le gyakorlati idejét. 1880tól a Kozla bányatelep üzemvezetője lett. Salgótarjánba 1882-ben érkezett s itt az SKB Rt. szolgálatába lépett. Zemlinszky Rezső bányaigazgató keze alatt mérnöki feladatot látott el 1886-ig, majd 1889-ig bányagondnok volt. 1889-től nyolc éven át salgótarjáni bányaigazgatóként dolgozott. Működési ideje alatt az európai színvonalú bányászati technikát ültette át a nógrádi bányaviszonyokra. Kortársai szerint a hazai viszonyokat nehezen szokta meg, de mint bányamérnök, igazi szaktekintéllyé nőtte ki magát. Zemlinszky Rezső 1884-es nyugdíjazása után a bányaigazgatóság csak nevében élt tovább. Nem bányaigazgató, hanem két mérnök: Gerber Frigyes és Márton Lajos vezette. 1886-tól került Gerber a salgótarjáni igazgatóság élére, mint a tarjáni kerület gondnoka. Melléje rendelték az inászói bányagondnokot, Pfaff Gusztávot. A két gondnok nem mindenben értett egyet az üzemfejlesztések technikai kérdéseiben, azonban Gerber nagyobb szakmai tudása, emberi magatartása mindig célt ért. 1886-1896 között Gerber Frigyes irányításával kezdődött meg a nagyobb széntelepeket megragadó, mélyebbre hatoló, mintegy két évtizedre szóló távlatokra telepített bányák művelése. A 200 méternél mélyebb aknákat ekkor kezdték kihajtani, megkezdték a bányák villamosítását, nagyteljesítményű szivattyúkat, szellőztető ventilátorokat állítottak üzembe, s megépítették az első, modern osztályozóművet. Gerber már ekkor kitűnt fáradhatatlan munkabírásával, a munkáskérdések iránti nyitottságával. Az Országos Földtani Adattár több kéziratos területi jelentést őriz tőle, melyben 18891897 között a megyei szénelőjövetelek mellett leírását adta az esztergomi szénmedencének, a DélErdély kőszénterületének, a petrozsényi feltárásoknak. Igazgatósága alatt megyénkben négy új akna: Károly, Ferenc, Frigyes, Amália és két táró: Lajos és Gusztáv létesült. Munkásságát Feldmann G. Károly elnök és dr. Chorin Ferenc alelnök is támogatta, elismerte. Lassan az ország egyik legnagyobb vállalatává fejlődött az SKB Rt., mely már nemcsak óriási méreteivel, hanem a korszak technikai színvonalán álló vállalkozásként is kitűnt. Mint a helyi viszonyok alapos ismerője, a fejlesztési tervek kidolgozója, váratlan halálával nagy veszteséget jelentett a nógrádi barnaszénbányászat számára, hiszen kiváló képessége még magasabb feladatok ellátására is predesztinálta volna. Az eredmények munkásságának jelentőségét igazolják: míg 1882-ben a barnaszéntermelés 3 millió q volt, 1896-ra elérte a 10 millió q-t. Ezzel a mennyiséggel az országos termelés 32%-át adták. A munkásállomány is közel ezer fővel emelkedett a társulat bányáiban, így már 3272 fő dolgozott a szénbányászatban. Igazgatói működésének idejéhez kapcsolódik az Etesi Szénbánya Rt. megvásárlása, szénterületének feltárása. 1888-ban bevezették a villanyvilágítást a József- és Zagyvái-rakodón. A külszíni szállítás elektromos üzemre átállítása még életében megkezdődött, 1893-ban a Zagyvái-rakodón szénosztályozót építettek, 1895-ben Pálfalván központi javítóműhelyt helyeztek üzembe. A műszaki fejlesztések mellett nagy megértéssel fordult a bányamunkások problémái felé. Emberi helytállásának adta tanújelét, amikor 1888. november 7-én a József-akna II. déli siklóján történt vízbetöréskor irányításával 20 bányamunkást mentettek ki. Ezért a cselekedetéért a Ferenc József-rend lovagkeresztjét is megkapta. Ugyancsak szívügyének tekintette a bányamunkások lakáskörülményeinek, oktatási és egészségügyi helyzetének a javítását. Munkásházak, munkástelepek sorát építtette fel: Inászón, Lajos-tárón, 635