Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)

azonosította.

10 1889-től alelnök, majd az 1889-ben elhunyt Feldmann G. Károly utódjaként elnöke lett a társulatnak.

11 Chorin Ferenc élete ettől kezdve összekapcsolódott az SKB Rt. sorsával. A legapróbb részletességig áttanulmányozta a társulat bányászati, pénz és kereskedelmi ügyeit. Felismerte a hazai kapitalizmus fejlődésmenetének a múlt század utolsó évtizedeiben bekövetkezett változásait, és sikeresen kapcsolódott be az iparosodásba és a modern hitelszervezetbe. Annak a menedzser típusú rétegnek lett a tagja, akik a századforduló táján léptek a színre a nagybankokban és a vállalatokban. A vállalkozó típusú nagypolgári értelmiség, a menedzser tőkés réteg bizonyos funkcióit látta el. Itt az ügyvédek jutottak fontos szerephez. Chorin ügyvédi pályafutása tehát nem a bankélet, hanem a nagyipar felé orientálódott. Majdnem minden nagybank, nagyüzem vezetőségében, felügyelő bizottságában megtaláljuk Chorin Ferenc nevét, mint jogtanácsost és érdekképviselőt. így Chorint, aki ellenzéki képviselőként Deák, majd Tisza ellenfele, a sikeresen felívelő pálya mégsem a miniszteri bársonyszékbe, hanem az SKB Rt., majd a GYOSZ elnöki székébe röpítette.

12 A Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. szénbányászata a 19. század végén, pontosabban az 1880-as években még csak a nógrádi szénmedencére terjedt ki. A vállalat erőteljes fejlődése azután indult meg, amikor vezetését Chorin Ferenc vette át, „aki az eddig inkább csak helyi jelentőségű üzemet az ország legelső vállalatává fejleszti". Gazdaságpolitikai elveinek megfelelően a szénbányászat fejlesztésére törekedett és ennek révén az Rt. négy évtized alatt az ország egyik legnagyobb vállalata lett. Eleinte csak Salgótarján, illetve a megye területein tartott bányákat üzemben, 1894-ben azonban megszerezte a petrozsényi szénbányák egy részét és ezzel az ország vezető széntermelőjévé vált. Chorin programjának második részeként 1895-től a társulat működésének színterét kiterjesztette a Királyhágón túli részekre. A Pesti Magyar Kereskedelmi Bank támogatásával vette meg a fizetési nehézségekkel küszködő bécsi székhelyű Brassói Bánya és Kohó Részvénytársulat Zsil-völgyi szénjogait. Nagyobb érdekeltséget vállalt a Felső-Zsil-völgyi Kőszénbánya Társulatnál is. A vállalat működési területének tudatos bővítése 1898-ban folytatódott, amikor az Esztergom-Szászvári Kőszénbánya Rt. létrehozásában vállalt érdekeltséget. Ennek a társulatnak is az igazgatósági elnöke lett. A tranzakciókat már elnök-vezérigazgatóként hajtotta végre. 1903-ban az Urikány-Zsilvölgyi Magyar Kőszénbánya Rt.-vel, a Felső-Zsil-völgyi Kőszénbánya Társulat bányáinak megvásárlásával az SKB Rt. a magyar szénbányászatban elfoglalt helyét tovább erősítette. A terjeszkedés jelentőségét az a tény is hangsúlyozta, hogy a Zsil-völgyi bányák megszerzése, illetve bérlete révén az ország legjobb minőségű barnakőszén medencéjéhez jutott az SKB Rt. A térnyerését gátolta azonban az állami kőszénbányászatot megteremtő kormánytörekvés, mely után a Zsil-völgyi államkincstári szénbányák bérletét még a szerződés lejárta előtt vissza kellett adnia. Nagy veszteség nem érte a vállalatot, mert az állami szénterületen lévő bányákat nem művelte, csupán a szénterület lefoglalása volt a cél. 1905-ben Nyitramegyében, a Magyar Általános Kőszénbánya Rt.vel közösen szerzett szénjogokat, melyek birtokában megalapította 1906-ban a Nyugatmagyarországi Kőszénbánya Rt.-t. A vállalat fő üzletágának továbbra is a szénbányászatot tekintette. Érdekkapcsolataik kiterjedtek az esztergomi, a tolnai, a baranyai és a borsodi bányavidékre is. 1920-tól intenzíven bekapcsolódtak a szénbányászat hasznának befektetésével az új iparágakba, érdekeltségekbe. Az Rt. nagyarányú terjeszkedése révén elérte, hogy az ország minden jelentős szénvidékén volt érdekeltségi köréhez tartozó vállalata.

13 Nógrád megyében az általános gazdasági helyzet teremtette meg a szénmedencében domináló két nagyvállalat, az SKB Rt., és az 1881-ben alapított Északmagyarországi Egyesített Kőszénbánya Rt. egyesítésének a gondolatát. Ennek keresztülvitele a szénmedencében létkérdést jelentett. Trianon után ugyanis elvesztették fogyasztási területük jelentős részét. A fővároshoz földrajzilag közelebb található bányavállalatok konkurenciája, a külföldi szén versenyhelyzete lépésre kényszerítette a vállalatot. Az SKB Rt. előbb 1917-ben az ÉKI Rt. részvénytöbbségét szerezte meg, majd 1925-ben fuzionáltak. Ez a tranzakció is része volt annak az előkészületnek, mely a háború után várható szénkonjunktúrára való tekintettel átgondolta az átmeneti gazdálkodás kérdéseit. A Zsil-völgyi bányák ugyanis már 1916-ban román kézre kerültek, várható volt, hogy a háború után jelentős szénbányák esnek ki a magyar ipar vonzásköréből. A trianoni békekötés után a csehszlovák és román államhoz került bá623