Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)

vette Tiszát a fúzión át a szabadelvű pártba, amelynek egyik jogásztekintélye lett. Az ellenzék megbízásából az Aradi Alföld с politikai napilap „lapvezére" lett. 1876-ban pedig Tisza Kálmán igazságügyi államtitkárnak szemelte ki. Szembehelyezkedett a kormánnyal és politikai életre nagy befolyással bíró gazdasági kérdések következtében 70 képviselővel kilépett a szabadelvű pártból és br. Simonyi Lajossal megalakította a független szabadelvű pártot.

5 A parlamentben az igazságügyi kérdések állandó felszólalója; 1876-ban a váltótörvény átdolgozója, a bankkérdés tárgyalására kiküldött bizottságban a kisebbség nevében ő az előterjesztett különvélemény előadója. Az igazságügyi bizottság tagjaként 1878-ban az új magyar büntetőkódex megalkotásában vett részt. 1878-ban az egyesült ellenzék programjával egyhangúan ismét Arad képviselője.

6 1881-ben kisebbségben maradt ugyanott, de pár hét múlva Zalabaksa mandátumával mégis bekerült a parlamentbe. A szabadelvű vitázások szétzüllesztették az ellenzéket és ezért Chorint liberalizmusa a szabadelvű pártba vitte vissza. 1884-ben az Aranyos-medgyesi kerület képviselője, majd a választás után kilépett az ellenzékből és szabadelvű párti lett.

7 1885-ben a mentelmi bizottság elnöke, ebben a tisztségben a Ház bizalma mellett képviselő pályája végéig megmaradt. így természetes, hogy tevékenységének egy részét a mentelmi jog objektív alapon történő szabályozása foglalta le. Szilágyi Dezső minisztersége alatt a királyi táblák és a főügyészségek decentralizációjának fő szószólója és sikerre vivője. Az 1891 -96-os ciklusban a bűnvádi perrendtartás megalkotása kötötte le idejét. A következő ciklusban Szatmár város képviselőjeként a bűnvádi eljárásról szóló törvény életbelépésével kapcsolatos törvényhozói munkában vett részt. 1899-ben kilépett a kormánypártból és a „disszidensekhez" csatlakozott, majd az Alkotmánypárt tagja lett. Mivel egyik szorgalmazója volt az 1901-ben megszigorított összeférhetetlenségi törvénynek, annak elfogadásakor, mint állami megrendelésekkel bíró nagyvállalatok - „Salgó" és „Rima" - vezetőségének tagja, neki magának is le kellett mondania képviselőségéről. Ezt követően 1903-ban az uralkodó kinevezte a főrendiház tagjává.

8 A nagytőkés vezérigazgató és elnök gazdasági törekvései A magyar iparnak a kiegyezéstől 1890-ig tartó megerősödését jelzi a kőszénbányászat és a vasérctermelés ugrásszerű fejlődése is. Kiemelve a barnakőszén-bányászatot, megállapíthatjuk, hogy a termelése a 4,4 millió mázsáról 22,5 millió mázsára emelkedett az országban ebben az időben. A barnakőszén-bányászat terén különösen a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. állt az első helyen, s igazgatóságában helyet foglalt dr. Chorin Ferenc is, akinek neve később „ennek a társaságnak hatalmas fejlődésével elválaszthatatlanul összekapcsolódik". Chorin vallotta, hogy az ország gazdasági felemelkedése a nagyarányú ipari fejlődés függvénye. Az 1890-es évektől erre két lehetőség is kínálkozott. Az egyik: újabb széntelepek feltárásával és kiaknázásával az energia készletet növelni, és ezzel együtt elszakadni külföldtől az energia szükséglet biztosítása terén. A másik: állami szubvencióval a meglévő iparágakat fejleszteni, újakat meghonosítani. Ez a két irány határozta meg Chorin Ferenc gazdasági elképzelését, melynek során az ország önálló vámterületté való alakítását is szorgalmazta. Ezzel a magyar ipar érdekeit képviselte a monopolisztikus helyzetet élvező osztrák iparral szemben s a hadiipari szállításokban is a magyar ipar számára megillető részt akart kivívni. Chorint munkássága révén a szakirodalomban a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. második megalapítójának szokták nevezni. A fellendülő barnakőszén-bányászat lassan kifulladt Nógrád megyében, ügyvitelének felülvizsgálására és átszervezési tervének elkészítésére 1880-ban kérték fel a Kereskedelmi Bank részéről Chorint. Előterjesztett véleményét a nagyrészvényesek elfogadták, s javasolták, hogy Chorin Ferenc lépjen az igazgatóságba, valósítsa meg programját. A kihívást elfogadta, és 1881-ben már tagja is lett az igazgatóságnak, s négy évtizeden keresztül vezette azt. „Együtt nőttek naggyá, s Chorinnak oroszlánrésze van abban, hogy e kis bányatársaság oly hatalmassá izmosodott.

,<9 Eleinte, 1885-től a társulat ügyészeként jogi kérdésekkel foglalkozott, a társulat bányáinak pénzügyi és jogügyi viszonyainak rendezését vette célba. Később vetette rá magát a gazdasági, főként ipari és bányászati problémákra, főleg politikai szempontból. Önálló, erős magyar ipart akart teremteni Kossuth eszméinek talaján, a magyar ipar kérdését a magyar önállóság lehetőségének kérdésével 622