Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)

III. rész KIEMELKEDŐ IGAZGATÓSÁGI ELNÖKÖK, BÁNYAIGAZGATÓK, BÁNYA-, GÉPÉSZ- ÉS EGYÉB MÉRNÖKÖK, ORVOSOK A SZÉNMEDENCÉBEN Elnökök (SKB Rt.) 1. Gróf Forgách Antal (1819-1885) Igazgatósági elnök, mint „jó szándékú dilettáns" A gácsi főágból származó ghimesi és gácsi gróf Forgách Antal 1819. április 16-án született Pozsonyban, Forgách János Csongrád megye főispánja és Szent-Iványi Erzsébet második gyermekeként. Anyja révén Liptó vármegye egyik legrégebbi családjával állt rokonságban, akik a 17. századtól Nógrád megyében is jelentős közhivatalokat töltöttek be. Nógrád megyében a 14. századtól birtokos Forgách család apai ágon a Hunt-Pázmán nemből eredő Nyitra vármegyei ágból származik. A 16. századtól politikai és egyházi téren játszottak kimagasló szerepet. 1560-ban bárói, 1640-ben grófi rangot kaptak. A Forgách család a Gyürky, a Prónay, az Almássy, a Zichy és a Dégenfeld családokhoz hasonlóan a 19. század dereka előtt érdeklődést mutatott az ipari tevékenységek iránt. Szerepük azonban nem volt ellentmondás nélküli. A megyénk iparfejlődésében vezérszerepet betöltő Frogáchok a mezőgazdasági és az ipari tőke összefonódását szinte családi hagyományként kezelték. Nevük elválaszthatatlan az 1767-ben alapított gácsi posztómanufaktúrától. A 19. század közepétől az országgyűlésben tevékenykedő Forgáchok közül, képzettsége és tehetsége tekintetében gróf Forgách Antal emelkedett ki. Elemi és középiskolai tanulmányait Pozsonyban, a jogot a pesti egyetemen végezte. A bécsi udvari kancelláriánál 1837-ben kezdte hivatali-közéleti pályafutását. Öt évi tiszteletbeli fogalmazóság után a fiumei kormányszékhez nevezték ki ülnökké, és a váltó- és kereskedelmi törvényszék előadójává. Ugyanitt 1844-től tanácsos lett. Az országgyűlésen a felsőház konzervatív pártjában a gr. Apponyi György körül csoportosulok között találjuk gr. Forgách Antalt is, akinek tapasztalati hiányosságait tehetsége és felkészültsége, illetve az udvar iránti feltétlen elkötelezettsége pótolta. Ezt felismerve a kormányszervek 1846-ban a váltó felsőtörvényszékhez nevezték ki ülnöknek, majd 1847-ben kamarai tanácsosnak. Nógrád megyében a fiatal Forgách alig fordult meg, ennek ellenére 1846-ban táblabíróvá nevezték ki.

1 A címet birtokai, családi tradíciói és nem politikai szereplései után kapta meg. Azt is leírhatjuk, hogy nem volt népszerű a megyében, a liberális nemesi ellenzék - Madách Imre, Szontágh Pál és Pulszky Ferenc - 1847-es epigrammagyűjteményében így jellemezték Forgách Antalt: Jöttél, hogy lecsepüzdpártunkat, s mégha legyőznél, Sem lennél Cézár; gyáva csak a mi hadunk. "

2 Politikai karrierje töretlenül ívelt felfelé, 1848-ban a főrendiház jegyzője lett. A forradalom és a szabadságharc alatt azonnal és határozottan az udvari párthoz csatlakozott, ahol az ősmagyar eredetű és nevű grófot a legnagyobb örömmel üdvözölték és nevezték ki Heves vármegye királyi biztosává (tábori biztosává), majd az északi megyék főbiztosává. Sajnálatos módon támogatta 1849-ben 612