Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)

az orosz intervenciós sereg behívását az országba, és fő élelmezési császári biztosuk lett. Kortársai ezt nem tudták megbocsátani Forgáchnak, és „muszka vezetőnek" nevezték. Testvére, gr. Forgách Sándor szintén az orosz seregek körül forgolódott, s érdemelte ki a „kancsukás gróf nevet. [Forgách Sándor (1814-1894) Nógrád megye táblabírája volt 1836-tól, de főleg Bécsben élt. Ott ismerték fel „minden parancs teljesítésére kész" egyéniségét. A világosi fegyverletétel után Pest megye törvényszéki ülnöke volt. Nógrádi kortársai 1847-ben találóan jellemezték: „Nagyszerű ős csernek nyomorú forgácsa! veled most / A maradó tábor futni akarna - nekünk; / Célt ér tán, - de azért jut-e majd számodra dicsőség? / Rossz forgácseszköz, rossz hamu léssz te csupán!" Forgách Sándor fő tevékenysége 1867 után csak a vadászat volt, többször kereste fel Afrikát, Kisázsiát s „Öreg vadász" név alatt több lapban is írt emlékeiről. Élete utolsó éveit a gácsi várkastélyban élte le.]

3 A világosi fegyverletétel után gr. Forgách Antal birtokára vonult vissza gazdálkodni. Ezt a tevékenységet azonban rövid ideig folytatta, mert az udvar hívását elfogadva előbb Pozsony megyének, majd Felső-Magyarországnak (Trencsén, Nyitra, Túróc, Liptó és Árva vármegyék) lett kerületi főbiztosa. Steier Lajos szerint: „A biztosok között különösen Forgách Antal gróf volt az, aki minden erejével azon volt, hogy kerülete nagy területén a Bécsből szított nemzetiségi szervezkedéseket, az elkülönülési agitációt leszerelje (...), noha az összbirodalom feltétlen híve volt, az ország integritásának megsértését mélyen fájlalta és megmaradt rész épsége felett féltő szemmel őrködött". Bizonyítottnak látszik, hogy kerületében arra törekedett, hogy a közigazgatás a régi szakemberek kezébe kerüljön. Ugyan ez a cselekedete „nemzetellenesnek" tűnt, azonban következményeiben előnyösnek bizonyult. A magyar hivatalnokok enyhébben kezelték a rendeleteket, s ha nem vállalták volna ezeket az állásokat, akkor a kinevezett cseh, morva vagy osztrák komisszáriusok jutottak volna döntéshozó helyzetbe. A konszolidált helyzet megteremtése nekik is köszönhető bizonyos mértékben.

4 Árva, Liptó és Túróc megyék megszervezése után gr. Forgách Antal 1849. szeptember 19-én érkezett Nyitra megyébe, ahol diadalkapuval, fáklyásmenettel fogadták. Az események a tömegek érdekek szerinti irányultságát jelzi, érzelmi változékonyságuk nem választható el nemzetiségi identitásuk erősödésétől. Forgách észrevette a szlovák „honorátiok" monopolisztikusan kezelt császárhűségét, kirekesztő politizálását, a szlovák polgári középréteg hiányát, mely a mérleg nyelvét elmozdíthatta volna. Véleménye szerint: „a litterátusok, akik a politikai agitáció élén állnak, a békés rendnek semmilyen biztosítékát nem nyújtották". Bizonyíthatóan a császári biztosok között Forgách gróf kitűnt nemzeti önérzetével, politikai éleslátásával: „A Vojvodina, Horvátország, Csehország és a most alakítandó Slovensko agitátorai, - magyarázza - a monarchiának új zavarokat okozhatnak, mihelyt egymásnak kezet nyújtanak"

ï Bármennyire is elítéljük a szabadságharc idején tanúsított magatartását, el kell ismernünk, hogy később nehéz volt megmaradni a császári főbiztosi állásban úgy, „hogy az illetőnek véleménye és politikája legyen olyan kérdésekben, melyekben Bach ismét nemzetünk gyengítését célozta. E vigasztalan korszakban Forgáchnak gyenge ellenkísérletei, relatíve gerincesebb viselkedése a tót elkülönülési kérdésben a reakciós abszolutizmus sivárságában mindenesetre egy, bár szegénylombozatú, kis oázis" - írta Steier Lajosß Nagy Iván nógrádi genealógus visszaemlékezése szerint: „mondják, hogy működése sok tekintetben üdvös volt, amennyiben a lakosságra békítőleg és csillapítólag vitte hivatalát ami egyéb iránt tekintve magyarságát és Összeköttetéseit, könnyen megfejthető. Az bizonyos, hogy nem túlzott."

7 A Habsburg-háznak tett szolgálatai elismeréséül megkapta a Szent István-rend kiskeresztjét és a es. kir. kamarás címet. 1853-ban Csehországba irányították a prágai helytartóság alelnökének, majd innen 1859-ben Bécsbe helyezték a belügyminisztérium osztályfőnökének. 1860-ban lett Morva és Szilézia helytartója, azonban itt sem töltött sok időt, mert még ugyanabban az évben Csehország helytartójának nevezték ki. Az Októberi Diploma pártjához tartozott Forgách Antal is, ezért Schmerling őt szemelte ki a Februári Pátens keresztülvitelére. Talán egy évig viselte hivatalát a hatalom teljes megelégedettségére, amikor br. Vay Miklós kancellár felmentése után 1861. július 18-án a m. kir. udvari kancellári hivatalt foglalhatta el. Már kancellári minőségben írta alá az 1861. július 21-én keltezett leiratot, mely a magyar alkotmánynak a Februári Pátenssel akart korlátot szabni, azaz a Deák-féle feliratot az uralkodói válaszlevél elutasította. Az új kancellár legelső kormányzási fel613