Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)

Nógrád-Gömörvidéki Szénbánya Rt. 1923-1924-ben került előtérbe az Ipoly menti és Salgótarján környéki Tajti község (Tachty) határában található széntelepekre bányászatot kezdeményezni. Az Ipoly menti területen, az Ipoly hajlatban Kürtös-patakig 20000 hold nagyságú területen szándékozták a bányászatot elindítani, mivel szomszédos volt a nagykürtösi szénterülettel. A következő településeket vették számításba: Nagykürtös: Cseresnyák dűlőben Borbála-bánya. Messa-pusztán Éva-bánya. Itt 50 év alatt 760 000 q szenet termeltek ki (lignitszerű barnaszenet), mely éves átlagban 15 000 mázsát, napi termelésben 0,5 vagont jelentett. Jelentéktelen kis bányának számított. Óvár: 1864-től Battik Sándor Amália-bányája bajlódott a kitermeléssel, évi 5 000 q széntermelés mutatható csak ki. Kishalom: Ungár Miksa évi 10 000 mázsás kis bányája. Kiszellő: A határban felhagyott bánya található. Bussa: Széntelep előfordulása lehetséges. Zsély: Szénkibúvás meglétéről tudtak a határban. Ezek a jelentéktelen szénkibúvások számottevő bányászatot, bányavállalatot nem tudtak eltartani, szénkészletük elégtelen mennyiségű. Salgótarján vidékén, Tajti területe negatív eredményt produkált a kutatások nyomán. Tajti puszta és a rónai kolóniák közötti terület 1000 holdja alatt mintegy 2400 m

2-es területen lehetséges a szénelőfordulás, amennyiben a rónai bányászat azt korábban már le nem fejtette. Tudomásunk szerint a részvénytársaság nem alakult meg ezen a néven. ' A legnagyobb gondot a meghúzott határ jelentette az alapítandó részvénytársulatnak. Jegyzet 1. MÁFI. Adattár. С V. 13. Vitális István jelentése 1924. január 2. MÁFI. Adattár. С VI. 15. Hoffmann Richard jelentése 1924. március 5. Óvár (Olovary) A nagykürtösi szénmedencéhez tartozó, az Ipolytól nyugatra fekvő Óváron a lignitet 1861 óta fejtették. Ekkor nyitották fel a gr. Forgách család erdejében a szénbánya táróját.

1 A bányakapitánysági iratok szerint 1857-ben adományozták a szénterületet, de rendszeres szén-bányászatról csak 1864-től beszélhetünk.

2 Évi átlagos termelése 5000 mázsa volt.

3 Forrásaink 1864-1875 között említik az Amália bányát, de számszerű adatot nem közöltek. 1914-ben Óvár határában az akna mellett, egy 1872-ben adományozott bányatelken folyt a bányaművelés s a táró nyomait az omlások-horpadások jelezték.

4 A bányászati szaklap 1906-ban említette az 1905. október 1-én újranyitott óvári Amália bányát. Az egy bányatelek nagyságú területen Anninger László balassagyarmati lakos bányáját Érdy Kálmán szerette volna megvenni Galáboccsal egyetemben. Mivel hiányzott a megfelelő tőke, az üzlet nem jött létre.

5 A közel harmincéves üzemszünetnek több adatunk is ellentmond. Ismeretes a „Ferdinand Stollen" mint gr. Forgách bányája, ahol négy munkás fejtette a szenet. Az Amália bányatelken működő bánya munkásállományának a növekedése a termelés felfutását mutatja: 1882-ben 3, 1883-ban 6, 1888-ban 10, 1889-ben 5, 1890-ben 5, 1891-ben 4 férfi és 1 nő. Tulajdonosként özv. gr. Forgách Józsefnét tüntették fel.6 Az adatok 1892-ben még pontosabbak lettek, s ezek szerint a tulajdonos gr. Forgách Helena gácsi birtokos volt. A táró szállítópályájának hossza 135 méter, s a bányában 5 munkással 650 q szenet termeltek. Az üzem igazgatója Ráday György vilkei lakos volt.

7 Az Amália-bányát Kalecsinszky Sándor is megemlítette 1901-ben.

8 Adataink szerint a három évtizedes szünet a kis bányák esetében megyénkben jellemzőnek tekinthető, ugyanis a tőkehiány, a gyenge szénminőséggel társulva, amihez a kereslet ingadozása is belejátszott, eredményezte a periódikusságot. Az 599