Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)

déli irányban fekvő Messa-pusztán lévő homokbányában feltárt kvarchomok, száraz állapotban futóhomokként viselkedett és igy veszélyt rejtett az ott lévő szénbányák számára. A szénterületen 0,10,6 m vastag szénpala is volt a barnaszén közvetlen feküjében, s ez a talajvíz egy részét felfogta. A kvarchomokot Gaál 100-120 m vastagnak gondolta, de hangsúlyozta, hogy az erózió révén ma már csak az utolsó foszlányait lehet látni a hajdani hatalmas üledéknek.

18 A széntelepek ezen a területen is vízmosta árkokban, szakadékokban bukkantak elő, s bányászatuk tárószerűen fejlődött ki. A mélyebbre vetett teleprészeket legfeljebb 30-40 méter mélyen lelhették fel. Kiskürtösön a szénterületet 1912-ben négy fúrással kutatták meg, és a következő eredményt kapták: a darcaskői-dűlőben az 1. sz. fúrás 16 méteres barnaszéntörmeléken hatolt át, majd 226 méter mélységig nem ért szenet. A Hlboki-patak mellett mélyített 2. sz. fúrás 39 méter mélységben 2,3 m vastag széntelepet fúrt át. Innen 1 km-re, a kissztracini Pál-telki árokban gr. Zichy uradalom területen egy feltárásban a szén látható is volt. A 3. sz. és 4. sz. fúrás eredménytelennek bizonyult. Ezek a fúrások cáfolták a Bauer-féle feltételezést, amely a grazi Montan-Zeitung 1896. évi számában jelent meg és 30 millió q feltárható és 600 millió q remélhető szénvagyont tételezett fel a terület alatt.

19 Nagykürtös határában két bányatársulat működött, a Mescha András és Társai vállalkozás, valamint a nagykürtösi közbirtokosságból szerveződött Borbála-tárnái Kőszénbánya Társulat. 1. Mescha András és Társai Kőszénbánya A nagykürtösi széntelep feltárása megállapításaink szerint Mescha Károly András nevéhez köthető. Mescha a Bars megyei Vihnyén született 1826-ban, Mescha András kamarai sáfár és Szilmiczky Éva egyetlen gyerekeként.

20 Vihnye (Eisenbach) Selmecbányától 2,5 km-re fekszik nyugati irányban. A korábbi időkben arany és ezüstbányáiról, valamint fürdőjéről volt nevezetes. A 19. században lakosai szlovák anyanyelvűek voltak.

21 Közigazgatásilag Selmecbányához tartozó településen élt a Mescha-család. Az ifjú Mescha András gyermekkoráról, iskoláztatásáról nincsenek adataink. Nagy valószínűséggel állíthatjuk, hogy bányaiskolát végezhetett, mert 1853-54-ben bányatisztként (Schichtmeister) dolgozott a Börzsöny-hegységben. Tevékenysége kiterjedt a Hont megyei Szokolyára, ahol 1857-ben vaskőbánya tulajdonosként, igazgatóként szerepelt. A Börzsöny-hegység ércbányászatában játszott szerepe kevésbé ismert, ezért szükségesnek tartjuk néhány adat bemutatását. Az már közismert, hogy a Börzsönyben két helyen is volt ércbányászat. Az egyik a mai Nagybörzsöny községtől keletre, a másik Szokolya község határában működött. A 19. században már csak vasércet bányásztak. Schleicher Aladár egyetemi tanár, a nógrádi származású ipartörténész a besztercebányai bányakapitányság irattárában a szokolyai bányászatra vonatkozó történeti adatokat talált 1853-1854-re vonatkozóan, amit kivonatosan ismertetett. Ezek a selmeci bányatörvényszéki iratok, valamint a múlt század végéről származó adatok nem foglalkoztak a szokolyai bányászat múltjával, hanem csak a bányászati feltárást szolgáló geológiai vizsgálatokról számoltak be. A levéltári adatok szerint 1853-1854-ben Kussewich András és Madarász András nevében Mescha András bányatiszt foglalkozott a kutatásokkal, melyek Szokolyán kívül kiterjedtek a nógrádi Szendehely és Nézsa határára is. Szokolyán 1851-ben Failhauer Sándor bányavállalkozó bányát is nyitott, amely 1854-ben már egy másik vállalkozás kezében volt. A terület birtokosa hr. Eszterházy-féle ipolypásztói uradalom. Utolsó ismert adatunk szerint a Lukácshalás dűlőben folyt bányamunka az Éva-táróban. Szendehely határában barnavasérc szerű, inkább szferosziderites teknőalakú telepet találtak a patak baloldali árkában. Az adományozást a selmeci bányatörvényszék a „Szendehelyer consessionierte Andreas Eisensteinbau" javára jegyezte be. A birtok a váci püspökségé volt, s a Kálváriahegy közelében tömzsökben és fészkekben fordult elő a barnavasérc. Nézsa határában a Keszegről Nézsára vezető út mentén a Sela-dűlőben találtak barnavasércet. Hasonló előfordulás volt a nézsai malomtól az Agárd felé eső területen is. 1849-ben bányászták is az ércet, de létesítményei összedőltek, csupán a besüllyedések emlékeztettek a hajdani bányászatra. Az 1857-es dátum nemcsak Mescha életében volt jelentős, hanem kihatott a terület bányászatja