Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)

egyenértékűnek tartotta a salgótarjáni és nyugat-cserháti széntelepekkel. A széntelep barna, rostos, lignitszerű, de aránylag tiszta, mert egy középső, néhány centiméteres homokos rétegen kívül alig van benne említés-re méltó agyagos közbetelepülés. Az átlagos vastagságát 1,5-2 m-re becsülte. Kibúvásokban természetesen erősen mállott és félig szenesedéit, kovásodott fatörzsek láthatók, aminek alapján a széntelep elterjedését ugyan meg lehetett határozni, de már értékelni nem. A terület déli és nyugati részén végzett fúrások töréseket és vetődéseket tárnak fel. Az alsó széntelep feletti homokos fedőréteg után 20-25 m-re egy másik, vékony széntelep is ismeretes, gyakorlati érték nélkül. A kutatások alapján Noszky hasznosíthatónak a széntelepet fedő kvarchomokot tartotta, valamint a lignites barnaszenet, melynek eddigi kutatásai nem jártak kielégítő eredménnyel. Mint írta: „lehetősége megérdemli a figyelmet".

7 A nagykürtösi (Velky Krtis) szénbánya A nagykürtösi szénterület: Galábocs-Szakál-Zsihlava (Csalányos)-Esztergály-NagykürtösKiskürtös-Szklabonya (Mikszáthfalva)-Zély községek között a 19. századi Nógrád megye nyugati szélén terült el. A széntelepet Foetterle (1866), Hantken (1878)

8 és Bauer (1896)

9 írta le a középső miocén alsó részéhez tartozónak. Gaál István (1905)

10 és (1910)

11 a barnakőszén-területet a régibb miocén üledékek felső szintjébe sorolta, ami a mai értelmezés szerint alsómiocén ottnangi emeletnek felel meg. A neves geológus Noszky Jenő 1916-ban bejárta a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. megbízásából a Kürtös és a Szalatnya-patakok közötti területet, amikor az észak-nógrádi területek szénkutatási munkálataiban vett részt.

12 Papp Károly (1915) után Vitális István (1939, 1940) írt a kérdéses területről. Ismereteink szerint a környéken fellelt lignit-barnaszén kitermeléséhez a szakvélemények birtokában többször is hozzáfogtak. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy Vitális István tévesen Messa Jánosnak tulajdonította Schréter (1929) nyomán a szén felfedezését a múlt század negyvenes éveire datálva. Tudomásunk szerint a széntelep feltárója és nem felfedezője volt Messa (Mescha) Károly András. Nagykürtösön kívül, az első világháború kitörése előtt Gaál István további tizennégy község határában mutatott ki szénnyomokat, melyek lankás településű, vetőkkel megszakított területnek nevezhetők. A széntelepet 2-3 méter vastagnak találta, mely azonban hamar elvékonyodott, aminek következtében a szénbányászat nem tudott állandósulni s periodikus jelleget mutatott.

13 A Kürtös-patak sekély völgyében fekvő Kis- és Nagykürtös a megye korábbi székhelyétől, Balassagyarmattól északra, 17 km-re fekszik, alacsony dombok karéjában, 193 m tszf. magasságban. Észak felé már meredekebb, andezittufás hegyhátak emelkednek. Földtanilag érdekes területnek számított a vulkáni és az üledékes képződmények érintkezésénél. Fényes Elek 1851-ben Kiskürtöst 306, Nagykürtöst 667 lakosú településnek írta le.

14 Az 1911ben megjelent megyei monográfia Kiskürtösről szólva csak annyit közölt, hogy 48 házból álló kisközség, 218 lakossal. Ipari üzem a településen csak a Sebastiani és Fejér-cég homokmosója és gőzmalma volt.

15 A falutól északra települt Nagykürtös 146 házában 844 lakos élt. A századfordulón a Sebastiani, a Bedé és a Messa családnak volt itt nagyobb birtoka és kúriája. Határában feljegyzések szerint kőszén, homok és kőbányák találhatók.

16 Nagykürtös határában a monográfia szerint a korzikai eredetű Sebastiani család 1903-ban szénbányát üzemeltetett, ezt azonban más dokumentumok eddig nem erősítették meg.

17 A nagykürtösi szén geológiája következő képet mutatta: a telepek feküje laza, kékes színű agyag, benne szénnyomok találhatók. Erre települt a szürkésfehér kvarchomok, melynek felső részeiben homokkőpadok fordulnak elő. Ez a homokkőpad bizonyult a szén közvetlen feküjének. A széntelepet leírva, azt lankás településűnek, vetődésekkel gyakran megszakítottnak tartották. Ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy a telep hirtelen mélyebbre került és emiatt Nagykürtösön két széntelepről beszéltek, holott ugyanazon telep részeiről volt szó. A széntelep vastagsága 2-3 métert is elért, fedüjében barna és szürke agyaggal, homokszemcsékkel és széncsíkokkal tarkítva. A Nagykürtöstől 587