Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)

Közép-Palojta (Stredné Plachtince) Nagykürtös közelében említésre méltó széntelepet még a Hont vármegyei Közép-Palojtán (Felső-, Középső- és Alsó-Palojta a Rieka mentén) találhatunk. A Nógrád megyével határos kisközség területén homokos agyagréteg fordul elő az andezitláva feküjében, melyben egy lencseszerű barnaszéntelep fejlődött ki. Gaál István szerint közel negyven éven át igen kicsiny méretű táróbányászat folyt ezen a vidéken, a nagykürtösi szénbányászat hatására. Felső-Palojta szénvagyonának kitermelési jogát a közbirtokosság 1847-ben 30 évre bérbe adta évi 600 osztrák értékű forintért. Az ötvenes években már Sebastiáni József nevén találjuk a bányát. Sebastiáni mintegy 20 éven keresztül egy bányatisztet alkalmazva kis mértékben üzemben is tartotta a tárót. A „Jóseffeld" bányatelken 1861-ben „Palojtaer Steinkohlenbergbau" bányászkodott. Fötterle szerint a kürtösi és palojtai széntelepek homokkő és homokból álló rétegcsoportban fordulnak elő, s ezek a rétegcsoportok a harmadkori képződmények legalsóbb tagját képezik ezen a területen. Nendtvich Károly 1851-ben Magyarország legjelesebb széntelepei című munkájában közli a középpalojtai széntelep elemzését. „Ez a barna kőszén, az ásványfaszénbe átmenő. Színe fekete-barna, egész barnáig. Pora barna, szerkezete rostos, kemény, porrá nehezen törhető." A József-tárónak a hatvanas években új bérlője akadt, aki néhány embert foglalkoztatott s főként a szállítási nehézség miatt nem tudta fenntartani az üzemét. Hantken szerint 1876-ban 125 q szenet fejtettek a bányában. Az 1880-as évek elején ezt a lignitbányászatot beszüntették.

1 Jegyzet 1. NML Filmtár. 249., 268. d. Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára. Pest. 1851.189. o. Gaál István: Harmadkori szénnyomok az Osztrovszki-hegység déli lejtőin. In: Bányászati és Kohászati Lapok. 1910. II. 283-286. o. Papp Károly: A magyar birodalom vasérc és kőszénkészlete. Bp. 1915.807. o. Gaál István: A Nagy-Kürtösi barnaszén terület. AMNH. 1912.12. o. MÁFI. Adattár. С VI. 34. Vitális István: Magyarország széneiőfordulásai. Sopron. 1939.305. o. NMMÉ. 1981. VII. k. 134. o. Praznovszky Mihály: A Nógrád megyei nemesség lakóviszonyai a XIX. század első felében. Kalecsinszky Sándor: 1901.189. o. Kis-újfalu (Kürtösújfalu) (Velky Krtis) A Kürtös patak mentén fekvő település határában, tudomásunk szerint 1857-ben létezett egy kőszénbánya (Kis Ujfaluer Steinkohlen Bergbau).

1 Lóczy Lajos 1895-ben a kürtösi széntelep tanulmányozásakor nem találta azonosnak a salgótarjáni teleppel, mert a felső mediterrán korba sorolta. Gerő Nándor 1902-ben tekintette meg Kuncze Károly az SKB Rt. főerdészének kérésére az újfalusi szénterületet. A több helyen is látható előjövetel vékony, fejtésre nem méltó lignittelepnek bizonyult, melyet kibúvásokban tudtak követni. A telep feküje azonos a salgótarjáni fedüvel. Mivel kutatások nem voltak a területen, ezért 100-150 méter mélyen gondolták a fúrásokat lemélyíteni. Az SKB Rt. főerdészének rokonai éltek a területen, ezért úgy gondolták, hogy a szerződéseket könnyű lesz majd megkötni. 1902. április 4-én Újfalu és a szomszédos községek birtokosai hajlandónak is mutatkoztak a tárgyalásra s az SKB Rt.-nek két évre engedélyezték a kutatásokat. Az eredmények azonban nem ismertek, valószínűleg kitermelésre alkalmas szénterületet nem találtak.

2 Jegyzet 1. NML Filmtár. 258. d. 2. MÁFI. Adattár. С II. 6. Gerő Nándor jelentése 1902. január 29. 584