Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)

Lukanénye (Nenince) A hajdani Hont vármegyei község Lukanénye, 1905-ben Lukanényéből és Házasnényéből keletkezett. 1938-tól 1945-ig Nógrád megyéhez tartozott. Házasnénye és Új-falu 1901-1902-ben az SKB Rt. kutatási terveiben szerepelt, de Gerő Nándor anyagiak hiányában nem kezdhette meg a fúrásokat. Özv. Andreich Jánosné (a volt salgótarjáni és petrozsényi bányaigazgató Andreich János felesége) ajánlotta fel Lukanénye határában fekvő földbirtokának szénjogait. A mintegy 170 kh terület Balassagyarmattól északi irányban kb. 10 km távolságra feküdt. A szén nem bukott ki a felszínre, a földtani viszonyok alapján következtettek arra, hogy talán itt is lehetséges a megtalálása. Az SKB Rt. vezetése azonban nem foglalkozott a területtel, aminek geológiai okai voltak. Andreich Jánosné (Kuncze Károly főerdész és Fekete Etel leánya) öröksége volt a terület. 1907-ben kapták ajándékba Fekete Gyula és Zahorecz Mária birtokát. 1908-ban újabb területet vásároltak hozzá. Az SKB Rt. nem nyitott bányát a határban.

1 Jegyzet 1. MÁFI. Adattár. С II. 14. Jelentés 1912. április 27. Gerő Nándor MÁFI. Adattár. С II. 33. Vitális Sándor jelentése 1939. március 28. Hont vármegye. Szerk.: Borovszky Samu. Bp. In: 56-57. o. Maskófalva (Masková) Gács településtől déli irányban, a Masková patak mentén fekvő település. A község-ben 1,4 méter vastagságú palás lignittelep kibúvását találták meg az 1930-as években. Bányászkodás azonban nem indult meg a területen.

l Jegyzet 1. MÁFI. Adattára. С II. 38. Vitális István jelentése 1939. július 1. Szénbányászat a Kürtös-patak völgyében A nagykürtösi (Velky Krtis) barnaszénterület Az Északi-középhegységhez tartozó Cserhátban a miocénkori medencék barnaszénvagyona, a hegység déli peremen pedig a pannonkori lignit-előfordulások képezték a bányászat tárgyát. A földtani kutatások ezt az utóbbi szénfajtát Felső-Pannon-Balatoni em. Pliocén, illetve Alsó-PannonKunsági em. Neogén korúnak tartják. Az alsó miocénnek datált salgótarjáni medence szene legnagyobbrészt a Mátra északi, valamint a Cserhát északkeleti részéhez csatlakozik. A Salgótarjántól északnyugat felé húzódó paszta földtanilag még tovább folytatódik a kékkő-nagykürtösi bányamezőben. Kisebb mennyiségű barnaszén és lignit az Ipolyon túl: Óvár, Nagykürtös, Sztracin, Zellő, valamint a Hont megyei Palojta vidékén is előfordul. Mivel Salgótarjántól légvonalban 38 km távolságra fekszik Nagykürtös, Gaál István szerint nem csoda, hogy a „bányász és laikus minduntalan szerves kapcsolatot, összefüggést keresett a két szénterület között, s még nem is oly rég a közbeeső egész terület bányászati objektum gyanánt szerepelt". Salgótarján közelsége miatt egészen bizonyosnak vélték, hogy a barnaszén egészen Nagykürtösig is elhúzódik, s ez adott gyakran alapot a reménykedő vállalkozóknak. ' 585