Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)

Kissztracin és Nagysztracin (Maié Straciny - Veiké Straciny) Az Ipoly nyugati partján a Kürtös és a Szalatna patakok között fekvő községek 1905-től Kishalom és Nagyhalom néven szerepeltek. Noszky Jenő 1916-ban végzett geológiai megfigyeléseket a területen. A Magyar Érchegység (Slovenské Rudohorie) nyúlványait vizsgálta, melyből az Osztrovszki őskőzetből álló hegység, a Vepor pedig az ezen ősmasszivumon áttört egyik nagy vulkanikus hegy a Gömör-Zólyom-Nógrád vármegye határán.

1 A Sztracini-patak völgyében a gr. Zichy uradalom Ferenc és Károly védnevű bányatelkeiről az első adat 1857-ből származik. A kutatási engedélyt ekkor jegyezték be Selmecbányán a kissztracini területre. A szomszédos Nagysztracin 1859től szerepelt kutatási területként.

2 A szabadkutatási kataszterben 1860-ban a „Caroli grube"-t találjuk Kissztracinnál, a tulajdonos nevének feltüntetése nélkül.

3 Nagysztracinban 1861-ben Cserekoviczky Elise volt bejegyezve bányatulajdonosként, akinek a meghatalmazottja Ernst Hubeny volt. A bányatulajdonos nevénél valószínűleg elírás lehet, mert ekkor Csemiczky és nem Cserekoviczky család volt birtokos a faluban.

4 Az országos statisztikákban 1867-ben csak Kissztracin nevével találkozunk.

5 A megyei sajtóban 1896 végén jelent meg híradás arról, hogy „kiváló, finom minőségű kőszénnel bányát nyitott Litska Ignác és Társa a községben, lerakatukpedig Balassagyarmaton volt".

6 A századfordulóra a már négy kettős bányamérték nagyságú területen lévő bányának 300 méteres szállítópályája és két csilléje volt. Rásztóczky Egyed bányafelügyelő mellett két bánya-munkást is regisztráltak, akik 7000 q barnaszenet termeltek 6300 korona értékben. A bánya tulajdonosa Licsko (sic!) Ignác és Kabina Ferenc Vihnye-Peszerini lakosok voltak.

7 (Vihnye és Peszerin Selmecbánya közelében fekvő Bars megyei falvak.) A kissztracini határban fekvő bányát 1900-ban már Bánó Gyula ajánlotta fel az SO Rt.nek. Ekkor egy feltárt barnaszénterület eladásáról, illetve részvénytársasági üzemeltetéséről volt szó. A 776 kh terület szénjogait elsőbbségi lekötéssel biztosították. Feltárt terület 100 kh nagyságú volt, melyet hat 100 méteres tárnával tártak fel. A barnaszenet altáróval szállították ki a külszínre. A széntelepes réteg vastagsága 2-4 méter között változott. A feltárt terület szénvagyona mintegy 160 000 vagon volt, de emellett a 70 méterrel mélyebben fekvő, hatalmas szénmezőről is tudtak. A vizsgálat szerint a területen előforduló barnaszéntelep 3788 kalóriásnak bizonyult. Az elszállítás szempontjából számbajöhető vasúti csatlakozás 11 km-re volt. Kellő tőke hiányában a bánya csak a környékbeli fogyasztóknak termelt, évi 350-400 vagonnal (35 000-40 000 q). Osztályozás nélkül a szén ára 70 fillér/q volt. Az átruházás értékét 200 000 koronában határozták meg.

8 Öt év elteltével a munkások száma megháromszorozódott, de ennek ellenére a termelés csak 3000 q-ra emelkedett, 2400 korona értékben. A későbbiekben Kabina Ferenc csillaghegyi ügyvéd szerepelt egyedüli tulajdonosként a bányánál.

9 1906-ban Kishalom képviselő-testülete Ungár Miksa korponai lakosnak adta el 400 000 korona vételár fejében a kőszénbányászati jogot. 1910-ben Ungár már Balassagyarmaton lakott. A termelés emelkedő tendenciát mutatott, 7000 q-t 5800 korona értékben termeltek. Munkásainak számáról nincs tudomásunk, a bányát Trozonyi László gondnok irányította. 1914-ben csak két férfimunkást jeleztek.

10 Papp Károly az Ungár féle bányáról monográfiájában annyit közölt, hogy 2 méter vastag széntelepet fejtett évi 10 000 q mennyiségben.

11 1916ban Noszky Jenő a kissztracini-kiszellői vetődéses árokban ismertette az Ungár bányát. Ezt a típusú szenet a szomszédos kiszellői határban már korábban is termelték. Kiszellőtől ÉNY-ra, a hegy északi oldalán az első nagy mellék-árok torkolata táján szénkibúvást ismertek, közbetelepüléssel. A völgyben több kisebb primitív tárót is kihajtottak, ezek számát 6-ra becsülték. Nyugati irányban egy aknarészlet nyoma is látszott. Kissztracintól északi irányban elterülő 245 méteres domb alján hajtották ki az Ungár-féle bányát. Tárója az északi mellékárok közelében nyílott. Régebben a domb délnyugati oldalában is nyitottak egy kis tárót. Igazából egyszerű kis bánya volt, példaképe a szakértelem nélküli rablóbányászkodásnak. A bánya széntelepeit nem tudták kitermelni a kapott vízbetörés miatt, nagy része bennmaradt. Széntelepeit egy köztes réteg két padra osztotta, 0,8-1,2 méteres vastagságban. Keleti irányban a vető szabott határt a bányászatnak.

12 Adataink szerint a kissztracini bánya termelése és munkáslétszáma 1900-1914-ben (1905-től Szent István-bánya néven szerepelt). 581