Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)

szat itt a legnehezebb, a költségek meghaladták az 1 pengő/q-t, a termelt barnaszén 40%-a aprószén, ami 0,3-0,5 pengő/q értéket képviselt. A havi 10-20 vagon szén értékesítési nehézsége miatt a termelt szén nagyrésze megsemmisül, elég. A bányának nincsenek feltárásai, ezért egy új lejtősakna kihajtására kell felkészülniük. Az Rt. 1930-tól bérelte a szénbányát, s a 3 év alatt 110 000 pengőt fizetett ki bérleti díjként. A barnakőszenet 700 méter hosszú lejtősaknán hozták a külszínre, ennek a fenntartási munkái is költségesek voltak. Jelenlegi helyén a bányászat az év végén meg fog szűnni. A fellebbezésüket a hivatal elutasította, mert szerintük a gondok abból adódtak, hogy a bánya szakszerűtlen telepítése okozza a gondokat. A termelés számszerű alakulása: 1930 69 428 q 99 357 P 1931 172 636 259 382 1932 141 885 170 765 A kifizetések alakulása: 1930-ban 124 765 P 1 q-ra 199,7 fillér jutott 1931-ben 149 726 P 1 q-ra 106,7 fillér jutott 1932-ben 133 789 P 1 q-ra 114,3 fillér jutott A haszon alakulása: 1930-ban - fillér/q 1931-ben 43,5 fillér/q 1932-ben 6,1 fillér/q Az értékesítésre alkalmatlan szén mennyisége: 1930-ban 1 516 q 1,2 vagon/hónap 1931-ben 12 082 q 10 vagon/hónap 1932-ben 2 310 q 1,9 vagon/hónap 1933-ben 4 430q 4,9 vagon/hónap A Nádújfalusi Kőszénbánya lejtősaknája 1934-ben az SKB Rt. homokterenyei területéhez érkezett. A széntelep itt 120-130 méter mélyen helyezkedett el a Zagyva völgye alatt. A vetőn túli szénmennyiséget is szerették volna bérbevenni és kitermelni. A feltételezett 500-600 vagon szén kitermelése fejében mázsánként 6-8% terrágiumot fizettek volna.

11 1938-tól a Fűtőanyagkereskedelmi Rt. Nádújfalusi Kőszénbánya bérlete néven szerepelt a vállalat.

12 Bányamezőjük határos volt az SKB Rt. csipkési (homokterenyei) szénpillérével, csak a megyehatár választotta el a két társulatot. Széntelepének vastagsága 1,1 méter, kalóriája 4100 volt. 1941-ben az SKB Rt. úgy tudta, hogy az érdekelt birtokosok a Bacsó-féle szerződést fel akarták bontani, a bányatelket pedig töröltetik. Az SKB Rt. csak tehermentesen venné át a területet, mivel már 12%-os terrágium terheli a szénjogokat. Az SKB Rt.-nek itt a Dobogó-Berkesdi pillér volt a tulajdonában 182 000 q-s pillérrel. A határban csak ez volt az I. telepből produktív, a többit már korábban lefejtették. A

II. és a III. telep adatai nem voltak ismertek. A bányamezőt 670 méteres lejtősaknával tárták fel, 1943-ban már a lejtősakna és a légakna védőpilléreit is megtalálták, mely roncsokban hevert. Az üzem vezetője, Berender Ferenc bányamérnök sem tudta a pontos szénmennyiséget megállapítani. Mintegy 120 000 q szénvagyont tételeztek fel. A lejtősakna végén, a bányamező keleti szárnyán 12 méterrel felvetett pillért 180 000 q-nak becsültek, amit napi 6 vagonos termeléssel 1-1,5 évig lehetett fejteni. Berendezése a bányának: 1 szállító elektromos vitla, 1 ventilátor, 42 csille (5,3 q) és 3500 méter hosszú, 7 kg-os vassín. A külszínen 2 db gőzgép volt, 50 LE-s teljesítménnyel, 1 db dinamó 45 LE-s, s egy faszerkezetű osztályozó napi 12 vagonos termeléssel (öt osztályra szortírozva). A sodronykötélpálya 1250 méter hosszú volt, két köteles rendszerrel, elavult, rossz állapotban. A pályához 23 db kas tartozott. A műhelyei: kovács, lakatos, csillejavító, egy rossz esztergapaddal volt felszerelve. A telepen állt még egy gépház is. Volt még téglafalú bányairoda, két vályogtéglás lakóház, két vályog barakk, 1 iparvágány kitérő Kisterenye-Mátranovák HÉV vasútvonal mentén 200 méter hosszúságban. Az egész leltár va571