Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)

léből, 44 db széncsúszdából, 40 db fordítólemezből állt. A vállalat irodájában volt telefonkészülék is. Szerepelt még 3 db emelődaru, 2 db Omnia szivattyú, 1 db ventillátor, 6 db kézi szénrosta és kézi fúróberendezés is. 1926. január 1-én kimutatott nyereségük 588 743 116 korona volt, a felosztható összeg 470 994 korona, mely két részre oszlott a Prepeliczay család és Bacsó József között. A felsoroltakon kívül a következő munkaeszközök szerepeltek a bányánál: 80 db bányászcsákány, 26 db csigafúró, 30 db lapát, 12 db gyámrúd, 12 db tisztítóvas, 1 db nagy kalapács, 7 db gyutacsfogó, 6 db ácskaposc (1 méteres) 1 db hevederkulcs, 1 db vízmérték, 7 db szerszámosláda 100x40x40 cm, 6 db robbantóláda 50x30x40 cm, 1 db mérőszalag, 2 db vizesvödör, 1 db cigányváltó, 1624 kg bányasín. Nádújfalusi Kőszénbánya Társulat Prepeliczay és társa Nádújfalu: 1922-ben 36 000, 1923-ban 87 493, 1924-ben 279 480, 1925-ben 241 659, 1926-ban 224 466 mázsa termeléssel szerepelt. A bányavállalat 1927-ben mivel nem teljesítette 1926-tól a szerződésben vállaltakat - a gazdaközösségnek kiszolgáltatott szénjáradékot - Vincze Ernő bíró, ügyvédi segédlettel beperelte Bacsó Józsefet.

7 A bánya ekkor már nem működött, termelése megszűnt. Erre utalt Hoffmann Mátyás bányamérnök peres ügye Bacsóval. 1927. május 17-én vették fel Hoffmannt, akinek a beszakadt bánya rendbetétele lett volna a feladata. A munka elkészült, azonban munkabérét hiányosan és késedelmesen fizették ki Hoffmannak. Eközben Bacsó augusztus 28-án új üzemvezetőt nevezett ki Nádújfalura. A bánya ekkor napi 6 vagon szenet produkált, volt gépésze, főaknásza, aknásza és 82 bányamunkása. A perirat tartalmazta Hoffmann azon sorait, mely valósághűen jellemezte a Bacsó féle vállalkozást. Nem volt ugyanis ismeretes, hogy a Nádújfalusi Kőszénbánya Bacsó és Társai cég ténylegesen létezik-e, vagy csak közkereseti vagy alkalmi egyesülést képeznek-e a tagok: Bacsó József, Prepeliczay A., Péterfi Jenő, Káldor Árpád, Kisfaludi Jenő, Bach István.

8 A vállalkozásban résztvevők is pereskedni kezdtek egymással, 1926. december 1-én Bacsó feljelentette Prepeliczayt, majd az úrbéresek pere következett 1927. február 3-án. A bánya továbbra is gyengén üzemelt, ennek ellenére rendeléseket kapott. Vásárlói között szerepelt a MÁV, a Magyar-Olasz Bank, az Egyesült Takarékpénztárak Rt. A szénbánya vállalat rendszertelenül szállította a kitermelt szenet, sőt osztályozatlanul értékesítette. A MÁV-nak szánt szénbe pl. válogatás nélkül darabos szén is került, amely az árkülönbözet miatt kárt okozott Bacsónak. 1930-ban szintén üzemszünet volt, bár tervezték a bánya ismételt megnyitását. 1930. augusztus 29-én Bacsó Józsefnek írt levélből tudható, hogy 1922-től 1930-ig saját kézben üzemeltették a kőszénbányát, amit 1930-ban adtak bérbe, budapesti irodájukat megszüntették. Bacsót csak Zagyvapálfalván lehetett elérni. 1930. július 25-én Bacsóék a Fűtőanyagkereskedelmi Rt.-nek jelezték, hogy a bánya néhány nap múlva - a víztelenítés után üzembe hozható lesz, sőt napi 10 vagonos termelés is elérhető. Tették ezt annak dacára, hogy ismeretesek voltak előttük azok az üzemi jelentések, melyek 1930 február és június között folyamatosan jelezték a kazánok meghibásodását, a bányaácsolatok törését, a légvágat összemenését, a vizesedést, a bánya szellőzésének leállását, széndioxid jelentkezését. Júliusban leállt a víztelenítés, a szivattyúkat és a motort elöntötte a víz, az osztókba nem lehetett lejutni. A bajokat tetőzte, hogy a légvágat és a lejtősakna egy része összement.

10 Mindezek ellenére üzemképes állapotot jelöltek meg válaszukban, s előleget kértek a javítások elvégzésére. Pénzszűke miatt egy bécsi céggel is tárgyaltak, de az üzletet nem kötötték meg. A Fűtőanyagkereskedelmi Rt. bérbe vette a bányát látatlanul. Ez hiba volt, mert amikor a helyszínen megtekintették az üzemet, már késő volt. Az elhallgatott hiányosságok mellett kiderült, hogy csaltak a biztonsággal is, mert a 16 cm-es átmérőjű, 35 centiméterként állított ácsolat helyett 10-11 cm átmérőjű és 100-120 cm távolságban elhelyezett ácsolatot találtak. A sodronypálya is használhatatlan volt, csupán 6 csille szerepelt a nyilvántartásban. A tartóvasak is öregnek bizonyultak, az OM Társadalombiztosításnak pedig 85 000 pengővel tartoztak. A legsúlyosabb vád Bacsóék ellen az volt, hogy „Bacsó úr, mint mérnök és a bányatörvényeket ismeri, a legprimitívebb biztonsági szabályokat sem tartotta be és az ebből eredő összes következményeket magától érthetően kénytelenek vagyunk reá hárítani. Már most mi Önöket az összes anyagi és erkölcsi károkért felelőssé tesszük és kijelentjük, hogy mindaddig, míg ezek részünkre teljes összegben meg nem térítettek, az esetleges Önöknek járó bérletösszeget visszatartjuk". Amikor a szénadó II. osztályába sorolták a nádújfalui bányát, a Fűtőanyagkereskedelmi Rt. kénytelen volt tiltakozni, úgy vélték, hogy a bányá570