Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)

A Ladislaus vagy László-tárók a Mária-tárótól délre feküdtek szintén az inászói völgyben. A bányateleptől délre, illetve délkeletre fekvő szénpilléreket fejtették egészen a kibúvásig. Az Ó-Lászlótáró 10,8 km távolságra feküdt a tarjáni vasúti állomástól. 1870-ben 6-12 láb (1,8-3,7 méter) vastag széntelepet tártak fel. 1871-1879 között működött a bánya. A kitermelt szenet szekerekkel fuvarozták Salgótarjánba, mert még nem épült meg az iparvasút. Összesen 4 040 000 q barnakőszenet termeltek ki a bányából. Az Új-László néven szereplő táró 1879-1901 között működött. A szénfejtést tömedék nélküli pillérfejtéssel végezték, s a bányában osztályozták a szenet. László-táró szene 5574 kalóriás volt a budapesti vegykísérleti állomáson Bittó elemzése szerint 5269 kalóriás eredmény született. Az összes széntermelés 22 120 000 q volt.

28 A László-táró fedőjében hajtották ki a Rudolf- vagy Rezső-tárót. Szájnyílása a salgótarjáni oldalon volt. Telepítése 1868-69-ben történt s Zemlinszky Rezső bányaigazgató nevét viselte. Ennél korábban nem lehet a telepítési évét jelölni, mert az 1870 évi bányakapitányi szemleútnál a táróval még nem érték el a szenet. A táró 1200 m hosszú volt, ebből 500 méter meddőben haladt. Később az inászói oldalról is indítottak egy ellenvágatot, melynek a célja az volt, hogy a Mária-táró és Ó-László tárók szenét bekapcsolják a művelésbe. A lyukasztás azonban rosszul sikerült, a tervet nem tudták megvalósítani. A bánya 1879-ig működött összesen 3,7 millió mázsa szenet termeltek ki belőle. Az I. világháború után újból kinyitották és a maradék pilléreket 1922-24-ben lefejtették.

29 A Zichy-aknának két szállító (egy mű és egy járó) osztálya volt. 1880-ban kezdték mélyíteni az inászói bányateleptől ÉK-re. 1882-ben már termelt is a bánya. Mélysége 40 méter volt, az aknaszállítást 60 LE-s iker gőzgéppel, a szellőztetést 26 LE-s Guibal ventillátorral, a víztelenítést 48 LE-s Rittinger rudazatos szivattyúval végezték. 1896-ban fejezte be üzemét a bánya, összesen 21 340 000 q szenet termeltek ki belőle.

30 A Király-tárót a Zagyvái-rakodóról Székvölgybe vezető kisvasút szintjén, a tarjáni oldalon nyitották fel 1882-ben. Helye a Jónásch-telepen volt. Feladata a Rezső-táró pótlása lett volna. A többször is művelt bányák közé tartozott, kezdetben a III. telep felső padját (1,6-2,2 m) szedte le. Művelési területe Salgótarján és Kazár községek közé esett, a Pécskő hegy bazalt kúpja alól is termelte a barnakőszenet. A táró szájnyílása a zagyvái rakodótól 1,1 km-re az inászói vasút szintjén feküdt. A táróban 940 méter után érték el a szenet, ahonnan feküben haladva a fenntartás olcsóságára törekedtek. Kezdetben a tárószintek felett lévő területeket siklók segítségével művelték le. A táró folytatásaként 1200 méteres szállítófolyosóból egy 320 méter hosszú 10°-os ereszkét mélyítettek le s ezen át a táró szintje alatt lévő szenet is lefejtették. 1895-ben 160 méteres ereszkével a Ferenc-aknából elővájt teleprész szenét szállították ki egy 20 LE-s vitlával. Az ereszkei szállítások energiaellátását egy 70 LE-s gőzgép által hajtott egyenáramú dinamó szolgáltatta. A táróban a szállítás lovakkal történt, a kijövő csillék 1100 méter hosszú iparvágányon jutottak a zagyvái rakodóra. A széntelep 1,6-2 méter vastag volt s a kitűnő minőségű szénből 15 millió mázsát termeltek ki 1905-ig. A bánya szellőztetéséről egy álló, 15 LE-s gőzgép által hajtott Guibal rendszerű szellőztető végezte. A gőz fejlesztésére 3 db kazánt építettek be.

31 A Király-tárót 1957-1971 között újranyitották, a III. telep alsó, 1,41,8 méteres padját fejtették. A terv az volt, hogy az inászói VI. Margit-lejtősaknával összeköttetést létesítenek s így a szenet rövidebb úton, a Király-tárón szállítják le a rakodóra.

32 A felszerelése szempontjából jelentős üzemnek számított a Ferenc-akna. Bányamezeje már Kazár és Zagyvaróna községek területére esett. Létesítése 1888-ban indult meg, 1889-ben már 110 méter mélységet ért el. 1890 márciusában nyílt meg hivatalosan. Két rakodója volt. Az akna szene átlagosan 2,2 méter vastagságot ért el. A kitermelt szén vég nélküli kötéllel felszerelt siklón jutott le az alapközlére. A felsző szint alatti szénterületet ereszkével művelték le. A csillék a bányából külszínen egy 400 méteres siklón a rendezővágány szintjére kerültek. A vég nélküli kötéllel felszerelt szánokon engedték le a teli csilléket, amit egy 8 LE-s egyhengeres gőzgép működtetett. Az aknaszállítást egy 100 LE-es ikergőzgép biztosította. A földalatti szállítást lovakkal végezték. A bánya víztelenítését egy 86 LE-s, 2 m

3-es Rittinger-féle rudazatos szivattyú mellett biztosításként beépített 80 LEs, 2 m

3-es compoud duplex szivattyú látta el. Az 1890-es években új elektromos dugattyús szivatytyú beépítésére is sor került. A szellőztetést 3 LE-s Clay rendszerű 1500 m

3-es ventilátorral végezték. Az üzemi épületek és a bányatelep világítását 50 LE-s gőzgéppel hajtott generátor szolgáltatta. 558