Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)

A bányatelep gépeinek gőzzellátását 5 db kettős gőzterű, 140 m

2 fűtőfelületű kazán szolgáltatta. Miután 1895-ben a ki- és beszállók részére egy 350 méteres lejtősaknát is kihajtottak, elérték, hogy a szénszállítás folyamatos lett. Az aknát 1909-ben zárták be, összesen 30 020 000 q barnakőszenet termeltek ki belőle.

33 A Ferenc-akna II. az inászói bányaterület alatt Zichy-aknától visszahagyott védőpillért fejtette 1908-1912 között. Maga az akna tulajdonképpen lejtősakna volt, mely 220 méter után érte el a széntelepet a pillér északi részén. Átlagos telepvastagsága 2 méter volt, amit pillérfejtéssel termeltek le. A főszállító alapközlén lószállítás volt, a lejtősaknában vég nélküli kötél-szállítás (22 LE-s egyenáramú vitlával). A kötélre akasztott 5 csille szállítási sebessége 1,2 méter volt. A víztelenítést 2 db triplex szivattyú szolgáltatta. A 15 LE-s egyenáramú motor fogaskerék-áttételekkel hajtotta a szivattyút, melynek teljesítménye 500 l/sec, 50 méteres nyomásmagassággal. A másik szivattyút 16 LE-s váltóáramú motor hajtotta szíjáttétellel, ennek teljesítménye 580 l/sec. A lejtősakna szellőztetését 15 LE-s váltóárammal és szíj áttétellel hajtott 800 m

3-es teljesítményű 42,5 mm-es depressziós Sirocco ventillátor látta el külön légaknával. A telepen felállított gépházban az egyenáramú dinamó 60 LE-s 350 V feszültségű volt, egy db egyhengeres álló gőzgép meghajtással. A forgóáramú generátor 140 LE-s, 2000 V feszültségű volt, amit egy fekvő egyhengeres gőzgép tartott üzemben. A magasfeszültséget 330 Vra transzformálták s ez hajtotta a ventillátor motorját. A bányatelep világítását is árammal végezték. A gőzgépeket 2 db egyenként 150 m

2 fűtőfelületű Tischbein kazán látta el.

34 Az SKB Rt. 1913-ban szénkibúvásokon folytatta a Zagyva község határában 1911-ben megkezdett kutatásait. Ekkor hajtották ki az I. tárót 2-2,2 méteres telepben. 1913-ban a II. tárót nyitották fel, amelyet feküben mélyítettek. A barnakőszenet 30 méter után érték el, mely puha, kimosott állagú volt. Csapásban előrehaladva kagylós törésű szenet értek el. A fedürétegek gyűrődést mutattak, a fedü feküanyaggal keverve elmeddült. A csapásirányban történő kutatást ezért abbahagyták. A vágatot ezek után a dőlés irányába hajtották és 15 méter szénben való haladás után ismét fekübe értek. Itt 14 méter után bazaltkövekkel telehordott kimosásba jutottak, ahol fúrás alapján megállapították, hogy a szén talpa 9,6 méterre található, puha, kimosott barnaszenet tartalmazva. A

III. táró helyén is volt kibúvás, de csak ún. odamosott szenet találtak és a kutatást befejezték.

35 Az inászói és székvölgyi bányaművelések során nem szedték ki az elvetett kisebb pilléreket. Mellőzték a meddőmunkát, ami nagyobb költséget jelentett. A visszamaradt szénmennyiséget így az első világháború után, 1919-ben kezdték ismét felkutatni és felnyitni. A Ferenc-akna által benthagyott III. telep alsó részére folytatólagosan telepítették a Margit-lejtősaknákat (I-VII.). Az első Margit-táró 1919-1923 között termelt. Az Új-Margit-táró az Inászói V. bányatelken létesült 1942-1949 között. A terület Osztroluczky Miklós birtoka volt. 1944-re szénvagyonát 2 175 000 q-ra becsülték s terveik szerint 550 000 q-t fejtenek majd le belőle. Valójában csak 453 080 q lett az eredmény, mely 18 vagonos napi átlagnak felelt meg. A termelés 60%-a fejtésből származott. A munkáslétszám 116 főből állt. Frontfejtéseket nem alkalmaztak, mivel a felső pad ki volt szedve s így a határoktól hazafelé haladó pillér-fejtéssel dolgoztak. A bánya szenét palabeágyazás miatt a zagyvái rakodón törték és osztályozták. Fűtőértéke csak 3000 kalóriás lett. A jobb szenet vagonokban elszállították, a félterméket a salgótarjáni üveggyárban, az aprószenet a vízválasztói erőműben használták fel. A napi termelés a későbbiekben csak 8-10 vagont ért el, a bányát 1949-ben bezárták. Bánya szállítóberendezés 16 LE-s végtelenkötelű vitla volt.

36 A terület további bányái a III. telep alsó padjára telepítve: Margit II. lejtősakna 1947-1953, Margit III. lejtősakna 1948-1953, Margit ГУ. lejtősakna 1952-1960, Margit V. lejtősakna 1952-1957, Margit VI. lejtősakna 1954-1963, Margit VIL lejtősakna 1953-1961. A Margit-táró területén hajtották ki a László-lejtősaknát. Szénvagyona 1942-ben 50 000 q volt, amit fél év alatt szerettek volna lefejteni. A megfelelő pótlás nem sikerült, a mennyiségileg elegendő szén minőségileg nem volt megfelelő, mert az alsó pad palával volt átszőve. Hasonló volt a Szőröspusztán feltárt II. telep is, mely 0,58 méter vastag és 3800 kalóriás volt. A terület szénvagyona így 1 700 000 q volt, 800 000 q lefejthető szénvagyonnal. A széntermelés 26,5 vagonos napi átlagnak felelt meg (304,5 munkanap), miközben egyes hónapokban csak 16,5 vagonos minimális és 37 vagonos maximális termelés fordult elő. A széntermelés 20%-a fejtésből, 80%-a elővájásból származott. 559