Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)

tói északi irányban. A később ide telepített bazalt bánya (Nagy-bánya) hányója a bejárati részen üzemelt. A medvesi részen ismeretes még az ún. Nagy-pusztasági-táró is.

28 A bányák a vasgyár szénszükségletét voltak hivatva fedezni, ezért a kezdeti évek után a kitermelt barnakőszenet nem értékesítették kereskedelmi forgalomban. Szervezetileg a szénbánya az 1881-ben létrejött Rt. salgóbányai üzemeként az Ózd-vidéki bányaigazgatósághoz tartozott.

29 A bányatelep a vidék legcélirányosabban megépített bányatelepe volt, rendben tartott lakóházaival, kertjeivel, vízvezeték-hálózatával, villanyvilágításával, iskolájával, kaszinójával, sporttelepével.

30 Shvoy Miklós leírásából kaphatunk képet először a bányaüzem nyolc évéről.

31 Ekkor 20 kettős bányamértékből és 6 szabadkutatásból állt a bányaterület. A széntelep átlagos vastagsága 14 láb (4,3 m) volt, a kibányászott barnaszenet ekkor még részben értékesítették. Shvoy szerint Pesten 1872-ben 1,5 millió bécsi mázsát (840 000 q) adtak el. A 150—00 állandó bányamunkás mellett gyakran 100 rendkívüli munkást is felvettek a szén-termelés igényei szerint. A szállítást lovakkal végezték. A 3000 öl hosszú (5670 m) pályán a közbeiktatott 3 siklóval szállították le a gyárba a kitermelt szenet. 1881 után a pálya hossza 5830 méter lett, 2 fogasléces szakasz beiktatásával gőzmozdonyos üzemvitelre építették át. Ez volt az ország első keskeny nyomtávú fogaskerekű gőzüzemű iparvasútja. 1949-től a salgói szenet az ún. koncentrációs vágaton keresztül a rónai üzemhez szállították végtelen kötelű szállítóberendezéssel. Innen drótkötélpályán került le a vízválasztói osztályozóra. A salgói bányászkodás végleg 1959-ben szűnt meg, a vasút sínéit már 1957-ben felszedték. Nyomvonala még felismerhető. A medvesi fennsíkon fekvő 47 egyszerű bányatelken működő bányászat a III. telepen dolgozott az 1-3 méteres széntelepben. Két közbetelepült agyagréteg beágyazás három részre osztotta a telepet. A vállalat a kutatások következtében pontosabb képpel rendelkezett, mint azt az egy évtizeddel korábbi leírások mutatják. A telep feküje 0,1-0,8 méter, fekete, lágy pala, melyre 1-3 agyagréteg települt. A fekü további részét homokkőbe átmenő bazalt-tufa képezi. A szénfedüt 12 méteres homokos pala alkotja, melyen gyakran áttört a bazalt. Az összes bányatáró hossza a területen 11 670 méter volt, melyből a három főtárnára 1160 méter, a vízlevezető és beltárnákra 810 méter jutott. A fejtő közlék hossza 6600 méter, az osztó közléké 2400 méter, a szellőztető aknák pedig 80 méter mélyek voltak. 1881-ben létesült a bányatelepen a négy tüzhelyes kovács és ácsműhely. A korabeli fejtési mód így nézett ki: „a faszállító tárnából, erre merőlegesen elővájat hajtatik, mellyel párhuzamosan és 20 méternyi közökben szellőztető folyosó hajtatik. Ezen két folyosó a légvezetés szüksége szerint öszszeköthető. A fejtő folyosók rendesen párhuzamosak a tárnával és a fejtési terület határáig hajtatnak, a határ elérése után a lefejtésre kerül a sor, a határtól vissza az elővájó folyosóig. A fejtő folyosók egymástóli távolsága 15 méter, az osztóközléké 50 méter. A pászták 2-4 méter szélességüek, amint azt afedü kőzet megengedi. Ha a paszta a szomszédos folyosót elérte, a le nem fejtett oldal mellé egy sorban támaszfa állíttatik, a többi ácsolat pedig elszedetvén afőte beomlik". A bányákban a szén szállítását 800 mm nyomtávú kisvasút szolgálta Saigon, s ezen 8 q-s csillék közlekedtek. A fővágatokban összegyűjtött szerelvényt lovakkal vontatták ki a rakodóra. A barnaszén itt rostálás révén különült el, majd legurították a vasúti kocsikba, melyeknek csilléi 20 q hordképességűek voltak. A bányák évi termelése 1-1,2 millió q volt, amit először 1883-ban értek el. A kitermelt barnaszén 54%-a gőzfejlesztő szén, 34%-a kazán-szén, 12%-a porszén volt. A salgói bányaszemélyzet összetétele: tiszt 2, altiszt 7, munkás 326 fő. A munkások megoszlása. Férfi 290, nő 2, gyerek 34.

32 Egy negyedszázad múlva Papp Károly monográfiája nem sok újat mond Salgóbányáról. A fejtési módnál említette csak meg, hogy a termelés táróbányászattal és pillérfejtéssel történik a főte utánaomlasztásával. A barnaszén 4571-5259 kalóriás volt a mérések szerint. Papp úgy vélte, hogy a széntelep a század-fordulón kimerülőben volt, Salgóbánya mellett a Medves fennsíkon több fúrással kutattak újabb széntelepek után. Csak a XVII. és a XVIII. fúrás talált fejtésre érdemes telepet.

33 A két világháború között a bányaigazgatóság igyekezett a szénvagyont feltárásokkal szinten tartani. Nagyobb kutatófúrásokat csak az 1920-as évek elején végeztek a salgói várhegytől északi és nyugati irányban. Itt bukkantak rá egy 2,5 méter vastag széntelepre. Ettől eltekintve a kutatások főként az évtizedekkel korábban lefejtett területekre terjedt ki, melyeknek során kiderült, hogy a gazdag széntelepet akkor túl gyorsan fejtették le és a telepek egy részét bennthagyták. A vecseklői részen a viszszamaradt szénmennyiséget 8,5 millió mázsára becsülték.

34 545