Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)

A szénpiaci keresletcsökkenés az SKB Rt. termelésében erős visszaesést mutat, ezért figyelmét szénbirtokainak ismételt átkutatására fordította. Miután 1896-ban megvette a kisterenyei uradalom szénkiaknázási jogát (30 000 kh), több bányájának szomszédságában elterülő birtokra is kőszénkutatási szerződést kötött. Ezzel elérte, hogy nagyobb beruházások nélkül tudta szénterületeit növelni. A felhagyások azonban napirenden voltak. A bányakapitánysági jelentés kerületében a stagnáló salgótarjáni széntermelésről szólt. Az SKB Rt. célja az volt, hogy a társulat nagykiterjedésű szénterületeinek tüzetes geológiai átvizsgálásával újabb, eddig nem ismert vagy eléggé fel nem tárt széntelepekre tegyen szert. A vállalat eddigi bányaművelései legnagyobbrészt a szénmedence északi és középső zónájában fejlődtek ki. A szénvagyon fogyása tette szükségessé a medence középső részének déli szárny felé történő terjeszkedését. Azonban erősen gátló volt az a körülmény, hogy még az 1895-96-ban ezeken a területeken eszközölt fúrások (Kisterenye, Vizslás) gyenge minőségű, palás szerkezetű széntelepet mutattak. A vállalat ezért már komolyan foglalkozott a feltárt szénvagyon lefejtése után a termelés fokozatos leépítésével, a szénmennyiséget pótlandó a nyitrabányai és petrozsényi bányák nagyobb arányú fejlesztésével. Az újabb kutatások során Kazáron, Kisterenyén fúrásokat végeztek és kutatóaknát nyitottak. Ugyancsak kutatóaknákat mélyítettek Kotyházán, Marokházán és Nyárjasvölgy-pusztán. Az ÉKI Rt. a mizserfai bányagondnokságának területén, János-aknán kutatott, a karancsaljai Beda-völgyben pedig lejtősaknát telepített. A munkáslétszámban az ÉKI Rt.-nél volt megfigyelhető a csökkenés, mivel a liptói munkások tömegesen hagyták el nemcsak a megyét, hanem az országot is. A szénpiaci konjunktúra 1905-től már éreztette hatását, a kerület széntermelése 14 225 739 q-ra emelkedett, ami 830 946 q-val volt több az előző évi termelésnél. Ezt a növekedést egyedül az SKB Rt. nógrádi barnakőszén bányái produkálták. Az eredményt azért kell fontosnak tartani, mert napirenden voltak a kivándorlások. Nógrádot azért érintette súlyosabban, mert nemcsak a medence lakosságánál volt ez tettenérhető, hanem azokon a területeken is jelentkezett, ahonnan a munkásutánpótlást remélte a vállalat, azaz a felvidéki községekben. 1905-ben a nagy szénbánya vállalatok (SKB Rt., ÉKI Rt., RMSV Rt.) folytattak kutatásokat fúrólyukak és kutatóaknák révén. Az adományozott terület nagysága az SKB Rt.nél 2287,9 m

2-rel csökkent a felhagyások révén, miután a széntelepeket a társulat lefejtette. Talán ezeknek a tendenciáknak is szerepük volt az 1906-os terület visszaadásokban (Felsőpálfalva, Etes, Salgótarján, Zagyvaróna, Kazár). Csupán Mátranovákon volt feltáró munka a korábbi sikeres kutatások nyomán. Az ÉKI Rt. is hamarosan ezen a területen kezdett kutatásokba János-aknán, aholis a széntelepet hamarosan elérték. Ezek a feltárási munkák a munkáslétszám biztosítása érdekében állandó gondot jelentettek. A munkáslétszám a legnagyobb bányavállalatoknál: SKB Rt. 3930 (gyermek és nő nem szerepelt) ÉKI Rt. 1778 (férfimunkás: 1661, gyerek: 115, nő: 2) RMSV Rt. 326 (férfimunkás: 306, gyerek: 20). A széntelepek felkutatásában a három nagy bányavállalat volt tevékeny 1906-ban. Mátranovák község határában végezte az eredményes kutatásit az SKB Rt., s a kiaknázását is megkezdte. Az ÉKI Rt. Etes és Karancsalja határában újabb fejtési mezőket szerzett, az RMSV Rt. pedig Somoskőújfalu határában a „Medveshegy" táján győződött meg a széntelep meglétéről. A Váci Kőszénbánya Társulat ugyanekkor Kosdon dolgozott, bár rendes fejtési üzemhez nem foghatott bányaadomány hiányában. Az SKB Rt.-nek érzékeny veszteséget okozott az 1906. júliusában történt tömeges felmondás. Eddig nem fordítottak különösebb figyelmet a kérdésnek, mivel megszokták, hogy tavasszal munkásaik egy része abbahagyja a bányászkodást és visszatérve származási helyére mezőgazdasággal foglalkozik, majd ősszel ismét munkára jelentkezik. Ezért a felmondást a szokásos esetnek könyvelték el, hiszen a meteorológiai viszonyok (nagy meleg) következtében a szénkereslet erősen lecsökkent. A helyzet azonban más volt. Hiába emelkedett a szénkereslet, a munkások nagyobb része a jobb 54