Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)

Magyarországon az 1873-1879 között fellépő gazdasági visszaesést követően az ipar széleskörű technikai fejlődése bontakozott ki az 1880-as évek végén. Ezt a folyamatot az állami ipartámogatás rendszerének kiépülése után a külföldi tőke beáramlása segítette a kőszénbánya-társaságok alapításában. A hazai szénbányászat 1880-ban már 18,2 millió mázsa szenet adott a fellendülő ipar és a fejlődő vasúti hálózat fogyasztásába. A két érdekcsoport közötti küzdelem a megyénkben is élesen jelentkezett. A törvényhatósági bizottság közgyűlése a megyei földbirtokosok érdekeit képviselve állást foglalt abban a kérdésben, mely sérelmezte a barnaszén utáni kutatás engedélyezésének a földbirtokos beleegyezése nélküli adományozását. Érdekükben állt, hogy a kőszén a földbirtok tartozéka maradjon, mivel a megyei birtokosok nagy részének a gazdasági-társadalmi lesüllyedését vélték megakadályozni ezzel a lehetőséggel. A nagy bányavállalatok - mint földbirtokosok - szintén érdekeltek voltak az ügy kimenetelében. A Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. salgótarjáni bányaigazgatója Zemlinszky Rezső 1877-ben megjelentetett és a bányatörvénnyel foglalkozó „észrevételében" szintén támogatta a földbirtokosság kőszénjogának visszaállítását. Mint írta: „... annál inkább haladunk az ipari szabadság terén, minél jobban tiszteljük a tulajdont és mindenkinek törvényes jogát. " A társulatok egész sora töltött be úttörő szerepet a hazai kőszénbányászatban és mindannyian a vásárolt földbirtok jogán szerezték meg szerződésekkel a kőszénkitermelés lehetőségét. A pillanatnyi haszonra törő „corrupt egyének" kezére jutott szénvagyon helyett „ezen országos nagy kincset inkább nemzetünknek, a földbirtokosságnak akarom fenntartani, mintsem mások kezére ingyen játszani." A küzdelem végül a birtokosok győzelmével végződött, a szén a birtok elidegeníthetetlen tartozékát képezte, a bányatársulatoknak meg kellett azt váltani, hacsak nem volt maga is földbirtokos. A kiegyezéshez hasonlóan, mely a magyar nemzeti függetlenség kérdésének felemás megoldásával mintául szolgált, a tőkés fejlődés döntő szükségletét a polgári fejlődés biztosításával ugyan megoldotta, de a feudális maradványokat megőrizte. Zemlinszky szavaival: „... hogy a földbirtokosi jog csonkítása nélkül, s a bányavagyon nemzeti jellegének lehetős megőrzése mellett megindíttassék szabadverseny a kőszénbányászat terén, s a jelen szabályos bányaadón enyhítvén, a szükséges tőkék is ahhoz vonultassanak". A kapitalista fellendülést Európa-szerte kísérő alapítási, ún. gründolási láz elsősorban a hitelintézetekre irányult. A külföldi tőke behatolása a magyar gazdasági életbe a kiegyezést követően nagy léptekkel haladt előre, kibontakozott a bankarisztokrácia, a gyárak, bányák számának emelkedése is ezzel az alapítási lendülettel függött össze. Az ipari vállalatokat alapító pénztőke termelő tőkévé vált, egyre másra jelentek meg az ismert szénterületeken. A szabad kutatások száma rohamosan emelkedett, bár automatikusan nem jelentett minden esetben bányanyitási ül. komoly kutatási szándékot. Gyakran jogcím alapján, a területnek zárolása volt a cél a konkurrens társulatok elől. A magyarországi, de joggal mondható, hogy a nógrádi kőszénkincs kiaknázásában a polgári átalakulás folyamata jelentős lökést adott. A hazai szénbányászat fejlődésében a vasútépítkezések hozták meg azt a korszakot, melyben a nógrádi szénbányászat is megjelent az ipar térképén. Ekkor indultak virágzásnak a salgótarjáni mellett az ajkai, a Zsil-völgyi szénbányák. A nagybirtok azonban nem mondott le a szén hasznáról. 1884-ben a földbirtokkal rendelkező bányavállalkozók is a szén szabaddá tétele mellett foglaltak állást a fejlődő ipar érdekében. A földtulajdonosok a birtok szenét csak kártalanítás ellenében voltak hajlandók átadni, amit a bányavállalatok nem fogadtak el, mivel a szénárak áthárításának következményei beláthatatlanok voltak. A megyénkben is tevékenykedő Andreich János bányamérnök, bányászati szakíró így fogalmazott 1894-ben a szénbányászat kialakulásának jellegzetességeit feltáró munkájában: „... Minden kezdő bányászat részben pénzhiány miatt, részben pedig azért, mivel tisztjei a geológiai viszonyokkal teljesen tisztában nincsenek, többnyire pedig azért, hogy úgy maga magát, mint a szénbirtokost illetve a szén termelésére nézve a vállalkozó várakozását anyagi tekintetben kielégítse, ott kezdi a szenet felkutatni s kiaknázni, ahol akkor a legolcsóbb úton hozzájuthat. " Lényeges gondolatok ezek, mivel a későbbiekben, kutatásaink alapján igazolni látszanak a megyei szénbányászat kezdeti időszakának oly gyakran jellemző rablógazdálkodásra utaló mozzanatai. Tudjuk azt is, hogy a szén kiaknázására készített tervek költségesek voltak és éppen ezért meg57