Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)
Barnakőszén-bányászatunk a Selmec környéki, majd brennbergi bányászattól az Esztergom vidéki bányászaton, a múlt század derekán meginduló Sajó-völgyi szénbányászaton keresztül hosszú úton jutott el a nagyobb mérvű bányászat kifejlődéséig, mely a salgótarjáni barnaszén medence fellendülésével vette kezdetét. A kiegyezés után a nehézipar fejlődése elsősorban a szénbányászat területén mutatkozott meg, a termelés országosan 1867-től 1873-ig 7 millió mázsáról 16,3 millió mázsára emelkedett. Az országos termelésben szénmedencénk termelésének aránya a következő képpen alakult: 1867: 8% 390 378 q 1870: 33% 2 840 464 q 1880: 35% 5 230 260 q 1890: 42% 10 756 210 q 1900: 39% 16 247 060 q Az 1868-ban alakult Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. a pécsi és esztergomi bányák mellett lendületesen kapcsolódott be az 1870-es évektől fejlődésnek indult gazdasági életbe. így a főváros iparának szénigény kielégítésébe. A barnakőszén-bányászat fejlődése ezekben az években azért is jelentős, mivel a feketekőszén-telepeket nagyrészt 1867 előtt feltárták. A barnakőszéntelepek kutatása és kiaknázása csak ez után vett nagyobb lendületet. Az 1866-1873 közötti időszakban a feketekőszén termelés alig több mint a felével bővült, a barnakőszén kiaknázása vele szemben háromszorosára emelkedett. Az 1861-ben megalakult Szent István Kőszénbánya Társulat az osztrák és a magyar nagytőke kapitalista vállalkozása volt Nógrád megyében. A felügyelő bizottságban az osztrák és a magyar kereskedelmi tőke képviselői vettek részt. Az osztrák nagytőke ezekben az években érdekkörébe vonta a magyarországi bányászat, a vas- és cukorgyártás jelentős részét. A magyar nagytőkések viszonylag vékony rétege ezért fordult a malomipar, a szesz- és gépgyártás felé. Kivételnek számított a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt., mely nagyrészt hazai tőkével alakult meg. Szemben a kibontakozó Zsil-völgyi barnakőszén-bányászat az osztrák tőkések kezében összpontosult. Hasonló fejlődést mutat a Dunántúlon meginduló Ajka-Csinger-völgyi, lajtaújfalusi barnakőszén termelése is. Az 1870-es évek végén Magyarország széntermelésének mintegy háromötödét az osztrák tőkések tulajdonában lévő bányák adták, a további hányadot az osztrák és magyar tőkések közös tulajdonú bányái szolgáltatták. A szénlelőhelyek magyarországi lefoglalása az osztrák nagytőke számára a magyarországi vasút- és hajóközlekedésbe történő bekapcsolódás monopolizálását szolgálta. Az osztrák Rotschild-ház vállalkozásai így kapcsolódtak össze a közlekedéssel (Osztrák Államvasúti Társaság, Első Duna Gőzhajózási Társaság) és vele egyidőben vezető helyre tettek szert a kőszén bányászatban is. Ugyanekkor az uradalmak vagy magánvállalkozók bányáikból kitermelt kőszenet saját kis üzemeikben használták fel (gőzmalom, szeszfőzde, cukorgyár, téglaégető stb.). Ennek okát részben abban kereshetjük, hogy az általuk termelt barnakőszén gyenge minőségű, a szállítás lehetősége pedig megoldatlan volt. Csak 1868 után lép be a vasúti közlekedés és a hazai ipar a kőszénbányászat felvevőpiacára. Az 1846-ban megnyitott pest-váci vasútvonalat hamarosan követte a vasútépítkezések rohamos fejlődése, melynek során a vasút tette az ország jelentékeny kőszéntermelőjévé a salgótarjáni, borsodi, Esztergom vidéki szénmedencét. Az 1860-1861-ben megnyitott „délivasút" (Déli Vaspálya Társaság: Budapest-Nagykanizsa-Újszőny-Székesfehérvár) lett az Esztergom vidéki kőszén fő fogyasztója. 1868-ban Pécs vasúti összeköttetést kapott a déli vaspályával. 1867-ben nyílt meg a Pest-HatvanSalgótarján közötti vasútvonal, mely tovább épült 1871-től Ruttka irányába. 1870-ben megépült a Pest-Hatvan-Miskolc, 1871-ben a Miskolc-Bánréve, 1872-ben a Bánréve-Ózd és 1873-ban a Miskolc-Diósgyőr közötti vasútvonal. A bakonyi kőszénbányászat kibontakozása 1872-ben a forgalomnak átadott Pest-Grác vasútvonal létesítésének volt köszönhető. Az 1884-ben megépített Kelenföld-Újszőny (Pest-Bécs) vasútvonal elkerülte az esztergomi szénmedencét, melynek igazi felvirágzása csak az 1892-ben kiépült Újszőny-Tokod, valamint 1894-ben megépült Budapest-Esztergom vasútvonal után indult meg. Az 1896-ban meginduló tatabányai kőszénfeltárás gyors fejlődését szintén a vasútvonal segítette elő, mert a szénterület a MÁV fővonala közelében terült el. 50
