Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)

dik világháború alatt a katonai ellenőrzés alá került bányák a hadiipar fokozott szénszükségletét csak erejük végső megfeszítésével dolgozó bányamunkások révén tudták biztosítani. A bányák kapacitása az elérhető legmagasabb szintre emelkedett.

43 Az SKB Rt. bányászata nehéz jövő előtt állott 1940-ben, elérkezett az idő, hogy határozni kellett a salgótarjáni medence jövőjéről, a termelés biztosítása érdekében az új Csengerházi akna telepítéséről. Már-már kialakuló félben volt az a nézet, hogy Salgótarjánnak a jövője dél felé tolódik el s Nagybátony vidéke lesz az, ahová át kell ültetni és építeni az egész berendezést. Meg kellett ismerni az akkori gyengének minősített szénnél is sokkal gyengébb ottani széntelepeket s annak feljavítási feltételeit. Az itteni mélybányászattal kívánták megalapozni a salgótarjáni társulat további életét. Azonban minél közelebb jutottak a végleges elhatározás időpontjához, annál nehezebb feladatnak látszott az áttelepítés időpontjáról dönteni. A tervezett 400 méter mély akna lemélyítése egymagában is 2-3 éves feladat volt, közben a fedüben tapasztalható vizesedést is meg kellett oldani. A mosási kísérleteket is csak a szén ismeretében lehetett megkezdeni, illetve tervezni. A nehézségeket igyekeztek azzal enyhíteni, vagy azt hitték, hogy át lehet hidalni a maconkai bányászat (Irén-bánya) megkezdésével. Ezért szerettek volna a csengerházi széntelepről megbizonyosodni s tapasztalatokat levonni. A következtetés labilisnak bizonyult, mivel a távolság a maconkai bányászat és a csengerházi bányászat között több km volt. A tapasztalat azt bizonyította, hogy Nógrádban a távolsággal a széntelep minősége is megváltozik. Minél jobban közeledtek a végleges elhatározás időpontjához, annál nagyobb gondot jelentett a döntés meghozatala. A tervezést döntően befolyásolta a szükséges tőke, mintegy 8 millió pengő előteremtése, mely az új akna létesítéséhez elengedhetetlenül szükséges volt. A nagy tépelődések közben, szinte az utolsó órában sikerült - az egyébként ismert - mizserfai és mátranováki II. és III. széntelepek leművelésével mint könnyebb és olcsóbb megoldással jó ideig a salgótarjáni bányászkodás zavartalan folytatását a jövőben biztosítani. Amikor a kazári III. telep lett a vizsgálat tárgya mosás szempontjából, arra következtettek, hogy csengerházi szenet is csak mosással, nemesítéssel lehet alkalmassá tenni a fogyasztásra. Salgótarján bányászatának folytatására tehát van remény, amit itt kell keresni. Áttekintve a bányakerületeket, a bányászat a következő képet mutatta: Pálfalvai kerület: a kimerülő régi bányák folytatására-pótlására a Gulibák dűlőben táróbányászatot kell kezdeni. A Kőkúti- és Kisfaludi-pillérek részletes felkutatása után két lejtősaknát telepítettek. A villamosvasutat is kiépítették. Az 1939-ben beszüntetett Rau-akna pótlására a karancsaljai területen lemélyítették a II-III-IV. sz. lejtősaknákat (Jenő-aknák). A 15 km hosszú vasútvonal átfektetése is megtörtént, s megépítették a 860 méteres alagutat is. Rónai bányászatot a vízválasztói erőtelep szénszállításának biztosítása céljából újranyitották. Megépítették a 4 km hosszú kötélpályát is. Kisterenyei bányászat esetében a vizslási és Csigakúti-lejtősaknákat működtették. A Tölgyesi lejtősakna a mátranováki Déli-bánya feltárásai befejeződtek. A kimerülő kisteleki bányák pótlására, mélyterület feltárására lejtősaknát hajtottak ki. A maconkai Irén-táró, Irén-lejtősakna lemélyítése elkészült. A bányákat 180 méteres alagúttal és 1300 méter hosszú külszíni siklóval kapcsolták a MÁV nagybátonyi állomásához. 1940 áprilisában a bányaigazgatóság bejelentette a salgótarjáni bányakapitányságnak, hogy a változott viszonyokra való tekintettel, a következő bányák megtelepítését, illetve a felhagyott bányák újranyitását tervezik: 1. Maconka község határában a „Szőlő Bérc" dűlőben az 1938-ban Szent István I. és II. védnéwel adományozott területeken kezdenek új bányászatot. 2. Karancskeszi község határában új lejtősaknák telepítésével fokozni akarták az itteni széntermelést. 3. A karancskeszi bányák szállításának megkönnyítése céljából a karancskesziig vezetett bányavasutat az Albert telep előtt kb. 600 méteres alagúttal bekötik az Etes községben fekvő Amália-akna vasútjába. 4. A Nyárjas-völgyi bányák folytatásában fekvő Kisfalud-Kőkút között a szénterületet két kutatóaknával és két ereszkével megkutatják. 458