Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)

zók, csillejegyzők, mérlegmester, pályafelvigyázó, főtéri felvigyázó) napidíját 6 koronában állapította meg. Ehhez a társulat szolgálatában eltöltött három évenként 10 fillér pótlék, maximum 0,70 korona, továbbá 100% drágasági és 200% leszerelési pótlék, valamint a mindenkinél külön megállapított szállítási pótlék járult. A stabil gőzgépek kezelői (vizsgával rendelkezők), illetve a szállítógépek, vitlák, s egyéb gépek kezelőinek műszakbére 6,5 korona, a nem vizsgázott gépészeknél 5,5 korona lett. Ezen felül a társulat szolgálatában egyhuzamban eltöltött szolgálati idő után 3 évenként 10-10 fillér, maximum 7,2 korona, illetőleg 6,2 korona járt. Ha mesterséggel rendelkezőket osztottak be gépekhez, akkor a vizsgázott gépészeket megillető javadalmazásban részesültek. A villanyszerelőket mesterembereknek tekintették a javadalmazás szempontjából. A mesteremberek ezek szerint a következő juttatásokat kapták: a felszabadításuk után 2 évig 6 korona, a következő 2 évben 6,5 korona; segéd: a felszabadítás után négy évre a bérezést a rátermettség szerint állapították meg 7-7,5-8 koronában. A besorolás úgy történt, hogy 7 koronát 30%, a 7,5 koronának 30%-át és a 8 koronának 40%-át kapják a kézművesek, kiknek nem volt 4 évi gyakorlatuk. Kilenc korona alapbér a kézműveseknek csak 5-10%-át illette meg. A napidíjas irodai altisztek, kik 17. életévüket betöltötték 4,8 korona napidíjat kaptak, továbbá az egyhuzamban eltöltött három évenként 10 fillér pótlékot, a 100% drágasági és 200% leszerelési pótlékot. Engedélyeztek családtagonként 15 korona, saját személyére 5 korona családi segélyt. A bérmegállapítást március 1-től számították. Női irodai személyzet napibérét úgy állapították meg, hogy az eddigi napibért 20%-kal emelték fel. A villamos mozdonyvezetők - a pálfalvai kerületben - alapbére 5,5 korona, ehhez háromévenként 10 fillér, továbbá 100% drágasági és 200% leszerelési pótlék járult. A villamos vonatkísérők 5 korona alapbér-kiegészítést, három évenként 10 fillér, továbbá 100% drágasági és 200% leszerelési pótlék járult. A villamos mozdonyvezetők és vonatkísérők minden leszállított csille után Amália aknáról és Marokházáról 8., Frigyes aknáról 6 fillér szállítási jutalékot kaptak. Egyenlő arányban műszakonként osztották fel az összeget. 1918-ban a vállalat vezetésében változás történt, Gerő Nándort felváltotta az igazgatói poszton Róth Flóris. A kimerült zagyvapálfalvai Frigyes-akna pótlására megindultak a kotyházi és márkházi lejtősaknák feltáró műveletei. Keskeny nyomtávú villamos vasúttal kapcsolták be az üzemeket a zagyvapálfalvai osztályozóhoz. E munkák mellett csak a kazári és kisterenyei kutató munkák folytatódtak. Még 1919-ben megnyíltak a Pécskő hegy oldalában a Nádor és a felélesztett Inászón az új László-tárók, s kibontakoztak a kazári feltárások távlatai.

37 Trianon után Az 1918-as esztendő Nógrád vármegye számára is súlyos csapást jelentett. A megszállt területek egy része érintette a barnakőszén-bányászatot folytató vállalatok üzemi területeit. A megszállott községek közé került ebből a szempontból: Csákányháza, Felsőzellő, Óvár, Fülekpilis, Pinc, Ragyolc, Rapp, Somoskő, Somoskőújfalu, Vecskelő, s további 33 község. A vármegyét kettéosztó demarkációs vonal Ipolyságtól húzódott az Ipoly medrében Ipolytarnócig, majd innen Mucsény - Csákányháza - Somoskő községek mellett folytatódik a szomszédos megyehatárig. A demarkációs vonal a vidék természetes kapcsolatait szüntette meg, hiszen Salgótarján bánya és ipari üzemeiben talált munkaalkalmat a Losonc körül elterülő községek munkát kereső lakossága. Ezen kívül a bányák látták el a losonci ipartelepeket és egyéb intézményeket fűtőanyaggal. A szénmedencében a következő bányavállalatok voltak ekkor üzemben: Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. 6000 munkással Északmagyarországi Egyesített Kőszénbánya és Iparvállalat Rt. 2600 Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. salgótarjáni kőszénbányái 600 Mátraszelei Kőszénbánya Rt. 1150 Karancskeszi kőszénbánya 40 448