Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)

Ugyanilyen arányú csökkenés volt tapasztalható a Zsil-völgyi, a tatabányai medencékben is. A nógrádi munkáslétszám csökkenése 19,8%-os volt, a termelésben azonban nem a létszámcsökkenés okozta a változást, hanem az etesi Amália-aknában keletkezett bányatűz jelentette a 2,4 millió q-s visszaesést. Az SKB Rt. Kazár, Vizslás (A Frigyes-aknai bányamezőhöz tartozó andrásfalvi bányamezőben) területére kapott új bányatelkeket feltárás céljából. A konkurens vállalat az ÉKI Rt. széntermelésének csökkenésére még az a körülmény is befolyással volt, hogy a bányamunkával ideiglenes foglalkozó földműves lakosságot is bevonultatták. A földművelők bevonulása következtében a bányamunkásokra hárult a mezei munkák befejezése, amire a vállalatok nem szívesen adtak szabadságot. Az üzemek folyamatos munkarendjét a robbantóanyag hiánya akadályozta. Ezért a dinamit és titanit mellett a könnyebben beszerezhető kommercit, lőpor és dynamon használata is előtérbe került. A villamos energia használatában a gondot az jelentette, hogy a hadiipar igénybe vette a vörösréz készletet, így a gépek vezetékeinek beszerzése lehetetlen lett, sok üzemet le kellett állítani. A sűrített levegővel üzemelő bányamozdonyok próbája is ekkor kezdődött meg a szénmedencében, ami elégtelen eredményt hozott. így továbbra is megmaradt a lóvontatás a táró szinteken. A szénmedence 1915 évi széntermelése az előző évi 2,4 millió q-s visszaesés után 0,9 millió q emelkedést mutatott annak ellenére, hogy a létszám 191 fővel lecsökkent. Az 5515 bányamunkás 15 296 797 q termelést produkált. A termelés emelkedését a munkaidő emelésével, a vasárnapi munkaszünet megszüntetésével és a munkásoknak táróbányászattal lefejthető széntelepekre vezénylésével érték el. A barnakőszén-bányászat azonban komoly nehézségek előtt állt. A munkaerő, az üzemanyag, a robbantóanyag, a szállítóeszközök hiánya állandó gondot okozott az igazgatóságnak és az alsóbb vezetési szinteknek. A kutatómunka is leállt, az évi 10-11 millió q széntermelés biztosítása érdekében a munkáslétszámot hadifoglyok és női munkaerővel igyekeztek pótolni.

36 A hanyatlás évei 1914-1919 Az 1914-ben kitört világháború alapjaiban érintette a társulatot. Az első hónapokban az a veszély állt elő, hogy a munkásaikat bevonultatják és a termelés drasztikusan lecsökken. A széntermelés hadászati szempontból való fontossága azonban arra késztette az államot, hogy a bányamunkások jelentős része számára mentességet biztosítson. Azonban a háború a társulatra újabb csapást mért, 1916 augusztusában a román csapatok betörtek a Zsil-völgybe és nagy pusztításokat végeztek a bányavidéken. A tisztviselők, bányamunkások jelentős számban menekültek el Erdélyből. A német csapatok és a magyar hadsereg a megmaradt munkásokkal és tisztviselőkkel megtisztította a Zsil-völgyet. Ettől kezdve heteken át a Zsil-völgy volt az osztrák-magyar és német hadak gyülekezőhelye, majd kivonulásuk után megkezdték a tisztviselők és munkások visszatelepítését és a bányák rekonstrukcióját. 1916 utolsó hónapjában már ismét termeltek a bányákban. A bányászati anyagok, élelmiszerek, ruházati cikkek hiánya, illetve drágulása a társulatot sújtotta. Az SKB Rt. ekkor érezte alkalmasnak a pillanatot, hogy 1917-ben megszerezze az ÉKI Rt. részvényeinek többségét s ezzel ezen társaság ügyeire is befolyást gyakorol. Az egyesítés keresztülvitele a szénmedencében létkérdést jelentett mindkét társulat számára. Trianon után elvesztették „fogyasztási" területük nagy részét, illetve bányatelepeik is az új határokon kívül rekedtek. A tranzakció tehát része volt annak az előkészületnek, mely a háború után várható szénkonjunktúrára való tekintettel átgondolta az ún. átmeneti gazdálkodás kérdését. A Zsil-völgyi bányák ugyanis már 1916-tól román kézre jutottak és várható volt, hogy a háború után jelentős szénbányák esnek ki a magyar ipar vonzásköréből. A Tanácsköztársaság a vállalat vezetésének szemszögéből a következőt jelentette: „1919. március 21-ig a népköztársaság ásta alá a magyar állam közgazdasági alapját. Követte ezt a tanácsköztársaság, mely megsemmisíteni akarta a nemzeti államot, az egyéni tulajdont, társulatunkat pedig szocializálta". Az SKB Rt. 1919 március 22-én körrendeletben jelentette be az új gazdasági intézkedéseket. Ebben Róth Flóris bányaigazgató vázolta, hogy a napidíjas aknászok napidíját 7 koronában állapítja meg, ehhez 100%-os drágasági pótlék és 200%-os leszerelési pótlék is járult, amit 90 korona után szállítási pótlékkal egészítettek ki. A napidíjas külszíni üzemi altisztek (rakodói felvigyá447