Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)

a bányák körüli falvakból származó és a szezonmunkások között, akik csak a téli hónapokban szegődtek el a bányamunkára. Alkalmi és szezonmunkásokkal a piac igényei szerint lehetett fokozni a termelést, amit csak bizonyos számú telepített munkás tudott állandó szinten tartani. A kolóniában lakó bányász követte a bányaüzem vándorlását, 10-15 évente döntő többségét áthelyezték. A saját házában, falun élő alkalmi vagy kétlaki munkás legnagyobb része a bányaüzem bezárása után visszatért létalapjához, a földhöz. A salgótarjáni szénmedencében a statisztikai adatok alapján a községi lakosokból kikerülő munkások többségben voltak a telepített munkásokkal szemben. Az arány hosszú ideig 30-70% volt a községi lakosok javára. A munkáskolóniák építésmódja hamarosan megváltozott. A kezdeti ideiglenes megoldások után téglából építették döntő többségét. Tetőfedésre eleinte kátránypapírt, később cserepet használtak. Hamarosan megjelent az eternit pala és a horganylemez is. Ahol a terepadottságok megengedték, ott a földszintes házakat emeletes munkásházak váltották fel (Salgótarján, Pálfalva). Másutt, ahol bőven volt hely, 2-4 család számára készült egy-egy munkáslakóház, kisebb zöldség- és virágoskerttel (Kisterenye, Mátranovák, Nemti). A kolóniák lakásait az 1940-es években modernizálták, átalakították.

33 A társulat fejlődéstörténetét nézve 1909-től fő üzletágnak továbbra is a szénbányászatot tekintette, ezért érdekkapcsolatait is ebben az irányban terjesztette ki különböző bányavidékeken. A kutatásokat azonban Nógrád megyében sem szüneteltette, mert Etes, Mátranovák, Pàlfalva határában intenzív kutatásokat végzett, majd adományozás után Mátranovák térségére összpontosította figyelmét. Salgótarján szomszédságában, 1909-ben Somlyó hegyen tártak fel barnakőszenet, 1910-ben a bányatelep kiépítését is megkezdték.

34 A társulat id. Chorin Ferenc vezetésével Magyarország vezető iparvállalata lett. A versenyképes szén forgalombahozatala érdekében az üzemben lévő bányák elhasznált berendezéseit évenként pótolták, az új aknák mélyítése, felszerelése, a feltárt szénvagyon, a gépészeti berendezések a kor követelményeivel mindenkor lépést tartó alkalmazása, a szállítópályák kitűnő kiépítése tette mindezt lehetővé.

35 A társulat történetében a konszolidációt szolgáló évek 1896-al záródtak le, a termelés ettől kezdve 1913-ig legfeljebb 10%-al emelkedett. A vékony, szintes fekvésű telepek révén nagy kiterjedésű vándorbányászat alakult ki, mely maga után vonta a termelés nagyfokú ingadozását éves szinten. A salgótarjáni bányákban a széntermelés 1895-től 1913-ig 9,9 millió q-ról 11,2 millió q-ra emelkedett. Ezzel szemben a zsilvölgyi bányák termelése 3,7 millió q-ról 12,8 millió q-ra emelkedett. A növekedés teljes egészében a zsilvölgyi bányászatnak volt köszönhető. Már 1895-ben leírták, hogy mihelyt Petrozsényben „elkészül a terv, amelynek teljes kivitele elsőrendű bányászattá fogja átalakítani a Királyhágón túl fekvő bányászatunkat is".

36 A háború kitörése után a szénbányászatban a munkaerőelvonás, az anyaghiány és a szállítási korlátozások miatt nehéz időszak köszöntött be Nógrád megyében is. A legnagyobb szénfogyasztók, a vas- és gépipar szénigénye lecsökkent, a szénkészletek leapadtak. Az előző év nagy szénkereslete jelentős készleteket halmozott fel, a vasutak szénigénye is kevesebb lett, a bányák egymással konkurálva igyekeztek termelésüket elhelyezni. A korábbi magas munkáslétszámmal hosszabb ideje készletre termelő bányavállalatok kénytelenek voltak létszámukat csökkenteni. A létszámleépítést a nagyobb vállalatok - így az SKB Rt. - nem hajtotta végre, bízva a termelés felfutásában. A várakozásnak megfelelően a háború első évében a szénkereslet növekedett, a vasutak, malmok, cukorgyárak, hadiüzemek a legnagyobb fogyasztók sorába léptek. A nyári munkáslétszám mindig jelentősen lecsökkent, a háború következtében azonban a bányamunkások száma emelkedő tendenciát kellett, hogy mutasson. Ezzel szemben a katonai behívások következtében jelentős számú létszámcsökkenéssel kellett számolniuk a vállalatoknak. A munkások mintegy 20%-a bevonult, ezért a munkaerő átcsoportosításokra kényszerültek a vállalatok. A munkáslétszám és termelés alakulása a szénmedencében 1913-1914 között: Év Munkáslétszám Termelés/a 1913 7119 16 725 832 1914 5706 14 313 820 446