Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)

tői. A másik: állami támogatással a meglévő iparágakat fejleszteni és újabbakat meghonosítani. Ez a két irány szabta meg Chorin gazdasági elképzelését, melynek során az ország önálló vámterületté alakítását célozta meg. A monopolisztikus helyzetet élvező osztrák iparral szemben a magyar ipar életképességét szerette volna megerősíteni. Chorin a lendületét vesztett társulat ügyvitelének felülvizsgálatára és átszervezésére kapott megbízást 1880-ban a Kereskedelmi Banktól. Az ambiciózus ügyvéd 1881-ben már tagja lett az igazgatóságnak, s felismerve a vállalatban rejlő lehetőséget, „együtt nőttek naggyá, s Chorinnak oroszlánrésze van abban, hogy e kis bányatársaság oly hatalmassá izmosodott". 1885-től a társulat ügyésze, majd ipari és bányászati problémákkal foglalkozó alelnöke 1889-től. Az elhunyt Feldmann G. Károly utódjaként 1891-ben lett a társulat elnöke. Az SKB Rt. szénbányászata a 19. század végén még csak a nógrádi területekre terjedt ki. Chorin gazdaságpolitikai terveinek megfelelően a fejlesztést állandóan napirenden tartva elindult az országos vállalkozás színterén. 1898-ban a társulat érdekközösséget vállalt az akkor alakult EsztergomSzászvári Kőszénbánya Rt.-ben, melynek kereskedelmi és bányászati ügyeit is intézte. A társaság Esztergom megye Annavölgy, Dorog és Csolnok községeiben, Baranya megye Szászvár és Tolna megye Nagymányok községeiben folytatott bányászatot. 1909-ben a Magyar Általános Kőszénbánya Rt.-vel közösen Nyitra megyében nagy kiterjedésű területen szerzett szénjogokat és végzett kutatásokat. A kedvező eredmények alapján megállapították a Nyugatmagyarországi Kőszénbánya Rt.-t, melynek igazgatóságában egyenlő jogokkal vettek részt.

30 Az SKB Rt. szerepe a szénkitermelésben a századfordulótól kezdve egyre döntőbb lett. A kisebb vállalkozások felszámolódásával a szén kiaknázásának a jogát előbb a megye északi, majd középső részén szerezte meg néhány év alatt. A lendületet az 1899-es ausztriai sztrájk is befolyásolta, melynek következtében a magyar bányák s így a nógrádiak is teljes üzemmel dolgoztak. A bányászathoz szükséges nélkülözhetetlen gépi berendezéseket állandóan növelte, a tőkéjének további részét újabb szénterületek lefoglalására fordította. A Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. részterületei Év Adományozott Lefoglalt Összes/kh 1868-1878 1635 2 706 4 341 1879-1888 2011 314 2 325 1889-1898 3097 13 588 16 685 1899-1908 1124 442 1 566 1909-1918 160 309 469 1919-1928 730 4 708 5 438 1929-1938 904 11 190 12 094 1939-1942 3 798 3 798 Összesen: 9661 37 055 46 716 A századfordulón a nógrádi szénbányák gépesítettségben, műszaki berendezésekben és a teljesítményekben is elérték a korabeli élenjáró európai szénbányák színvonalát. A századforduló után azonban a legértékesebb szénmezők kimerülés előtt álltak, a medence felszín közeli, jó minőségű barnaszene elfogyott. A bányászkodást a mélyebben fekvő telepekre kellett levinni, s a medence középső részén aktivizálni. Itt a geológiai és tektonikai viszonyok kedvezőtlenebbek voltak. A nógrádi barnaszén-bányászkodás a nagy, összefüggő területek hiányában vándorbányászkodássá alakult s e jellegzetes módon elsősorban a vég nélküli kötélszállításos lejtős aknák termelték a barnaszenet. A szezonális ingadozás azonban végig jellemzője volt a bányászatnak. 444