Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)

bánya- és ipar-részvénytársulatéban, csakhogy e kettőnek fusiója is nagyon kívánatos lenne, mely még inkább egyszerűsítené és olcsóbbá tenné mind a kezelést, mind a termelést. " Véleménye szerint a megyei kőszénbányászaton úgy segíthetne a kormány: „ha a salgótarjáni szénvidéket átszeldelő államvasutakon a szénszállítási díjak mérséklésében a lehetőség legvégsőbb határáig megy, mert a pillanatnyi nagyobb haszon a többszörös, bár csekélyebb haszonnak tartóssága által teljesen helyreüttetik, kivált ha mindkét félnek érdekeit kellően méltató szerződési viszony hosszabb időre szabályozza úgy a szállítás módozatait, mint pénzügyi oldalát". Az időszak jellemzője volt a begyakorolt munkásgárda létszámcsökkentése a szénfogyasztás visszaesése miatt. Az 1873-as gazdasági válság nemcsak a hitelre történő széneladást akadályozta meg, hanem a vasútépítkezéseket is leállította. Salgótarján környékén fellépő kolerajárvány mellett a társulat jelentése szerint „a lefolyt évben éspedig a döntő befolyással lévő őszi és téli hónapokban tartósan nedves időjárás okozta járhatatlanná vált országútokban csakis nálunk otthonos, egy újabb tényezőt tanultunk megismerni, mely már egymaga elégséges arra, hogy még a legkedvezőbb üzletviszonyoknál is különben biztos sikert meghiúsítsa".^ Könnyebbséget jelentett azonban, hogy az 1868 évi alapszerződés szerint a MÁV köteles volt a megvásárolt vasútvonalon a szükséges szénmennyiséget „pesti áron" átvenni a társulattól. Az időközben teljesen kiépült Pest-Pécs és Pest-Zimony közötti vasútvonalak nyújtotta lehetőség alapján a konkurenciát „józanabb üzleti politikára" kényszerítette s alacsonyabb árakon szállítva a szenet, új területeket szereztek. Ez a konkurencia reális árpolitikára kényszerítette a társulatot, melynek során a gépesítéssel, az iparvasutak kiépítésével, a termelési költségek csökkentésével igyekeztek a régi vevőket biztosítani, melynek záloga volt a mélyebben elhelyezkedő, jó minőségű széntelepek művelés alá vonása, a készletre történő termelés csökkentése. Az SKB Rt. pénzügyi megszilárdulását biztosította a jogelődjei által épített vasút állami megvásárlásából rendelkezésre álló tőke, melyből a szénbányák újraindítását valósíthatták meg. A nagyüzemi szénbányászat kedvező körülmények között indulhatott meg. Salgótarján kis létszámú, a bányászati munkával ismerkedő lakosai mellé így kerültek a szomszédos megyékből, a Monarchia országaiból bányamunkások. Kezdetben a munkaerő toborzását nehezítette, hogy szinte a társulattal egyidőben kezdte meg működését a Salgótarjáni Vasfinomító Társulat is s nyitott bányát Salgó környékén (a mai Salgóbányán). A Salgótarján-Losonc közötti vasútépítkezések folytatása szintén munkáskezet vont el a bányától. Az új bányák nyitásával egyidőben kisebb lakótelepek is létesültek a falutól távol, így nem befolyásolták annak arculatát. Az ideiglenes jelleggel épülő fabarakkok azonban túlélték még az államosítást is. A társulatnak és magának a bányászatnak is hosszú ideig a munkáslakások kérdése jelentette a legfőbb gondot. A vándorbányászat okozta, hogy a lakótelepeket mindig ott kellett megépíteni, ahol a bányászat megtelepedett és folyt egy-másfél évtizedig. Ez a bányatelep tulajdonképpen külön világ volt a falvak között. Akárhol lakott is a bányamunkás, elválasztotta őt a falutól, a falusi élettől helyzetének megfelelő különleges ellátási formája is. Nem volt őstermelő, mindent, amit az életviteléhez szükségesnek vélt, a magazinból szerezhette be. Ez az ellátás nem egyszerűen munkásellátást jelentett, hanem szigorúan vett függőséget is. Gyakorlatilag az áruellátás monopolizálása járult hozzá Salgótarján helyi kereskedelmének lassúbb és sajátosabb kialakulásához. Ahol lakótelepet létesítettek a bányászoknak, ott nemcsak az épületek sajátos építészeti képe, barakkjellege, hanem a benne élők mindennapjai is szembeötlően mások voltak a környező falvak külső és belső képétől.

29 A felfutás évei az első világháború befejezéséig Az SKB Rt. igazgatóságában 1881-ben bekövetkezett változás révén a társulat átalakuláson ment keresztül. Az alapokat az elődök lerakták, az új vezetés, élén dr. Chorin Ferenccel, új arculatot, programot adott a vállalkozásnak. Chorin vallotta, hogy az ország gazdasági felemelkedése a nagyarányú ipari fejlődés függvénye, s ennek megoldására két út kínálkozott. Az egyik: újabb széntelepek felfedezése és kitermelése az ország energia készletét növeli, és függetleníti az energiaellátást a külföldéi