Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)

Az ipar szénfogyasztása 1898-ban 34 millió q volt, ennek legnagyobb részét a barnakőszén-bányászat szolgáltatta, mely ebben az évben 45 millió q-t termelt, melynek egyharmada Nógrádból származott, s a század végére elérte a 16 millió q-t. Magyarország széntermelése (q) 1867-1898 A salgótarjáni szénmedence termelése és munkáslétszáma 1867-1898 A salgótarjáni szénmedence és szénmedencében az SKB Rt. termelése és munkáslétszáma 1867-1898 összes barnaszén és lignit q fő q fő 1867 1868 1869 1870 1875 1880 1885 1890 1895 1898 7 408 845 9 407 865 10 684 425 11536 835 14 672 144 18 491436 2 558 375 32 690 934 45 723 725 57 878 606 3 344 019 4 432 401 5 623 377 6019816 8 155 469 10 133 926 15 867 663 22 490 982 34 749 051 45 165 811 393 780 1017 770 2 018 580 2 844 640 3 809 880 5 230 260 7 906 390 10 756 210 14 104 110 14 304 730 217 515 1520 2090 1990 2519 3248 3870 5123 5173 393 780 1017 770 1 909 000 2 327 000 1 953 000 2 179 000 4 796 000 6 606 000 9 900 000 9 900 000 217 515 1156 1683 976 1159 2048 2498 3280 3358 A szénmedence nemzetgazdasági jelentősége (részaránya az országos termelésben) az évek során így alakult: 1867: 8 % 1870: 33 % 1880: 35 % 1890: 42 % 1900: 39%. 1896-ban a társulat megszerezte a kisterenyei Solymossy uradalomtól 700 000 forintért az öszszes szénjogokat és rövid idő múlva megkezdte ezen jogok alapján a bányák mélyítését és a szén kitermelését. E vétellel a kisterenyei uradalom és község szénjogain kívül a társulat még: Andrásfalva, Mátraszele, Mátranovák, Mátraszőlős, Sóshartyán, Tótmarokháza, Nagybátony, Csontfalu, Hasznos, Pásztó, Dorogháza, Puszta-Dorogszuha, Nádújfalu, Maconka, Mátramindszent helységekben vált kisebb nagyobb szénterületek tulajdonosává. Ezek részben az uradalom ottani saját földbirtokainak tartozékait képezték. A társulat kőszénbirtokát még tovább bővítette. 1899-ben haszonbérbe vette a kotrocói Coburgféle birtok alatti kőszénjogot, felerészben megosztva az ÉKI Rt.-vel; továbbá tulajdonjogilag megszerezte 1900-ban Vizslás község határában fekvő Baranyay birtok kőszénjogait, 1904-ben a Kishartyán község határában fekvő Kandó féle kőkúti pszt. földbirtok tartozékát képező szénjogot is. Magához váltotta a társulat 1906-ban Mátranovák község határában fekvő Fleischer Mária tulajdonát képező „Ágnes" nevű kisebb kőszénbányát. Ez a kis bánya volt kiindulópontja Mátranovák község területén egy nagyobb bányaüzem létesítésének. Űj bányák nyíltak, bányatelep és szénrakodó épült, utóbbi a Kisterenye állomásról kiinduló mátrai vasút Mátramindszent állomásától elágazó, már előbb más célokra létesült normálnyomtávú iparvasúttal lett összekötve. A mátranováki Károly-tárót, Kutató-tárót, Ferenc-tárót 1907-ben, az Auguszta-tárót 1909-ben helyezték üzembe. Az SKB Rt. széntermelése először 1896-ban érte el a 10 millió q-t, ugyanekkor már 3454 bányamunkást alkalmaztak. A századfordulóra az évi termelés meghaladta a 15 millió q-t. A társulat tevékenysége révén gazdaságilag megerősödött, s vele együtt a bányák technikai felszerelése is korszerűsödött. A kezdeti időszak táróbányászkodását a mélység felé haladva felváltotta a nagyobb műszaki felkészültséget igénylő mélyművelésű bányászat. Míg Salgótarján határában az 1860-as években a 40 méter mély Új-akna volt a legmélyebb bánya (akna), az 1880-as években a Forgách-akna 80 méter mélyre hatolt. Károly-aknában pedig 200 méter mélyen érték el a barnaszenet. A fejtések során általában pillérfejtést alkalmaztak, majd a vékonyabb telepek esetében az oldalpászta fejtést vezették be. Az elővájások és fejtések jövesztő munkáját robbantással igyekeztek megnövelni. A bányák gépesítése jelentős fejlődésen ment keresztül. Először az aknaszállításban használták a gőzenergiát, majd a szellőztetést, vízemelést és a szállítást modernizálták. Az 1895 év fordulópont volt a gépesítés terén. Megjelent a villamos energia a bányászatban, mely kezdetben a szállítást, majd fokozatosan a többi alaptevékenységet is forradalmasította. A bányaüzemeknél megkezdték a villamos erőtelepek létesítését. A bányászat ekkor alakította át határozott vonásokkal a táj képét. Rakodók, bányavasutak, alagutak, siklók épültek, kisebb hegynyi meddőhányók keletkeztek. A dombok között új típusú telepek, kolóniák épültek stílusukban elütve a nógrádi táj megszokott képétől. Fontos kérdés volt a bányamun441