Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)

Az épületek sorából meg kell említeni az üzemi célokra emelt irodákat, kovácsműhelyeket, raktárakat, lőportornyokat, mozdonyszíneket stb. így többek között: 1. Emma-aknánál lakás és mozdonyszín 2. Űj-aknánál lakás, iroda és lőportorony 3. Antal-aknánál lakás és iroda, valamint lőportorony 4. József-tárónál lakás és kovácsműhely, iroda, raktár, lőportorony, munkáslakás (8 szoba, 4 konyha) 5. Mária-tárónál lőportorony, mozdonyszín 6. Jakab-tárónál iroda 7. Salgótarjánban iroda, két hivatalnoki lakás (2-2 családnak), egy lovászmesteri lakás, 9 kolónia (gyarmat) emeletes ház) 40-40 szobával, 20-20 konyhával) 100 munkás számára, hivatali emeletes épület (11 hivatali szobával és lakással 3 család számára), egy istálló 48 pár ló számára, egy kórházépület 6 szobával, konyhával, fürdővel, orvosi és ápolói lakással, egy ideiglenes magazin épület (élelmiszer, ruharaktár, sütöde, vágóhíd, mészárszék, lakás 3 családnak), két szénraktár az állomásnál, kövezett telepi utca, 8 kút. 8. Pálfalván egy munkáslakóház 100 főre. 9. Zagyván 4 munkáslakás 100-100 főre, valamint kocsmaépület. A kőszénbánya vállalat széntermelése a következő képet mutatta: 1848-1867 250 000 vámmázsa (125 000 q) 1867 787 553 (393 776 q) 1868 2 035 539 (1 017 769 q) 1869 3 777 164 (1 908 582 q) 1870 4 654 866 (2 327 432 q) 1871 5 584 401 (3 127 264 q) 1872 5 869 297 (2 934 648 q) A kőszénjogok növelése céljából megvették 1877-ben a Baglyasalja határában fekvő gr. Mikó-féle birtokot (435 hold) s ezzel közel 80 millió q szén kiaknázási jogához jutottak. A sikeres bányaműveléshez elengedhetetlen szükséges bányafa mennyiség biztosítása céljából nagyarányú erdővásárlásokhoz fogtak. 1871-ben a zagyvái birtokon 2344 hold erdőhöz jutottak, a József-tárna szomszédságában fekvő 260 hold terület faállománya mellett 1883-ban újabb 300 hold erdőt vásároltak. A kitermelt faállomány pótlására 1872-től erdősítéshez fogtak, s ennek eredménye lett 1880-ra a mintegy 1500 hold saját fásítású terület.

25 A Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. a szén kitermelését Salgótarjánban is a kibúvásokban kezdte. A község déli határában, Salgótarján külső pályaudvarral szembeni kibúvó teleprészt a Jakab-táróval kezdte művelni, mely az akkori viszonyok szerint kezdetleges bányamű lehetett. Ekkor már működött az Alsó-Pálfalván létesített Antal-táró és az Antal-akna. Ezeket követte a József-táró. Költségesebb aknát nem kezdtek telepíteni, mert a határban még voltak kibúvások, amelyek kiadósabb széntelepre nyújtottak kilátást. Csak a táróbányászatból kifogyva, a technikai szint emelkedésével láttak hozzá az Emma-akna (36 m) mélyítéséhez. Nem akartak mélyebb aknákat telepíteni, amelyekkel ugyan nagyobb teleprészt tárhattak volna fel, hanem az ún. Új-akna (40 m) megépítéséhez fogtak inkább, közel az Emma-aknai szénmezőhöz. A társulat 1878-ban már olyan fejlődést ért el, hogy tőkéje elegendőnek bizonyult a nagyobb szabású technikai feladatok megoldására. Nemcsak a szénfogyasztók száma emelkedett, hanem a szén egyes területeken a kedvező települési viszonyok miatt gyorsan és olcsón volt kiaknázható. A társulat egy mélyebb akna lemélyítését is elhatározta, mely nagyobb szénvagyon feltárásával kecsegtetett, így létesült a 100 méter mély József-akna, melynek fő közlekedési folyosójának hossza 5 km volt, s 2 250 000 m

2-es telepet tártak fel ezzel. 1881-ban a 75 m mély Forgách-aknát mélyítették, mellyel 439