Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)
megerősödését szolgálta az 1869-ben módosított szerződés, melyet Benvenisti Sámuellel kötöttek. Az eredeti szerződésben Benvenisti 1867-ben az egész 1 millió mázsás széntermelést átvette a társaságnak megfelelő áron. A megkezdett üzlet jövedelmezőnek bizonyult, 1870 végére megszűntek a Magyar Északi Vasúttól átvett korábbi szénszállítási szerződések. Ezek alapján 1,9 millió bécsi mázsa szenet kellett olcsón szállítania a társulatnak. 1872-re rendeződtek az adományozási eljárások is, s ennek révén Salgótarjánban és Zagyván bányászati jogokat biztosítottak maguknak. 1870-ben elkészült és üzembe helyezték a MÁV állomástól (Külső pályaudvar) az Emma-aknáig vezető szabványos nyomtávú vasútvonalat. 1872-ben megvették örökáron a Halász és Rothberger cégtől a volt Prónay-féle 2000 holdas zagyvarónai birtokot s azon rendszeres erdőgazdálkodást folytattak a bányafák biztosítása érdekében. Ugyancsak elkészült az inászói keskenyvágányú vasút és a zagyvái rakodó is. A zagyvái rakodóhoz és az időközben létesített Vasfinomító Társulat gyártelepéhez vezető szabványos nyomtávú vasút pedig az elágazásnál az államvasutak Losonc felé vezető fővágányába kapcsolódott be (ekkor még nem épült meg a rakodót az állomással összekötő vágány). Ezt csak a forgalom növekedése után 1876-ban építették ki. 1872-ben elkészültek a salgótarjáni és inászói bányakolóniák. A kimerülőben lévő, illetve felhagyott bányaüzemek munkásait az újonnan toborzottakkal együtt ezekben az épületekben helyezték el. A volt Jankovich-kúriában székelő bányaigazgatóság pedig elfoglalta a kolóniában megépült igazgatósági épületet, melyben lakásokat és irodákat alakítottak ki. Szabó József ismertetése alapján tudjuk felvázolni a társulat építészeti képét. 1873-ra a következő községekben volt szerződésekkel biztosított kitermelési joga a vállalatnak: Salgótarján, Baglyasalja, Pálfalva, Zagyvaróna, Csernik-puszta, Inászó-puszta, Vecseklő, Kazár, Szőrös-puszta. A jogok 15 464,75 holdra terjedtek ki, ahol 500 millió bécsi mázsa szenet tételeztek fel. Felszerelés A bányák megnevezése Bányaszáj Fékezómű Légakna Felrakodó Sikló Vízemelő Szállító Naponkénti termelôkpesség száma öl gép/LE József-táma 3 2 2 40 3 000* Emma-akna 1 40 10 10 6 000 Új akna 1 40 20 30 7 000 Antal-akna 1 1 30 20 20 3 000 Ágoston-tárna 3 3 000 László-tárna 1 2 10 000 Mária-tárna 2 1 3 000 + Rudolf-tárna 2 1 5 000 A naponkénti termelés maximuma: 40 000 bécsi mázsa (22 400 q) += további feltárás alatt A bányákban 12 267 öl (23 185 m) hosszúságú, a külszínen 4 360 öl (8 240 m) hosszúságú vasút volt kiépülve. Zagyva, Inászó-puszta, Szőrös-puszta, László-táró, Mária-táró, Rudolf-táró volt így összekötve. Két darab 45-45 LE-s gőzmozdony végezte a szállítási vontatást. Az Emma- és Új-akna szárnyvonala 1 000 öl (1890 m) hosszú volt. Az Antal-akna szárnyvonala Pálfalván 250 öl (472,5 m), a zagyvái rakodó 300 öl (567 m) hosszúságú volt. A társulati földbirtok nagysága ezekben az években így alakult: 1. Zagyvái nemesi birtok (Csernik és Inászó-puszta) 2344 2. Salgótarjáni kolóniák 55 649 3. Emma- és Új-aknák földbirtoka, valamint a II., III. és IV. aknák földbirtoka 8 646 4. Emma-akna szárnyvonalának telke 5 494 5. József-tárnatelke 10 1158 6. Jakab-tárnatelke 2 1123 7. Antal-aknatelke 13 204 Összesen 2440 hold 674 nöl 438
