Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)

A felsorolt hat bányatelepen 1441 munkást foglalkoztattak, ennek 97 százaléka az SKB Rt. állományába tartozott. A 3 447 130 vámmázsa (1 723 565 q) széntermelés 97 százalékát szintén az SKB Rt. szolgáltatta. ( 1 686 234 q). Az SKB Rt. miután megszabadult a vasút gondjaitól, teljes energiáját arra fordította, hogy az országosan fejlődésnek indult iparvállalatok és a vasutak szénszükségletét kielégíthesse. Ezért feladatának tekintette az újabb és újabb szénjogosítványok és területek megszerzését. 1868-ban az SKB Rt. 7456 kh szénterülettel rendelkezett:

21 Név Adományozott/kh Térilletékes terület/kh Összesen/kh Kazár 2336 1100 3436 Salgótarján 1681 933 2614 Zagyvapálfalva 798 239 1037 Baglyasalja 51 51 Vecseklő 62 256 318 4928 2528 7456 A társulat megerősödése és a terjeszkedés évei A bánya és a vasút szétválasztása a várakozásokat igazolta, a társulat megerősödött. A széntermelés 1867-ben 373 766 q volt, 1868-ban meghaladta az 1 millió q-t, 1870-ben pedig a 2 millió q-t is túlhaladta. Ezt a mennyiséget kisebb-nagyobb ingadozásokkal tartani tudta 1882-ig, amikor 3 millió q termelés határán járt. 1883-ban a 4 millió q-t, 1884-ben az 5 millió q-t közelítette meg a termelése. A pénzügyi eredmények is igazolták a reményeket, mert az első évben 8 o. é. forint osztalékot tudtak fizetni.

22 A társulat 1881-ben igazgatóválságon ment keresztül. Az igazgatóság tagjainak többsége kivált és helyükre a közgyűlés dr. Chorin Ferenc, megyeri Krausz Lajos, Strobentz Alajos és dr. Willner Antal személyében új igazgatókat választott meg. „Az új igazgatóság működésében még határozottabban domborodott ki a törekvés a bányák felszereléseinek tökéletesbítésére és a termelés emelésére" - írták jubileumi jelentésükben. 1884-ben nyugalomba vonult Zemlinszky Rezső bányaigazgató, ki nagy érdemeket szerzett a magyar szénbányászat fejlesztése terén. Utódja Gerber Frigyes lett, ki 1897-ben bekövetkezett haláláig elődje szellemében, nagy tudással vezette a társulat bányaügyeit. A társulat szénvagyona 1888-ban az Etesi Kőszénbánya Rt. összes szénjogaival és bányajogosítványaival, valamint az etesi birtokosok földjei alatt található szén megvételével gyarapodott. 1889-ben elhunyt Feldmann G. Károly, aki a társulat alapítása óta vezérigazgatója, majd elnöke és végig „vezető szelleme volt". Az igazgatóság a társulat elnökévé és végrehajtó közegévé az addigi alelnököt, dr. Chorin Ferencet választotta meg. Ügyvezető igazgatókká pedig Reimann Lázár és Frischmann J. Frigyes urakat nevezte ki.

23 A szénterületek megszerzése mellett az rt. legfontosabb feladata volt a termelés fokozása, melyhez új bányák nyitását és az üzemeléshez szükséges munkáslétszámot kellett biztosítani. Ezzel párhuzamosan azonban a szénterület újbóli szakszerű megkutatását is szükségesnek tartották. 1869ben Krenner József geológus végzett földtani kutatást a megyében, a salgótarjáni terület földtani viszonyait azonban először С M. Paul írta le 1866-ban, 1873-ban pedig Szabó József adott újabb ismertetést.

24 Ezek a munkák nagyobb pénzeszközök ráfordítását kívánták meg, ezért a kezdeti költségesebb kutatásról a gyorsabb és olcsóbb, a területet jobban körülhatároló mélyfúrásra tértek át. Először a lehetőségekkel élve a kisebb mélységig hatoló kézi fúrásokkal próbálkoztak, majd gőzgépekkel hajtott berendezések üzemeltetésével nagyobb mélységű fúrásokat végezve tisztázták a széntelepek települési viszonyait. A technika haladásával párhuzamosan, természetesen folyamatosan tértek át a korszerűbb fúróberendezésekre, melyekkel nagyobb mélységeket tudtak átkutatni. Sorra nyitották meg Salgótarján határában a tárókat, aknákat: Emma-akna, Új-akna, Ágoston-táró, Mária II. táró, stb. Kiépítették a bányák, illetve rakodóik és a MÁV állomások közötti külszíni keskeny nyomtávú vasútvonalat. A szállításban gőzmozdonyokat kezdtek alkalmazni, majd következett az aknaszállítás, a víztelenítés és a szellőztetés gőzenergiával történő üzemeltetése. Az SO Rt. 437