Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)
ni vasúttal, alagúttal, elektromos távvezetékkel, légaknával, zsompvágattal látták el. Az államosítás után a bánya 1952-től Alkotmány I. lejtősakna néven működött, 1953-ig. Az I. telepben gyenge minőségű szenet fejtettek, majd ugyanebben a szénmezőben hajtották ki 1952-55 között az Alkotmány II. (Déli II. lejtősakna 1952-1958, vagy Főtáró 1954-1958) néven futó 300 méteres lejtősaknát a mátranováki ingoványos terület alá a II. és III. telepre. Védőpillérek hátrahagyásával fejtették a szenet kézi kamrafejtéssel. A bánya bezárásáig 17 280 000 q szenet termeltek ki belőle. A Gáti-lejtősakna 1951-ig működött. 28 Az Auguszta-lejtősakna közelében egy elvetett pillérre telepítették a Szárazvölgyi- lejtősaknát, mintegy 1 millió q szenet tartalmazó terület lefejtésére. 1922-től 1926-ig összesen 1 millió q szenet termeltek belőle. 29 Mátranovákon a Kútfői-lejtősakna 1924-1942 között működött, másik neve Bárnavölgyi I. lejtősakna. Miskey Kálmán szavaival „a szegénység s az ezzel járó túlzott takarékoskodás miatt a rakodóval együtt meglehetősen elhanyagolt állapotban" volt. A lejtősakna a mátranováki kútfői dűlőben volt lemélyítve 1924-ben. Telepvastagsága 1,1 méter volt az I. telepben. Az akna 2,8 km távolságra feküdt a nováki rakodótól, ezért 1926-ban sodronykötélpályát építettek ki a szénszállítás érdekében. Szénvagyona 1942-ben kimerült, összesen 4 millió q szenet termeltek belőle. A Kútfői-lejtősaknában a fejlődés során túlnyomórészt frontfejtéssel dolgoztak. A biztosító máglyák helyett egy időben az évek folyamán összegyűlt és el nem használt vastag bányafát (megfelelő hosszra levágott és két végén megvasalt rönköket) alkalmaztak. Az egyik vasalt végen a berabláshoz illetve a kihúzáshoz vas horog került hegesztéssel. A szénmező mélyebb részére a szállítás megrövidítése céljából új lejtősaknát, a II. sz. Bárnai-lejtősaknát hajtották ki, melynek gépházát a föld alatt képezték ki. Itt alkalmazta először Miskey Kálmán a vitla beállító automatikát. A vitlát a felső csatlós indította, s az induktoros jelző úgy volt megszerkesztve, hogy bármilyen jelzésre a motor kapcsolja ki az áramot. Minden jelzést csak a motor álló helyzetében lehetett adni. A „mehet" jelzésre a kapcsos indított s minden más jelzésnél a motor kikapcsolt. Később ezt az automatikát a többi üzemnél és minden vitlánál jó eredménnyel bevezették. A kitermelt szenet kötélpályával juttatták a rakodó osztályozójára. 30 A Bárnavölgyi II. sz. lejtősakna 1940-ben nyílt meg a Lipi tagi dűlőben. 1941-ben siklóval szenet értek az I. sz. lejtősaknából indítva. A Nóvák XVIII. bányatelken folyt a termelés. A szénjogot 1869. május 5-én Gyürky Ábrahám, Fráter Pál és Bohus Ábel szerezte meg. Fráter Pál részét 1869. május 5-én átruházta Szilárdy Ödönre, aki 1871. április l-jén Gyürky Ábrahámnak adta el. Bohus részét Gyürky szerezte meg 1881. november 17-én. Az összes szénjog felett gr Gyürky Ábrahám rendelkezett, aki 1892. május 18-án az SKB Rt-re ruházta át. így az SKB Rt. kezdte meg a szénkitermelést. 1942-ben szénvagyonát 6,05 millió q-ra becsülték, 160 000 q védőpillér veszteséget figyelembe véve. A széntermelés 55%-a frontfejtésből került ki. 1943-ban elérte a fejtési terület határát és visszafelé megindították a frontfejtést. 1944-ben csupán 2 604 000 q-ra becsülték a szénvagyont, melyből 1 millió q volt fejtésre előkészítve. Termelése 30-38 vagon, napi átlagban 33 vagonra tehető. A 80%-os fejtési szénből 65% frontfejtésből származott. Munkásainak szám 468 fő volt. A bánya a feltárt pillérek visszafejtésével termelt 926 551 q szenet. Szállítógépe 50 LE-s Bamert vitla volt. A szellőztetést 300 m 3 /sec Siroco ventillátor végezte. A víztelenítést 500 l/sec teljesítményű centrifugál szivatytyúval látták el. A kitermelt szén 2,8 km-es sodronykötélpályával jutott le a mátranováki rakodóra. 1946-ban zárták be. Működése alatt 14,6 millió q szenet termelt. 31 Az államosítás után Mátranovák határában a következő bányák működtek: 1. Gáti-lejtősakna II. 1951 -1967 2. Gáti-lejtősakna III. 1952-1956 3. Gáti-lejtősakna ГУ. 1961-1969(1961-1967 között Szárazvölgyi-lejtősakna néven szerepelt a termelésben) 4. Csurgó-táró 1956-1972 Mind a Kútfői-, mind a Bárnavölgyi-lejtősaknának külszíni létesítményei már nem találhatók meg. A bányanyílások sem lelhetők fel. 32 A két világháború között szórványos adatok utalnak arra, hogy több kisebb vállalkozás is megpróbálkozott a széntermeléssel. 33 Ennek sorában megemlíthetjük: 415
