Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)
1. Kertész Zoltán bányáját 1924-ben. Széntermelése 33 030 q volt. 34 Még 1940-ben is létezett a bánya. 2. Ferber Jenő bányavállalkozó mátranováki bányáját 1939-ben említik. 35 A mátranováki szénrakodó és osztályozó 1911-1912-ben épült a Schlick-Nicholson cég és a schlani Breitfeld-Danek cég részvételével. A barnai sodronykötélpályáról a szén a rosta adogatójába került, a Déli-bánya szene a szénszalagról (buktató után) jutott a rostára. Napi 80 vagonos teljesítménnyel dolgozott, ötféle minőségben: darabos, kocka, dió, borsó és aprószén került ki belőle. Többszöri átépítés, műszaki fejlesztés után 1972-ben zárták be. Mátranovák község határában 1938-ban rablóbányászkodásra figyeltek fel. A régi Károly és Ferenc-táróknak a kibúvások mentén bennhagyott I. telepi szénmaradványain állandó „bányagarázdálkodás" folyt. A nyitott tárókat ezért berobbantották. Megállapítás szerint évek óta folyt illegális bányászkodás, napi 10-15 szekér szenet szedtek ki az üregekből. Mátranováktól keletre 1 km távolságra voltak ezek a tárók. 1938. december 15-én a bányahatóság 6, egyenként 50-60 méter hosszú tárót talált, ahonnan termelték a szenet, biztosítást sem használva. 36 A mátranováki bányákban az I. telepet fejtették (3500-4200 kcal/kg hőértékben) illetve teljesen leművelték. A község északi oldalán 1,1 méter vastag homogén tiszta szén fordult elő. A keleti és déli részeken 1,6-1,8 méter vastag szén minőségileg rosszabb, palával erősen átszőve fordult elő. Az alsó pad sok helyütt csaknem tiszta pala, a felső pad szene is csak 3200-3500 kcal/kg hőértékű volt. Későbbiekben az I. telep mellett a bányák a II. telepet is fejtették aránylag jobb minőségben 1950ig. Kimerülésük után a III. telep fejtésére került sor, melynek vastagsága ugyan elérte a 3-4 métert, azonban gyenge minősége miatt csak 1950 után kezdtek hozzá kitermeléséhez. (Az alacsony kalóriájú szenek iránti növekedett meg a kereslet). A bányák a Bárna-patak két oldalán helyezkedtek el. Nyugaton: Főtáró, Gáti-bányák, Keleten: Déli-bánya, Északkeleten: Csurgó-táró. Az említett Főtáró 800 méter hosszan a régi Auguszta szénmezejének II. és III. telepét szedte le. Együttesen 3 méter vastag volt. Művelése a sikló határától visszafelé haladva egykamrás fejtéssel történt. 1954-1958 között működve 4 560 000 q szenet adott. A Csurgó-táró 1956-ban keletkezett, 530 méter hosszú volt, modern bányának számított, csoportos kamrafejtéssel dolgoztak, a szállítás kaparókkal, rázócsúszdákkal, gumiszalagokkal történt. A 3,5 méter illetve 4,5 méter vastag III. telep felső részét lefejtették 2,5 méter vastagságban. A visszamaradó alsó padot az omlási mező megnyugvása után fejtették le. Szene 2200-2500 kalóriás volt és a mátranováki osztályozóra szállították. 1972-ben zárták be. A Gáti-bányák (Gáti II. 1951-1967., Gáti III. 1952-1956., Gáti IV. 1961-1969.) között működtek. 37 A nógrádi szénmedencében az 1960-as években nyitották meg az első külfejtéseket. 1978-tól 4 külfejtést telepítettek, közöttük a Nyírmedet, ahol I. és II. telepet művelték 1,2-1,4 méter vastagságban. A bányászati terv 1938-ig nyúlik vissza. Nyírmedpuszta eredetileg 1089 kat.hold, 1196 négyszögöl kiterjedésű volt s mint ősi birtok gr. Gyürky Ábrahám tulajdonát képezte. 1894-ben ajándékozás folytán gr. Gyürky Viktor tulajdona lett, aki 1896. május 17-én br. Solymossy Lászlónak adta el. - Báró Solymossy László 1896. május 18, illetve 22-én kelt szerződéssel a birtok szénjogát az SKB Rt.-re ruházta át. - A szénjogot az átruházás után társulat a telekkönyvben bekebeleztette. A szénjognak bekebelezését követő időben, a birtok többször cserélt gazdát, 1901-ben gyóni Halász Péter vette meg, akinek nevéről 1904-ben árverési vétel folytán dr. Roheim Ödön budapesti lakos nevére került. 1915-ben dr. Vásárhelyi Zoltán vette meg. 1917-ben Fischer Antal és Ullmann Lipót, 1918-ban pedig Vogl Vilmos és neje Flamm Margit a tulajdonosai. 1920-ban a birtoknak 959 kat. holdat kitevő részét a Magyar Acélárugyár Rt. szerezte me a mí a a többi Szó István és társainak tulajdonába ment át. 1926-Ьяп az inatlant dr. Nagy Ferenc és neje Csorba Hona vették meg, akik 1929-ben eladták azt a Magyar Földhitelintézetnek. Tudomásunk szerint a birtok nem volt bérbe adva, hanem a Magyar Földhitelintézet saját kezelésben tartotta. Társulatra nézve azonban semmi veszély nem volt, mivel a birtok szénjogának tulajdonjoga telekkönyvi bekebelezéssel teljes mértékben biztosítva volt. A volt Szabó-féle nemesi birtok területe felosztás folytán a kisgazdák tulajdonát képezte, de a szénjog a társulaté. Továbbá a volt Polesznyák-féle birtok szénjoga szintén a társulat tulajdonát képezte. Ez a birtok a kisgazdák közt volt felosztva. E két utóbbi birtoknak a szénjogát eredetileg az ÉKT Rt. szerezte meg és csere révén 416
