Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)

A Csigakúti-lejtősaknában a kompresszor felszerelése után úgy az elővájásban mint a fejtések­ben fejtőkalapácsokkal dolgoztak. A munka általánossá tételét a csőhiány akadályozta. 1944-ben a Csigakúti-lejtősaknában a vasúti védőpillér mellett már frontfejtéseket telepítettek. Ugyancsak kompresszort telepítettek a Vizslási-lejtősaknába is, és a zsompvágatokat kifalazták. A Chorin I. és II. üzemek sokat küszködtek a sújtóléggel, amiért 1943-ban benzin biztonsági lámpák helyett villanylámpákat szereztek be. Sajnálatos volt azonban, hogy a beszállító cég 300 lám­pával adósa maradt a vállalatnak s ezért kölcsönlámpákkal kellett biztosítani a termelés zavartalan­ságát. Megjegyezni kívánjuk, hogy nemcsak a bányamunkások védelme, hanem a széntermelés tisz­tasága is hasonló fontosságú volt. (A benzin lámpák helyett a villamos lámpák erősebb fényt adtak.) A termelés javítása érdekében 1942. júniusában a Csigakúti és Vizslási-lejtősaknákban széles hom­lokú omlasztásos fejtések mellett bevezették a tömedékkel bíró omlasztás nélküli fejtési rendszert is. A bányamezők egy részében a fedű kőzet képlékeny volta miatt az omlasztás nehezen vihető ke­resztül, másrészt a fedű törékeny és egy része a szénnel együtt szakad le. A lejáró kőzetet tömedék­nek használják fel és ahol ez nem bizonyult elégnek, a fejtési üreget vak vágatokból nyert anyaggal fogják berakni. A fejtésmód azonos volt a Pálfalvai kerületben alkalmazott frontfejtéssel. A Chorin II. táróban mely szintén Kisterenyéhez tartozott újabb réselő géppel kísérleteztek. Ez egy Flottmann féle rudas réselőgép volt, melyet 110 V-os váltóáramú motor hajtott meg. A motor és a forgást közvetítő fogaskerék szerkezet öntött acélvázban nyert elhelyezést. Ennek súlya kb. 15 q. Az acélblokk hosszabb végéből arra merőlegesen nyúlt ki a mereven szerelt réselő rúd. A rúdban ki­váltható réscsákányok voltak felszerelve. A gép mozgatását a szénfal mentén előre és hátra motor­ral hajtott vonszoló végezte. 44 Tordasi bányaüzem. Az aknatelep korábban a mizserfai kerülethez tartozott, miután a feltárást nem aknával oldották meg, a kisterenyei főtárónak a kazári völgy felé történő meghosszabbításával fejtik le. Ezzel az összeköttetéssel a tordasi pillérek Kisterenye felé gravitálnak, s a Tordasi-lejtősak­na a kisterenyei kerület szerves része lett. A Chorin-főtáró 950 méteréből 1300 méter után érték el a Tordasi-pillért s ott a II. sz. lejtősaknát megtelepítették. A Tordasi-pillérek szorosan összefüggnek olyan teleprészekkel, melyek korábban Kisterenyéhez tartoztak s ezek feltárása is ebből a keresztvá­gatból történt. A főtárói törésvonaltól mintegy 600 méterre telepített I. sz. lejtősakna ennek az utób­bi pillérnek a feltárását szolgálta. A pillérhez számított szénvagyon 36,8 millió q, s ebben mind a há­rom széntelep képviselve volt. Az altárón a szállítást szekrénykocsikkal oldották meg, így a lejtősaknák és az altáró találkozási helyein töltőberendezést létesítettek. A kisterenyei koncentrálás után ezen az altárón történt a kazári és mizserfai széntermelés leszállítása. A főtáró kihajtását elősegítő, a kazári völgyben egy kis lejtős­aknát készítettek, hogy onnan a főtáró szintjéről lejutva meg telepíthessék az ellen vájvéget. Itt szál­lították ki később a bányameddőt. 45 A Kotyházi-üzemhez három lejtősakna tartozott. 46 1938-ban kimerült a Papvölgyi III. lejtősak­na (Kotyházi-lejtősaknától ÉNy-ra elterülő mezőket fejtette), a Nagymezői V. lejtősakna (Kor­mosházi-lejtősaknától D-re művelt egy kis pillért), és csak a Kormosházi lejtősakna (a Kotyházi völgy és a 21. sz. főút csatlakozásának északi részén) maradt üzemben. Ez a bánya 1-2 műszakos volt 5-12 vagon napi termeléssel. Az előirányzatban szereplő napi 15 vagonos termelés biztosítása érdekében új lejtősaknát nyitottak s itt a Nyárjasvölgyi-lejtősakna (Kotyháza felé vezető völgyben, a nagybárkányi leágazás után kb. 500 méterre mélyült, a fővágat egy szakaszát használták fel alagút­ként szállításra) jött számításba villamos keskenynyomtávú szállítással. Ez a vasút szolgálta ki a Nyárjasvölgy, Kisfalud, Kis és Nagykereszttúr területe alatti szén kitermeléséből adódó szállítási fel­adatokat Kotyháza központtal. A Kotyházi-lejtősakna a 21. sz. főút mentén a Kotyháza bányatelepi völgyben létesült 1918-ban s 1929-ben került bezárásra. A külszíni sikló nyomvonalán mára utca épült. A sikló szállító­405

Next

/
Thumbnails
Contents