Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)
gépházában üzlet található. A lejtősakna helyét már nem lehet felfedezni. Ezzel a területtel az SKB Rt. megbízásából először Hoffmann Richard foglalkozott 1904-ben. Korábban a kutatások csak egyes területekre szorítkoztak. Hoffmann Nyárjasvölgyben jó minőségű, Frigyes-aknáival egyező szerkezetű telepet észlelt mintegy 10 millió q szénvagyonnal. Kutatóaknával tárták volna fel a széntelepet, ám a Kökényesi-völgyben nem mélyítették le. A Nyárjasvölgyi-lejtősaknával 3,8 millió q szénvagyont tartalmazó pillért gondoltak feltárni, az előzetes kutatások még egy 2,4 millió q-s szénpillért is ígértek. Ezt a levetett pillért egy északi irányú ereszkével tárták volna fel. A felsőpad 0,35-0,65 méter vastag, jóminőségű szenet mutatott. Az alsópad 0,17-0,23 méteresnek bizonyult gyengébb minőséggel. A résanyag 0,1-0,18 méteres szürkésbarna, leveles állagú volt. A lejtősakna közigazgatásilag Sóshartyánhoz tartozott, az Irsay terület szénvagyonát fejtette 1938-1941 között. A szénjogot még 1932-ben vette meg az SKB Rt. a családtól, majd 1938-ban Patay Sándortól Krakkó-pusztán. A bánya működése alatt gyenge minőségű szenet adott. A 0,5 méteres telepet lencseszerű homokbeágyazás zavarta meg. A nagyfokú duzzadás, zavart település, vízdús homokos fekükőzet a sok meddővel fa fenntartási munkákat nehezítette. 1941-ben beszüntették termelését, összesen 1 600 000 q-t fejtettek ki belőle. 47 A Patay család birtokát képező Krakkó puszta területét 1939-ben kutatták át. A 4 150 000 m 2 nagyságú terület szénvagyonát 16,6 millió q-ra becsülték. A III. sz. telep 75%-át mélyebben, 25%-át magasabban kutatták fel. A terület északi részén 1904-ben már végeztek kutató fúrásokat, amellyel azonban csak palás szenet harántoltak. A felső padban találtak tiszta szenet. A pillér mélyebb részein valamint a felső padban előtűntek a homokos beágyazódások s tették használhatatlanná a telepet. Ezért Margit-lejtősaknának, Kotyháza, Marokháza lejtősaknáinak a mélyebben fekvő szénpilléreit bennhagyták és működésüket beszüntették. Feltételezések szerint ilyen lehet a krakkói szénpillér folytatása is, ezért a Patay család területével nem foglalkoztak tovább. 48 A területen létesített bányák: Sóshartyán I. 1933 Gizella-lejtősakna Sóshartyán II. 1933 Gizella-lejtősakna Sóshartyán III. 1933 Gizella-lejtősakna Kisfalud I. 1941 Kisfaludi-lejtősakna Kisfalud II. 1941 Kisfaludi-lejtősakna Nyárjasvölgy I. 1938 Nyárjasvölgyi I. sz. lejtősakna Nyárjasvölgy II. 1938 Nyárjasvölgyi-alagút A kisterenyei területen az SKB Rt. centralizált üzemet nem tudott létrehozni a szénterület széttagoltsága miatt. A mező apró pillérekből állt, amelyek különböző mélységre voltak levetve illetve felvetve. A legcentrikusabban telepített a Tekevölgyi-főtáró-volt, amelyet a völgy súlypontjában építettek ki s melyből a siklók és ereszkék segítségével fejtették a szenet. A tagolt bányászat során 1940ben a napi 120 vagonos termeléshez 16 km-es vágat hosszat és 1200 embert kellett alkalmazni. 49 Az SKB Rt. vezetése Csengerháza területére tervezett 1940-ben egy új aknát létesíteni a Zagyva medrétől NY-ra mintegy 500 méterre. Földtani szempontból két hosszanti törés között középtájon helyezték volna el. 50 A kisterenyei Kozma völgyben nyílt meg a Gyula-akna 1920-ban, mely tulajdonképpen 600 méter hosszú lejtősakna volt a Gyula rakodótól 1 km távolságra. Gépe 26 LE-s vitla volt. Az I. telepi szenet termelte, mely jó minőségű annak ellenére, hogy gyakran kiékelődött. 1938-ban zárták be. 51 Kisterenyén tudomásunk szerint volt Czirbesz Istvánnak is egy kis tárója. 52 Ugyancsak van adat a Wilczek gr.-féle bányászatról egy panasz kapcsán, azonban helyileg még nem lehet bejelölni. 53 406
