Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)

1906-1940 között a földtan mellett a történetírás számára is nyújt értékes adatokat a bányászat területi elhelyezkedéséről, a kutatásokról. Kalecsinszky Sándor (1901) a magyar birodalom ásványszeneiről értekezett. Papp Károly ( 1915), Alliquander Ödön (1931) és Vitális István ( 1939) földtani, ipartörténeti munkái gazdagították bányászattörténeti ismereteinket. Vadász Elemér 1929-ben ismertette az észak-magyarországi barnakőszén területeket egységes földtani szemlélet alapján. Schréter Zoltán 1937-ben a Kiskér környéki barnakőszén telepeket tárgyalta a Cserhátból. 1939-ben Ferenczy István: Bányageológiai felvétel a Cserhát északi oldalán с munkája jelent meg. 1940-ben a Magyar Tájak Földtani Leírása sorozat keretében Noszky Jenő: A Cserhát hegység földtani viszonyai és Schréter Zoltán: Nagybátony környéke с munkája jelent meg. Fontos kézikönyve a megye bányászattörténetének az 1944-ben megjelent Dzsida József: A Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. nógrádi szénbányászatának története с munkája. A Magyar Állami Földtani Intézet Adattárában föllelhető bányászati ill. ipartörténeti szempontból értékes kiegészítéseket tartalmazó jelentések új területek vizsgálatba vonását tették lehetővé. A kőszén területek kutatásával foglalkozó jelentések, főleg Vitális István és Vitális Sándor szakvélemény-gyűjteményéből származnak. Ezek az eocén kori és miocén kori barnakőszén területekkel foglalkozó jelentések bányászattörténeti szempontú kiegészítéseket tartalmaznak. Vadász Elemér: Magyarország földtana (1953) fejlődéstörténeti keretben tárgyalja az észak-magyarországi miocént. 1952-ben megjelent „Kőszénföldtan с munkája részleteiben is tárgyalja a nógrádi barnakőszén területeket. Schmidt Elegius Róbert (1947) Magyarország bányaüzemi tájait, az 1957-ben megjelent Geomechanika с könyvében Magyarország bányaföldtani egységeit határozta meg. ГУ. Az államosítás után a fokozott ütemű nyersanyagkutatás újabb barnaszén területek feltárását és termelésbe állítását jelentette. Bartkó Lajos hely és anyagismerete a terület bányaföldtani megismerését vitte előbbre. Legjelentősebb összefoglaló munkája a nógrádi barnakőszén területről szóló kandidátusi disszertációja (1962). Történeti visszatekintő munkák is jelentek meg, közülük Bán Imre (1953) és Fülöp Józsefi 1984) a magyar szénbányászattal és az ásványi nyersanyagok történetével foglalkozó munkái emelhetők ki. A nógrád-cserháti terület kutatásában jelentős állomás Hámor Géza (1985) összefoglaló munkája, mely a bécsi földtani intézet által megkezdett földtani térképező munkát koronázta meg az 1968-tól elkezdett részletes átfogó földtani vizsgálat révén. A salgótarjáni szénmedencében folyó bányászat történetét az elmúlt évtizedek folyamán több alkalommal is megkísérelték feldolgozni. Ennek ellenére minden részletre kiterjedő, és a szénmedencének maradéktalan bemutatására nem vállalkoztak. Ezúttal csak a legfontosabb műveket említjük meg: Nógrád megye története 1-ГУ. kötete (szerk.: Balogh Sándor), Salgótarján története (1972). A salgótarjáni iparvidék (1962). De továbbra is feltáratlan maradt a bányászati nyersanyagkutatás története, a kis és a középbányák keletkezésük időpontja, kialakulása, a magánvállalkozások felszámolása és átnövése az egységes irányított és központosított tőkés bányavállalatok tevékenységébe. A nógrádi szénmedence bányászati levéltára összefoglaló cím alatt Schneider Miklós néhai levéltárigazgató tett kísérletet összefoglalni a különböző helyeken található levéltári forrásanyagot. A nógrádi szénbányászat történetének levéltári forrásai ( 1977) és Bányászattörténeti információk a volt besztercebányai bányakapitányság iratanyagában (1980) címmel a megyei múzeumok évkönyvében megjelent tanulmányai alapján három legfontosabb lelőhelyet lehet kijelölni: A Magyar Országos Levéltár, a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. Levéltára. Az Okmánytár (Z.222) a szénbányászat kezdeteire vonatkozó iratok, szénjogi szerződések gyűjtőhelye. A Titkárság (Z.223) a beolvadt Északmagyarországi Egyesített Kőszénbánya és Iparvállalat Rt. szénjogi szerződéseit is tartalmazza. A Salgótarjáni bányakapitányság (Z.928) a bányanyitásokhoz nélkülözhetetlen szénjogi szerződések tárháza. A kisebb bányászati fondok között találhatjuk meg az eddig feldolgozatlan nagybátonyi bányászat anyagait (Z.1067, Z.320, Z.1062-1064, Z.311-318, Z.1060-1061). A Nógrád Megyei Levéltár, Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. Igazgatóságnak iratai (XI-5) mellett a RMSTV Rt. Salgóbánya bányászatával kapcsolatos iratanyagot (XI.8) is őrzi. Napjainkban került a Levéltárba a Mátyásbányai Szénkitermelő Bányavállalat (XI.9) iratanyaga. A Selmecbányái Központi Bányászati Levéltár (Státny Ustredny Bansky Archiv v Banskej Sti41