Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)
Hasznos Pásztó közelében, a Kövicses-patak völgyében, a Mátra északkeleti lábánál fekvő falu. A salgótarjáni, egyre nagyobb területre kiterjedő vándorbányászat életének meghosszabbítása érdekében újabb és újabb reménybeli területekre kellett a kutatásokat kiterjeszteni és szénjogosítványokat szereznie az SKB Rt-nek. A geológusok véleménye szerint olyan területre kellett kiterjeszteni a kutatásokat, amelyek viszonylag közel fekszenek a szénfogyasztókhoz. Ennek során a vállalat TarMátraverebély-Sámsonháza-Nagybárkány térségében kezdett kutatni hasonlóan a NagybátonyUjlaki Egyesült Iparművek Rt.-hez. A kutatások nyomán nagy mélységben, jó minőségű barnaszenet tártak fel. A terület biztosítása érdekében 1938-1944 között dr. Tuzson Jánossal Hasznos és Tar, 1939-1946 között a hasznosi közbirtokosokkal, 1940-1944 között a hasznosi és tari befektetési társulattal kötött szénjogi szerződést az SKB Rt. A szerződés létrejött annak ellenére, hogy a vállalat vezetői megkapták 1941-ben Vitális István szakvéleményét, mely a szerződések revízió alá vételét javasolta. A hasznosi fúrások 515 méter mélyen szenet, 275 méter mélyen szenes telepet értek. Bányanyitás ezekben az években nem történt a falu határában. ' Jegyzet 1. OL Z. 222.2. cs. 33-35. sz. MÁFI. Adattár. С III. 101. Vitális István jelentése. 1941. november 8. NML. XI. 5.28. d. 33/1.1941. február 9., 1941. november 5., 1942. február 17. Homokterenye A Medves déli nyúlványán, a Zagyva völgyében fekvő község 1984-től Mátraterenye néven szerepel Homokterenye, Mátranovák és Nádújfalu egyesítésével. Határában, különösen a közigazgatásilag hozzátartozó Mizserfa-pusztán a bányászkodást kisebb vállalkozók kezdték meg. A pálfalvai és homokterenyei kutató aknákról 1854-ben készült kimutatás szerint már egy bányagondnokot, számtartót, felőrt és hat vájárt foglalkoztattak. A bányamérték lajstromokban 1855-ben említettek egy „homok-terennei" kutató vállalatot, melynek gondnoka Maasz Mihály János volt. Maasz 1857-ben már a zagyvái vállalkozás gondnokaként szerepelt. A Pesty-féle 1864-es földrajzi névagyagban „Homok-Terenne" település határában a Dobogói Káposztás dűlő végében kőszenet is találnak, de azt nem használják 1 . A „Mizserfa erdő" aljában szintén találtak kőszenet „mind azáltal használatban nincsen". A bányakapitánysági kutatási engedélyek kérvényei között 1859-ben szerepelt Homokterenye neve is. Szakáll Antal 1869. június 24-én a homokterenyei úrbéresek telkét vásárolta meg s kezdett kutatni szén után. 1872. november 18-án a jogosítványait átadta a Hamburgi Angol-Német Banknak. A bank 1881. augusztus 10-én a MOB Rt-re ruházta jogosítványait, ahonnan 1887. november 9én az ÉKI Rt. szerezte meg. Az SKB Rt. mint jogutód 1925-től lett a terület szénjogainak a birtokosa. (A szénbirtokok a Mocsolya-dűlő, Dobogó és Berkes-dűlő területén helyezkedtek el: Csibaj VIII. 1907., Csibaj XII. 1913., Csibaj XIII. 1931., Csibaj XIV. 1936., Csibaj XV. 1939.) Az ÉKI Rt. nevéről 1927/29-ben törölték a területet, majd ugyanott az SKB Rt. igényelt új bányatelkeket. 2 A homokterenyei Malato dűlőben adományozott Csibaj XIV bányatelek Herczeg József földbirtokán volt, itt Lusztig Andor bányavállalkozó hajtotta ki a Margit-lejtősaknát. Az ingatlan eredetileg Lieszkovszky József és neje Toronyai Mária, Herkály István és neje, Éles Istvánné Varga Mária és Éles Antónia valamint Éles Amália tulajdona volt. A szénjogokat 1872. augusztus 24-én vették Homokterenyén. 1872. augusztus 25-én már átruházták a Hamburgi Angol-Német Bankra, ahonnan 1881. augusztus 10-én a MOB birtokába került. Az ÉKI Rt. 1881. augusztus 25-én lett a terület birtokosa. 3 A Hamburgi Angol-Német Bank 1872-73 között örökáron szénjogosítványokat, illetve szénterületeket vásá389