Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)

a lóvontatáshoz igencsak megfelelt, homlokajtós megoldása megkönnyítette a szén, illetve meddő ürítését. Vonószerkezete alkalmazkodott a lóvontatás követelményeinek (8-10 megrakott csille) vonatjához (Kudsiri gyártmányú ékelt és szabadonfutó kerekekkel és kenőhüvellyel ellátott kerékpárokkal szerelték fel a csilléket). A gőzmozdonyos szállítás bevezetésekor az ÉKI Rt. 6 db két tengelyű, szertartányos, 1200 kg vonóerejű 7 tonna súlyú gőzmozdonyokat vásárolt a MÁV Gépgyártól. Az akkori szokásnak megfelelően neveket adtak ezeknek a mozdonyoknak és az idők során a következő gőzmozdonyok szerepeltek az állományban: István, Baglyas, Sára, Szánas, Gusztáv és Mária. Tűzszekrényük vörösrézből készült, azonban a baglyasi szén magas kéntartalma miatt 1923tól acél tűzszekrényeket alkalmaztak. A gőzmozdonyos szállítás során 50 teli csillés vonatokkal (315 q) a gyenge csilléket erősen túlterhelték. Állapotuk a lóvontatáshoz képest gyorsan romlott, a kiugrott csillék a vágányhálózatot tették tönkre. A csillék száma 1900-as évek elején mintegy 1700 db volt pályakocsik és személyszállító kocsik nélkül. A gép és kovácsműhely épületétől délre, a pályaudvar mellett állt a villamos erőtelep egybeépítve a gép és kazánházzal. A kazánházban 5 db 6,5 atm. üzemi nyomású, egyenként 54 m

2 fűtőfelületű, 2 előmelegítés, lépcsős rostélyú befalazott kazán volt. A fűtőszenet a pályaudvari szélső vágányról, fordítólemez segítségével juttatták csillékkel közvetlenül a kazánház tüzelőajtaja elé. Sinkovics János emlékezete szerint ezekben az években a következő gépek voltak a gépházban: az első két gépegység Nicholson gyártmányú (1893) álló elrendezésű, Compound, kondenzátoros gőzgép volt. Teljesítményük 160 és 120 LE. A gépek szíjhajtással egy-egy 550 V feszültségű egyenáramú dinamót hajtottak. Volt még egy régibb, Ganz gyártmányú 2000 V feszültségű egyfázisú váltakozó áramot fejlesztő generátor is 10 kVA teljesítménnyel. A generátort egy régi, egyhengeres, álló, kipufogós gőzgép hajtotta, majd 550 V-os egyenáramú motorral történő meghajtásra tértek át. A generátor a baglyasaljai rakodó üzemét látta el 2000/110 V világítási árammal. Az erőmű 1909-ben kapta az utolsó áramfejlesztő egységet, egy Láng gyártmányú fekvő tandem elrendezésű, kondenzátoros és lendkerekes Sulzer vezérműves gőzgépet és egy 8 pólusú Ganz 550 V feszültségű, Compound, segédpólusú dinamót. Megbízható és gazdaságos gépcsoportnak bizonyult. A gőzgép 170 LE teljesítményű volt, de bírta a 150%-os terhelést is. Az erőmű összesen 350 kW összteljesítményű áramfejlesztő berendezésének áramát 10 mezős, korszerű kapcsolótábla rendezte. A kazánház épülete mögött állt az erőmű 60 m magas kéménye, a hegy oldalában a kondenzvíz hűtő és medencéi. Ebből lett később a fürdő. A kazánháztól déli irányban volt az anyagraktár épülete. A műhelyek, a fűtőház, az erőmű és az anyagraktár telepítése a Sára rendező pályaudvar köré épült ki. A baglyasaljai központi karbantartó műhely létszáma 1921-ben 85 fő volt, amit néhány hónap múlva kiegészítettek a csillejavító mintegy 30 fős munkásállományával. Szakmák szerinti megoszlás a következő képet mutatta: vasesztergályos 4 fő erőmű gépész-lakatos 4 fő kovács 12 fűtő 4 lakatos 15 tanonc 3 vízvezetékszerelő, bádogos 2 segédmunkás 5 hegesztő 3 műhely- és művezető 2 ács 4 patkoló kovács 1 asztalos 2 gőz- és villamosiavító kazánkovács 1 lakatos 5 villamosszerelő 5 bognár 1 telefonszerelő 1 szíjgyártó 1 öntő 1 egyéb 8 tekercselő 2 csillejavító 30 A műhely állománya 1938-ban is még 85 fő volt. 379