Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)

Rakodás és osztályozás A Szilas hegy déli, 323. sz. magaslatának déli oldala alatt állt a szénosztályozó és rakodó. Két szintje közül az alsón a salgótarjáni MÁV állomás rendező vágányaiból kiágazó iparvágány húzódott három rendező sínpárral. Mellette állt a fatelep. Az iparvágány másik oldalán 5,5 méterrel magasabban a bányavasút rendező vágányai voltak 550 V-os munkavezeték hálózattal. A bányai rakodás az első időkben a teli csillék szenének a vasúti kocsikba történő buktatásából állt, osztályozás nélkül. A fából készült rakodót majd minden bányánál meg lehetett találni. A rakodókat azonban hamarosan felváltották a szénosztályozók. Baglyasalján az első rakodó az 1870-es években készült el a Külső pályaudvarral szembeni részen. Az iparvágányt a pályaudvarból kiindulva délnyugati irányban építették meg az 1890. május 5-én kapott engedély birtokában. A Jakubi-rakodóra szállított szén mennyisége: 1880: 780 959 q, 1887: 1369 q. A baglyasaljai rakodó forgalma 1895 3 600 000 q 1945 1 270 000 q 1900 2 102 080 1946 2 800 000 1905 1 750 000 1950 1 127 000 1910 1 990 030 1951 1 070 000 1914 1 908 730 A két világháború közötti időszakban - Magyarfy Károly véleménye szerint - a két bányavállalat fúziója, valamint a termelés egy részének Zagyvapálfalvára történt átirányítása következtében évi átlagban 2 millió q-ra tehető a rakodó forgalma. Az új osztályozó 1924-1925-ben készült el s feladata a József-akna, Karancs-lejtősakna és a Jenő-aknák szenének feldolgozása volt. A bányáktól érkező szerelvények a partfal szélső vágányára futottak be. A mozdony eltávozása után a csilléket egyenként lekapcsolva, kézi erővel tolták a partfalra támaszkodó rostához. A 90°-al elfordított csillék homlokajtaját kinyitva megemelték a csillék hátsó részét és kidöntötték a szenet. A rosta 80 mm távolságban elhelyezett acél lécekből állt, segítségével két szemnagyságra (darabos és aknaszén) lehetett osztályozni. A vagonok feltöltése után a rostát felemelték és lóval kihúzatták a vagont. A kocsirendezés is lóval történt. A rakodótelep világítását az erőmű biztosította. A fejlesztések nyomán minden bányának megépült az osztályozón a saját buktatója, melyek rázócsúszdára adagoltak. A szén ezek után elevátoron át a Seltner-rostára került, mely ötfajta szemnagyságúra osztályozta s rakodószalagokon át jutott a vasúti kocsikba. A kiválogatott féltermék és pala külön tartályokba került. Törőműben tovább feldolgozva a munkások és alkalmazottak szénjárandóságának kiadására fordították. Az SKB Rt. igazgatósága 1944-ben foglalkozott azzal a gondolattal, hogy a tervezett kisterenyei koncentrációval a baglyasi rakodónak, illetőleg osztályozónak feladata lesz a kisfaludi és kőkúti bányák kivételével a megmaradó pálfalvai szenek osztályozása. Ezért a baglyasi rakodót - amely ekkor a Zagyvái-rakodó fölös szenét is fogadta, - át fogják alakítani úgy, hogy a későbbi kisterenyei koncentrációs programot is támogassa. A vállalat törekvésének, hogy egyszer a salgótarjáni szénféleségek helyett „salgótarjáni standardszenet" szállíthassanak, első lépése lesz a „baglyasi standardszén". Megindultak a kísérletek, hogy milyen törésnek, válogatásnak és szerelésnek kell a keverékszenet alávetni, hogy a kereskedelem által igényelt minőségi szenet tudják produkálni. Az osztályozó kapacitás kihasználtsága 1943-ban már 97%-os volt, az államosítás idejére (1946-ra) lecsökkent 65%-ra. Végül a baglyasi rakodót 1951-ben megszüntették, berendezését Ózdra szállították.

41 A baglyasaljai külszíni vontatás gépesítése a gőzmozdonyok beszerzésével vette kezdetét. Összesen 6 db kéttengelyes, 1200 kg vonóerejű, 7 tonnás szertartályos gőzmozdony volt a társulat kezelésében. Nyomtávuk 630 mm volt. Legrégebbi mozdony az 1876-ban készült „István" nevű volt. A gőzmozdonyok okozta károk miatt tértek át a villamos mozdonyok alkalmazására. A Ganz gyár által 380