Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)

Az ÉKI Rt. által közvetlenül megszerzett kőszénbirtokok Karancslapujtő: Pap-Szász Lajosné Szontagh Máriától 1912-ben, Mocsáry Ödön örököseitől 1921-ben, Turcsányi családtól és az úrbéresektől 1920-ban. Kotrocó-puszta: Coburg herceg birtokából bérlet 1924-ben, majd a kiaknázás céljából a területet megfelezte az SKB Rt.-vel. Karancsberény: Légrády Béla és neje Knoller Paula birtoka alatti kőszén kitermelési jogát 1922ben vette meg Éber (Ébner) István budapesti gyárigazgató. Szénjogait 1923-ban átruházta az SKB Rt.-re, mely az ott lévő kisebb bánya üzemét folytatta 1926-ig. Karancskeszire villamos bányavasút, Karancslapujtőtől Karancsberényig szárnyvasút épült ki 15 km hosszúságban. A két bánya a szénkereslet csökkenése miatt szünetelt.

36 Az ÉKI Rt. birtokába került, szétszórtan fekvő bányavállalatok igen kezdetleges technikai felszereltséggel rendelkeztek, a bányák szakszerűtlenül voltak feltárva. Az Rt. működésének első éveiben jelentős veszteségeket szenvedett el, ezért 1885. december 5-én tartott rendkívüli közgyűlés a társulat szanálását határozta el. A részvényeket 5 forintra bélyegezték le, és 15 200 db új részvényre 1 520 000 forintot fizettettek be, mely műveletek által az elsőbbségi kötvények azok tartozékaival együtt eliminálódtak. Befektetési számlák 1885 végén 3 769 102,02 forinttal szerepeltek a mérlegben, 1886. január 1-én az új leltározás után 1 457 957,48 forintra értékelődtek az 1 600 000 forint befizetett részvénytőkével szemben. Az eredmény kielégítőnek bizonyult, sőt tartalékokra is maradt pénz. A társulat nógrádi bányászatának fejlesztése ezekben az években korlátozott volt, a társulat nagyarányú terjeszkedésére alkalmasabbnak látszott az esztergomi szénmedence földrajzi fekvésénél és jó minőségű szenénél fogva. Az esztergomi szénmedencében csak a Drasche-féle szénbányák működtek. Kutatások és fúrások után a társulat a tokodi szénterületen állapodott meg. Ezek a munkálatok a nógrádi bányászatból eredő tartalékokat felemésztették. Az 1894. március 18-i közgyűlés részvénytőke felemelésére tett javaslatot és 4000 db új részvényt, 160 forintjával ajánlott fel a részvényeseknek. Az új részvények kibocsátása révén a részvénytőke 2 millió forintra emelkedett, részvényenként 60 forintos felárral. Az építési alap gyarapítására 240 000 forintot fordítottak. Az 1896. november 3-i közgyűlés a tokodi bányaművet 2 millió korona (1 millió forint) - 1892-től a forintot felváltotta a korona - értékben az erre a célra alapított Esztergomvidéki Kőszénbánya Rt. tulajdonába adta. A nógrádi bányászatra csak a tokodi vízbetörés után fordított ismét figyelmet az ÉKI Rt., mely mulasztás volt a szépen jövedelmező nógrádi bányászattal szemben.

37 Nógrád megyében az Rt. két bányakerületet alakított ki. A Baglyasaljai kerülethez, melynek központja és a bányagondnokság székhelye Baglyasalja volt, a következő bányák tartoztak: Katalin-táró, Imre-táró, István-táró, János-táró, Mária-táró, Béla-táró, Géza-táró, Albert-táró, András-akna, Katalin-akna, Beda-bánya, Sára-akna, Albert-akna, Gusztáv-akna, Szánas-akna, Űj-táró. A Karancsalja, Etes és Baglyasalja községek határában létesült bányaműveknek ismeretes a Nyugati-kerület elnevezése is a szakirodalomban, melynek vasúti állomása Salgótarján-Külső pályaudvara volt. A Mizserfai-kerület Homokterenye, Mizserfa-bányatelep, Nemti, Kisterenye határában létező bányaműveket fogta össze Kisterenye vasúti állomással. A Kisterenyei-kerület (1885) illetve Keleti-kerület (1900) elnevezés is gyakran szerepelt. A bányagondnokság székhelye Mizserfa-bányatelep volt. Ide tartozott: Csibaj-táró, Ortvány-táró, Györgytáró, István-táró, Gyula-táró, Gábor-táró, Gusztáv-táró, Ravaszlyuk-táró, Borbála-táró, Győző-táró, Pál-akna, Ortvány-akna, János-akna, József-akna, Gyula-akna, Ilona-táró, Nemti-táró, György-akna. Amíg az ÉKI Rt. különálló vállalatként működött a szénmedencében, addig önálló műszaki és 372