Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)

egyezéséhez kötötte. Az ásványszén kutatására és a művelésre a bányavállalkozók a földtulajdonosokkal ásványszénjogi szerződést kötöttek, amit 1921. évi XVII. te. életbelépéséig nem tartottak nyilván. Ez okozza az eltérő adatok meglétét, egyes bányaművek (tárók, aknák) névváltozásait. Ez különösen a kis vállalkozások esetében volt a legjellemzőbb. Egyes aknák megszűnése után ugyanazon elnevezéssel, de már egy új akna működött a területen. A megindulás événél pedig az okozza a gondot, hogy néha a termelés megindulása, néha pedig a bányamű kihajtásának a kezdeti évére lehetett adatot találni.

23 Visszatérve az Imre-táróhoz, munkásállománya érdekes képet mutat: 1866-ban 26 bányamunkás szerepelt a kimutatásban, 1867-ben már 106 férfimunkást és 10 gyereket tüntettek fel az állományában. A kitermelt szenet targoncával szállították a külszínre.

24 1868-ban 4 munkást, 1869-ben 2 munkást találunk a bányánál. 1870-ben is 2 munkás szerepelt a fenntartási kötelezettségek miatt.

25 Ezek az adatok a bánya felhagyását mutatnák, ha nem változott volna meg a kép 1871-ben. Ekkor ugyanis 42, 1872-ben 44, 1873-ban 50 munkást tüntettek fel a bányánál. A szénterületet 1872. május 25én a régi tulajdonosok eladták Minich (Münnich) Albertnek, Jaulusz Ferencnek és Hoffmanné Diamant Sárának. A vevők lakhelye Szécsény volt. A vállalkozás családi alapon szerveződött, ugyanis Jaulusz felesége Hoffmann Katalin, Hoffmann Jakab felesége pedig Diamant Sára volt. Hoffmann Jakab új társával Pulszky Ágosttal alapítója volt 1886-ban az Etesi Kőszénbánya Társaságnak.

26 A létrejött Münnich-Jaulusz-Hoffmann Kőszénbánya Társaság Baglyasalján kezdte meg a szénbányászatot. Az István-táró 1869-től szerepelt a statisztikákban. 1869: 9, 1870: 8, 1871: 16 munkást alkalmaztak. 1872-ben már 40, 1873-ban 64 bányász volt munkában. 1873-tól a cég égisze alatt az Albert, Imre és István-bánya közösen szerepeltek a statisztikákban, mivel ezek képezték a társulat szénbirtokait. 1874-ben már csak Albert- és István-tárók szerepeltek, Imre valószínűleg megszűnt. 1874-ben újabb bányatelek adományozásáért folyamodtak.

27 Albert- tárónál 1876-ban 3 gőzmozdonyt, 2 gőzüzemelésű szivattyút alkalmaztak, kiépített vasútvonaluk hossza 1,8 km volt. A bányamunkásaik száma 305 fő, ebből 275 férfi, 30 gyermek. A termelt szén mennyisége 593 663 q. Hantken Miksa bányászati szakmunkájában (1878) szerepelt mind az István, mind az Albert-táró.

28 A társaság technikai fejlődését mutatja, hogy az István-tárónál a közlekedési miniszter engedélye alapján a lóvontatást felváltotta a gőzmozdony alkalmazása 1878-ban.

29 A társulat pedig az 1879-es székesfehérvári országos kiállításon aranyérmet kapott.

30 A SKB Rt. 1878. január 19-én gr. Mikó Imre örököseitől birtokuk kőszénkiaknázási jogát megvásárolta. Még ugyanez év december 1-én a Münnich-Janulusz-Hoffmann cég megvette gr. Berchtold Antal birtokát a Hosszú bércen.

31 Koch Antal és felesége, Radvánszky Piroska nemesi birtokát a Szele völgyön és Csókáson, 1873-ban Radvánszky Mária Nyáry Béláné örökölte. 1879. február 26-án azonban eladta Krupp Hermannak, aki a szomszédos Karancsalján már működtette az Ármin-tárót.

32 Az állami ipartámogatás, a külföldi tőkének az ipar felé fordulása éreztette hatását megyénkben is. A Magyar Országos Bank és a Länder Bankház sorra felvásárolta az 1881-ben alakítandó új részvénytársasága számára a kisebb bányavállalatokat. 1881. augusztus 2-án és 10-én keltezett szerződésekkel a Münnich-Jaulusz-Hoffmann cég eladta ingatlanait és szénjogait a MOB Rt.-nek. A bank 1887. november 9-én adta át hivatalosan az ÉKI Rt. tulajdonába a megszerzett területeket. A kőszénbánya társaság tagjainak életútja szétvált. Hoffmann Jakab nagybirtokosként élt tovább miután 1881-ben megvette Lónyay Albert lőrinci birtokát. 1884. augusztus 17-én feleségével együtt nemességet kapott, 1910-ben birtokát továbbadta Wampetich Ferencnek.

33 Baglyasalján 1882-től az ÉKI Rt. kezelésében volt az Albert- és István-táró. 1883-ban, majd 1912ben folytatták a bányatelkek vásárlását. Különösen figyelmet érdemel a község beltelkeinek tulajdonosaival kötött szerződésük, melyet majd csak az SKB Rt. érvényesített. 1912. szeptember 26-án keltezett szerződés utal a korábbi szerződésekre: „Alulírottak, mint a baglyasaljai beltelkek tulajdonosán elismerjük, hogy jogelődeink a Baglyasalján 1865. év július hó 31. napján és ugyancsak Baglyasalján 1866. év szeptember hó 12-én kelt szerződéssel eladták Baglyasalja község határában található kőszenet az Északmagyarországi Egyesített Kőszénbánya és Iparvállalat Részvény társulat jogelődeinek azon kikötés mellett, hogy a fent hivatkozott szerző369