Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)

dések szerint az eladásból kizárt beltelkek (kertek) alatti kőszén kiaknázást és tulajdonjoga fenti vevőkön, illetőleg jogutódaikon kívül soha senki másnak el nem adható. (...) eladjuk a baglyasaljai községi beltelkek (kertek alatt levő kőszénterületekből a lakóházak és gazdasági épületektől számított 40 méteres biztosító pillérek alkalmazásán kívül eső szénterületeket, amelyek 11 kat. hold és 1308 négyszögölet tesznek ki az Eszakmagyarországi Egyesített Kőszénbánya és Iparvállalat Részvény társulat cégnek, melynek képviseletében Ulreich Jenő bányaigazgató baglyasaljai lakos, azokat megveszi. A vételár kat. holdanként 336 K, azaz Háromszázharminchat koronában állapíttatik meg. " Az SKB Rt. 1896-tól gyarapította szénbirtokait Liszkai István, Kázmér Mária, Rozália, valamint Okolicsányi István és Szarvas Pál és Rozália területeivel. 1906-ban Pap Simontól, 1912-ben és 1931ben a község volt úrbéreseitől és a beltelkek tulajdonosaitól vásárolt területekkel növelte jogosítványait.

34 Az SKB Rt. 1917-es tőkeemelése után érdekkörébe vonta az ÉKI Rt.-t, majd a két vállalat 1925ben egyesült. Ennek kapcsán a baglyasaljai bányaigazgatóság megszűnésével az összes bányaművek az SKB Rt. egységes vezetése alá kerültek. Munkásait és tisztviselőit átvéve a bányaterület kezdetben baglyasi kerületként szerepelt tovább. A bányászat követelményeinek megfelelően az 1930-as években az SKB Rt. új kerületi beosztást valósított meg, s ennek során a baglyasi bányák a pálfalvai kerülethez kerültek. Baglyasaljai szénbányák tevékenysége az Északmagyarországi Egyesített Kőszénbánya és Iparvállalat keretében Nógrád megye területén a szénmedence kiaknázására alakult SKB Rt. tevékenységét látva, a sikereken felbuzdulva valóságos szénbánya alakítási láz bontakozott ki. Hatására számos kisebb szénbánya vállalkozás keletkezett rövidebb-hosszabb időszakra. Termelésük azonban csekély mértékben járult hozzá a magyar szénpiac kialakulásához, mivel javarészt saját céljaikra termelték a barnakőszenet. Az ipar technikai fejlődésének széleskörű kibontakozására a 19. század utolsó évtizedeiben került sor Magyarországon. Látványos eredményei az ipari alapítások sora volt hazánkban. Osztrák pénzintézetek befektetései nyomán régi, kis kapacitású vas- és szénbányavállalat egyesítésére került sor. 1881-ben a Salgótarjáni Vasfinomító Társulatból jött létre a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. szénbányászatot Salgó-Vecseklő térségében folytatott. A barnakőszén-bányászat történetében ennek az időszaknak a legjelentősebb eseménye volt, hogy a Bentoux-féle pénzcsoporthoz tartozó Magyar Országos Bank Rt. és a Länder Bankház megalapította 1881. augusztus 28-án 1,6 millió forintos részvénytőkével és továbbá 5%-os kamatozású 1,6 millió forintos arany elsőbbségi kötvénnyel az Északmagyarországi Egyesített Kőszénbánya és Iparvállalat Rt.-t. Az alapító MOB, hat kisebb bányavállalatot vásárolt meg jogosítványaikkal egyetemben, majd egy iparvállalattá egyesítette őket. Az új vállalat bányatelepei a következő települések határában helyezkedtek el: Baglyasalja, Karancsalja, Etes, Szánas-puszta, Andrásfalva, Csókás puszta, Kisterenye, Nemti, Mátraszele, Mátranovák, Homokterenye. A bányák vételára 3 309 150 korona volt.

35 Ebből a széntelepek, bányaművek: 2 630 843,75 koronát, a földbirtokok: 233 199 koronát, az épületek: 161 926 koronát, a vasút: 207 259,25 koronát képviseltek. A szén vagyont jelentő területek a következő tranzakciók révén jöttek létre: Baglyasalja: az úrbéresektől özv. Vancsó Franciska, Minnich (Münnich) Albert, Szilvásy István szécsényi lakosok szerezték meg a kőszénkiaknázási jogot 1866-ban. Vancsó Franciska örökösei, Szilvásy István adták el 1872-ben Münnich Albertnek, Jaulusz Ferencnek és Hoffmanné Diamant Sárának. A határban Világos-pusztán (Baglyasi puszta), br. Nyáry Béláné Radvánszky Mária és özv. Kochné Radvánszky Piroska haszonbérlő szerepelt. A birtok alatti szénvagyont és 3 hold földet 1878ban eladták Krupp Hermann bécsi vállalkozónak, aki a jogosítványokat még ugyanabban az évben a Münnich-Jaulusz-Hoffmann Kőszénbánya Társaságnak továbbadta. A MOB Rt. 1881-ben vette meg 370