Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)

Az I. sz. lejtősaknát ugyancsak 1940-ben kezdték meg kihajtani. Az I. telep fedüjében 214 méter után megkapták a II. sz. telepet, aminek vastagsága itt 0,9-1,1 méter volt, ami a további feltárások révén vastagodott. Az elővájások során 1942-ben a már régebben művelt Simi-akna lefejtett részére lyu­kasztottak, amikor is nagy mennyiségű bányavizet kaptak. A víztelenítés négy napig tartott, majd a feltárt szénmező egy részét frontfejtésszerűen rázócsúszdával lefejtették. A termelési eredmény itt kitűnő volt. 1943-ban kezdték meg az I. sz. lejtősakna 230. méterétől a folytatást, amit kettős szel­vényben készítettek el. Ezek a munkálatok is kézierővel folytak, ugyan volt három fúrógép, de ezek­ből 1-2 állandóan javítás alatt állt. A víztelenítés, valamint a levegővel való ellátás sem volt jó a foly­tatásból történt feltárás miatt. A 0,7-0,8 méter vastag II. telep feküje duzzadásra hajlamos volt. A napi termelés míg az 1940-42-es években 80-100 tonna volt, 1944-re 200-320 tonnára emelkedett. A kitermelt szénnek a főszállító vágatra történő szállítása kézierővel történt. A munkásság legmaga­sabb létszáma 220 fő volt. (Az eddig feltárt szénmező nagyrészét még 1945 előtt lefejtették. Az 1943-ban megkezdett folytatás alsó részén és a II. telepben a fejtési munkák az államosítás után kez­dődtek meg.) 1943-ban kezdték meg a II. sz. táróban a II. és III. telep feltárását Itt a telepet (I.) az 1940-42-es években már lefejtették. A tárót az I. sz. lejtősaknától délkeletre kb 400 méterre délnyu­gati irányban hajtották ki. Az I. telep feküjében 130 méterre megkapták a II. telepet, majd 190 mé­terben a III. telepet. A II. telep jó minőségű szén vastagsága 0,8-0,9 méter, a III. telepi gyengébb minőségű pedig 0,9-1,2 méter volt. 1944 őszén a kutatótárót óvóhellyé alakították át és Maconka községből mintegy 40 család ide menekült. Az üzem 1945 első napjaiban megkezdte működését. Ekkor Irén-bánya már a NUEI Rt.-hez lett csatolva. 1948-ban kezdődött meg a II. sikló munkálata, amit 24 méterre hajtottak fel a nagy levető­ig. A sikló aljától 120 méterre egy vető a II. és III. telepet összehozta és így a két telep vastagsága elérte a 2-2,2 métert. A kutatótáró és lejtősakna fejtése 1950-ben fejeződött be, összesen 6 230 000 mázsa szenet adott. A termelés nagy részét a II. sz. táró adta, ami napi 12-14 tonna szenet jelentett. A munkáslétszám 70 fő volt. 1950-ben vájár szakmunkásképzés indult meg Nagybátonyban, a tanulók a környező bá­nyaüzemekben szerezték meg a gyakorlati ismereteket. Ebben az évben még lányokat is beiskoláz­tak, de végzés után már más iparágakban helyezkedtek el. 1951-től csak fiúcsapatokat szerveztek. 1952 februárjában Irén-bánya teljes egészében tanbánya lett, így a tanulók foglalkoztatása céljából új bánya megnyitása vált szükségessé. Ezért megnyitották 1952 áprilisában a II. sz. lejtősaknát, amit maguk a tanulók készítettek el elővájási és feltárási munkákkal együtt. Hajtottak kettős szelvényű lejtősaknát, ereszkét, siklót, gurítókat, légaknát, csapásmenti közléket, keskeny szelvénnyel és széle­sítéssel, valamint irányvágatot. A II. sz. lejtősakna 1953 december hónapban 370 méter után elérte a fejtési határt. Megkezdődött a visszafejtés előkészítése, illetve a fejtése. (100-120 vájártanuló mel­lett 2/3-os termelést vettek figyelembe. Az Irén-bányák a nagybátonyi sportteleptől keleti irányban, a völgy végénél települtek. Külszíni nyílásait már nem lehet felfedezni. Megtalálható a volt kötélpálya beton gépalapja egy erdősülő te­rületen. A kötélpálya nyomvonalán alakították ki magasbuktatással a hosszan elnyúló völgyet elzá­ró meddőhányót. Itt mára kis tó alakult ki. 77 Kis kitérő után térjünk vissza az államosítás előtti utolsó évek történéseihez. 1943 végén és 1944 tavaszán tovább éleződött a viszony a két konkurens vállalat között. A Salgó szénjogával tervszerű­en bekerítette és gyűrűbe fogta a nagybátonyi szénbányászatot. A szénterületek szomszédsága miatt előfordult, hogy a nagybátonyiak a Salgó szénterületére tévedtek, pl. 1943 végén a nagybátonyiak az SKB Rt. maconkai szénvagyonának egy részét lefejtették. Kártérítésül a kimerült szorospataki bá­nya, valamint iparvasútjának átadását követelte a Salgó, ugyanis felismerték, hogy a salgótarjáni me­dencének és bányászatának jövője dél felé, éspedig Nagybátony felé tolódik el. A területnek kereken 200 millió mázsás szénvagyonáról ismételten meggyőződtek azzal, hogy itt a széntelep 1,4-1,8 mé­ter vastagságot ér el és szereléssel 4000 kalória fűtőérték mellett egy salgótarjáni standard minőség­nek lehet biztosítéka néhány évtizeden keresztül. Az SKB Rt. korábbi elgondolásai szerint Nagybátony közelében, Csengerházán jelölte ki bányá­szatának centrumát, ahol a széntelep kereken 400 méter mélységben a 190 méteres kótán feküdt. 339

Next

/
Thumbnails
Contents