Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)

Az aknatelepítéseket úgy képzelték el, hogy a szomszédos, magasabban levő területekre az aknából keresztvágatokat indítanak és azokon át gyűjtik össze e szénterület termelését, melyet a főaknán át kiszállítva, szerelés után azonos minőségben hoznak forgalomba. Velejárója volt az elgondolásnak az, hogy Csengerházán nem csak az aknát magát kell megépíteni, hanem ide kell hozni a nagy központi szérelőmű miatt centráléjukat, a munkáskolóniájukat és tulajdonképpen a semmiből kell felépíteniük mindent, ami egy ilyen hatalmas 8-10 millió mázsát termelő aknatelep részére szükséges. Az SKB Rt. már közel két év óta foglalkozott ezzel a kérdéssel, de minden alkalmat megragadtak arra, hogy az új aknatelep munkálatait eltolhassák, s meglévő bányáik termelésének megtartásával minél későbben kerüljön sor erre az óriási beruházásra. Közben a NUEI Rt. új aknát mélyített (Tiribes pusztán) és azt olyan helyre tette, amely a csengerházi tervezett aknától 2300 méter távolságra csaknem központjába került annak a területnek, amelyre az SKB Rt. is építette volna egész jövőjét. A vállalat érdekében mindent el akartak követni „az akna és wie együtt az egész nagybátonyi szénbirtokának megszerezhetése érdekében", mert bármiképpen is kalkuláltak és leegyszerűsítették az új aknatelepítést az olyan hatalmas tőkeerőt követelt volna, hogy azt még az SKB Rt. sem tudta volna fedezni. A nógrádi mérnökök ugyanis nem tudtak a telepítéssel együtt garanciát nyújtani aziránt, hogy az óriási vállalkozás majd biztosítja a rentabilitást. Előttük lebegett még az a gond is, hogy nehezen fognak zökkenőmentesen áttérni jelenlegi bányászatukból a csengerházi aknára. Tisztában voltak vele, hogy „amíg a mai pálfalvai és kisterenyei bányászat el nem készül, addig egy tökéletes összpontosítást Csengerházán elérni" nem tudnak és így erejüket megint csak szétforgácsolják és halmozzák a több ponton élő bányászatuk fenntartási költségeit. Érezték, hogy legfontosabb feladatuk az új telepítéssel éppen az volna, hogy egy tökéletes centralizációval minden nélkülözhető sallangot lerázva csak a csengerházi termeléssel igyekezzenek a jövőt biztosítani. Az SKB a medence déli területének szénvagyonát vizsgálva megállapította, hogy Csengerházán 14 400 000 mázsa 1,6-1,8 méter vastag szénteleppel rendelkeznek, ami a tengerszint alatt 170-180 méterrel fekszik. Ezért tervezték volna ide, a legmélyebb pontra az aknát. További szénvagyonuk Mátraverebélyben 70 millió mázsa volt hasonló vastagsággal, amelyből 80 százalék az előbbi területnél mintegy 50 méterrel magasabban helyezkedett el. A déli területhez tartozott Szúpatak 11 millió mázsás 1-1,4 méter vastag szénvagyonnal. A nagybátonyi északi terület 6 millió mázsás szénvagyona egy méter vastagságú volt, s 50 méterrel feküdt a tengerszint felett. Nagybátony középterülete 13,5 millió mázsával 50-90 méterrel, a tengerszint alatt helyezkedett el. A terület szenét egy méter vastagságban fúrták meg. A nagybátonyi déli terület 20 millió mázsával a tengerszint és 190 méter közötti magasságban 1-1,5 méter vastagságban volt található. Tar község területe ugyancsak 2 millió mázsával szerepelt a tengerszint felett 10 métertől a tengerszint alatt 150 méterig. Összesen mintegy 155 millió mázsa szénvagyont soroltak fel, mely a csengerházi aknatelepítés bázisát képezte volna. E szénvagyonon felül Bükkvölgy területe 56 millió mázsával szerepelt a nyilvántartásukban, bár kifejlődése elvékonyodó 0,4-0,5 méter vastagsággal, +100 és -130 méter szintek között húzódott. A terület folytatódik a kisterenyei szénvagyonnal, melyet az előbbiekben 79,5 millió mázsára becsültek. Ehhez csatlakozott még Mizserfa szénvagyona 105,7 millió mázsával. Számítások szerint volt még Tekevölgyön 12,4 millió mázsa, Vizslásnál 15 millió mázsa szén, mely szintén a társulat jövőjét volt biztosítandó, összesen 400 millió mázsa reménybeli vagyonnal. Ha magunk elé idézzük ezt a szénvagyon térképet, egyedüli megoldásként az kívánkozik, hogy ne Csengerháza legyen az új centrum, hanem Kisterenyéről hatoljanak be idáig egy 4,2 km-es táróval oly mélységben, mely a szénvagyonnak 80 százalékát a tengerszint alatti 5 méter magasságban érné el, vagy amelyre a magasabb területeket le lehetne siklózni. Kézenfekvő tehát Kisterenye, ahol a szerelésre berendezett osztályozó közvetlen közelében Skip-aknát létesítenének, mely a tervezett 270 méteres mélységével érné el azt a szintet, amelyen Csengerháza felé elindulnának. így Csengerházán egy beszállóakna létesítése is elegendő lenne 240 méteres mélységgel, s abból visszafelé termelhetnének a 4,2 km-es tárónak. (A terveket Korompay és Lukács bányaigazgató és a kerületi főnökök véleményezték.) Az is világos volt előttük, hogy „a salgótarjáni kerület szene csak akkor lesz versenyképes, ha a vastagabb településből termelve azt olcsóbbá" tudják tenni. Egyébként mind a két terv időben azonos nagyságrendű volt. 340