Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)
kény nyomtávú gőzmozdonyos vasút és egy 700 méter hosszú drótkötélpálya szállította le a vasúti állomásra. Befejezés előtt állt a szénosztályozó berendezés építkezése is. A bánya ekkor 160-180 munkás befogadására alkalmas munkáslakóházzal rendelkezett a tiszti és altiszti lakások mellett.46 1920-ban az előírt termelés mennyisége csupán a katonai szén-kormánybizottság által elrendelt heti három pótműszak segítségével volt biztosítható, ezért átlagosan 23-25 vagon termeléssel lehetett számolni, de „nem látható előre, hogy ez a munkások előtt semmi esetre sem szimpatikus rendszabály meddig lesz fenntartható". A bánya fejlesztése a szénkonjunktúra, illetve a jövő termelése szempontjából indokolt volt. Az előfeltételek közül a szénvagyon mennyiségéről annyit lehet elmondani, hogy a vállalat bányabirtoka részben saját bányatelekből, részben bérelt 4500 kh területből állt. A szénkincset 180-200 millió mázsára becsülték. A környékbeli már említett hét község 40 km 2-nyi területe szintén produktívnak bizonyult, mert „a konstatált szénmennyiség minden esetre akkora, hogy egy nagyobb bányászati berendezés alapját képezheti". A termelés fokozásának lehetősége elsősorban a feltárások előrehaladása, másodjára a rendelkezésre álló munkástömeg szakmai minőségén és nagyságán múlott. Az előrehaladott állapotban lévő feltárások egy zavartalan és állandóan emelkedő termelést tettek lehetővé. A fejlesztés során előtérbe került egy új ikerakna létesítésének a terve is. Mivel jól haladt a munkáslakások építése, a foglalkoztatott 750 munkásból 80 már telepített volt. Amikor az építkezések befejeződtek, még 120-130 munkást tudtak letelepíteni. A vállalat tisztában volt vele, hogy megfelelő szakmunkásokat csakis telepítés révén lehet a bányához hosszabb időre lekötni, ezért az építkezések fontosságát mindig elsőrendű kérdésként kezelték. Országosan is érintve voltak a vállalatok a bányamunkások lakáshoz juttatása ügyében, mert várható volt, hogy a haditermelés megszűnése után, amikor a bányamunkásokat nem lehetett a munkahelyhez kötni, a nem telepített bányamunkások nagy része szét fog széledni. A harmadik megoldandó probléma volt a bányából kitermelt szén elszállításának kérdése, mert az állami kőbánya ismételt üzembe állítása veszélyeztette az amúgy is túlterhelt iparvasút működését. A külszíni vasút tengelytávolságának mérete nem egyezett meg a bányabeli vasút tengelytávolságával és az ismételt átrakodás a szén minőségét tovább rontotta. Leggazdaságosabbnak a sodronykötélpálya építése látszott távlati fejlesztés szempontjából. A szénminőség javítása - mivel a széntelepek sok palabeágyazást tartalmaztak - szintén megoldandó feladat volt. A kitermelt szénmennyiség 35-40 százalékát is elérte a meddő anyag. Eddig a szén minősége miatt nem volt gond a piaci elhelyezésével, a jövőre nézve azonban a helyzet rosszabbodásával kellett számolni. A feladatot úgy gondolták megoldani, hogy új szeparációs berendezést terveztek, mely részben válogatás, részben mosás útján fogja a szenet megtisztítani a meddő anyagtól. Nagybátonyban 1920-ban a Kincstár, az SKB Rt. és a Lipták-cég bányabirtokai közé beékelődött nagybátonyi közbirtokosok 820 kh - 4,5 millió m 2 területére a szénjog még nem volt lekötve. Ezek a területek a községtől: 1. délre; 2. északnyugatra; és 3. északkeletre feküdtek. 1.) A területet a Szoros-patak észak és kelet felől, a Szárisznyó-patak dél felől, a Kecskés-patak nyugatról határolta (3,3 millió m 2 ). A déli terület délkeleti részén a Lipták cég Gedeon-bányatelkén az Új-táróban a széntelepből szelvényt vettek, s megállapították, hogy 1,8-2 méter vastagságú, de palás. Eddig is csak a szénínség miatt vásárolták a kitermelt szenet. A terület délnyugati csücskéhez közel, a Kincstár Mihály bányatelkén a felső telep 0,5-0,6 méter, az alsó telep 0,7-0,8 méter vastag. A Magyarparlag és Nagy-Szárisznyó dűlőkön remélt szénvagyon 7 millió mázsa volt. Vélemények szerint a bányászatot itt kellene kezdeni. A déli terület nyugati részén Bibiké, Ádámvölgye és Kertmegi dűlőkben 700 000 m 2-en, 2,5 millió mázsa szenet reméltek. 1905-ben fúrtak is a Kecskés-patak völgyében. 2.) A Borsós-dűlőt délről az SKB Rt., a Lipták féle Mária-bányatelek keletről, Maconka község északról, Csengerháza nyugatról határolta. A mintegy 600 000 m 2 alatt 2 millió mázsa szenet reméltek. 3.) Az Akasztás-dűlő, Liptákék Stefan bányatelkétől keletre terült el. A 300 000 m 2 terület alatt 2 millió mázsa volt a becsült szénmennyiség. 47 A beruházások folytatódtak. 1921-ben tíz altiszti lakás, száz munkáslakás, raktár, gazdasági épület, munkáskaszinó készült el. Szorospatakon kezelési épületet, irodákat, raktárakat, fürdőt, munkás324