Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)

Szénjogi szerződések kimutatása. 31. o. NML XI. 5.28. d. Ságújfalu 1938. Salgótarján előirányzata. 1942.9-10. o. Salgótarján előirányzata. 1944.10. o. Théta-JK. Kft. A nógrádi szénmedence bezárt bányáinak összefoglaló katasztere. 1995.

1. NyugatNógrád. 19-20. o. 2. MÁFI. 1933-1935 évi jelentése. Bp. 1939.751. o. Théta-JK. Kft. 1995. im: 18.0. Sóshartyán A Csinger-hegy (317 m) és a Magyaros tető (321 m) között a Ménes-patak völgyéből kiágazó Sóshartyáni-patak völgyében fekszik a falu. Radványi Ferenc kéziratos művében a 18. század elején alapos leírását adja a sóshartyáni sóskútnak, a falu felbecsülhetetlen természeti kincsének. Barnaszénbányászata csak az 1859-60-as évekig vezethető vissza a kutatási engedélyek alapján. 1864-ben a lakosok már ismerték a Kerek-hegy aljában, a községtől keletre végzett kőszénkutatás eredményét. 1869-ből pedig már Fáy Ákos kutatási engedélyét név szerint is ismerjük.

1 Shvoy Miklós 1874-ben a faluról írva közli, hogy „a nyitott kőszénbánya nem használható, minthogy a földesura és volt jobbágyok között per tárgya". A kőszén „primitív, még majdnem lignit".

2 A birtokos gr. Gyürky Ábrahámné Orczy Sarolta volt. Papp Károly több fúrásról tudott a község határában, amelyek meddőnek bizonyultak.

3 1919-20-ban az ÉKI Rt. végzett kutatásokat a falu határában sótelep után. A geológiai felvételek a sótelep létezését nem tették valószínűvé, de találtak 0,35 méter vastag szénkibúvást, amit táróval lehet megkezdeni.

4 Tényleges bányászkodásra utaló adatunk 1923-tól ismeretes, amikor a kimutatásokban feltűnik a Magas-hegyen a Sóshartyáni Kőszénbánya néven szereplő vállalat. Tulajdonosa Pick Ernő, a bérlő 1921-1924 között Molnár Tivadar.

5 Ez a vállalkozás is a konjunkturális idők terméke, termelése periodikus volt, a statisztikákban alkalomszerűen szerepeltek. Gizella tárójának vagy lejtősaknájának termelése is ezt erősíti: 1923 augusztus-december hónapokban 3960 q, 1924 májusáig 4410 q szenet termeltek. Az ÉKI Rt. 1923-ban a Magyaros tetőtől keletre, az Aranygödörben 30-40 méter mély kutatófúrást mélyített. Az eredmények nem voltak kielégítőek. A területen folyó szénbányászatról 1926-ban azt írták, hogy csecsemőkorát éli, de jól fejlődik. A község határában lévő magánbánya 1923-ban keletkezett Sóshartyáni Kőszénbánya néven. Fejlesztéséhez 3 km hosszú keskeny nyomtávú vasúti pályára, hídmérlegre és egy-két pótkocsis teherautóra volt szükség 1926-ban. Befektetőtársnak a Magyar Kerámiagyár Rt.-t szerették volna megnyerni, de a tárgyalások nem vezettek eredményre. Az 1926-ban eszközölt befektetés nagysága 600 millió korona volt. A nehéz helyzetben lévő vállalattól a MOVE vett át másfél vagon szenet abból a célból, hogy vevőket fog rá szerezni. Ebben az időszakban a bányában 33 munkás napi 3 vagon szenet termelt, ami felemelhető napi 6-7 vagonra is. A bányához Zagyvapálfalvárói 7 km-es országúton lehetett eljutni s Kishartyán után, a megyei úton haladva, Sóshartyántól 1 km-re volt a szénlelőhely. A szállítás megkönnyítése érdekében vasúti pályát szerettek volna kiépíteni Kishartyánig. A széntermelés 1926 júniusában indult meg, a telepet 0,7 méter vastagnak találták, ami a későbbi termelés során 1 méterre vastagodott ki. Jó minőségű volt, s mintegy 2000 kh alatt bizonyíthatóan előfordult. A bányába becsorgó kevés vizet kézi szivattyúzással távolították el.

6 A Sóshartyáni Kutató Vállalat (új név!) 1929. június 2-án széneladási hirdetést adott fel a megyei lapban, melyben tudatta, hogy állandóan kapható darabos szén, rostált szén, aknaszén, aprószén, kazán szén a legkisebb mennyiségben is, a legolcsóbb árak mellett Kishartyánban, az üzemi irodában.

7 Az SKB Rt. 1931-ben mutatott érdeklődést a terület iránt, s a község vezetőivel, a földtulajdono300