Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)

sokkal, majd Irsay György sóshartyáni (Kisfalud-puszta) földbirtokossal és testvéreivel: Andrással, Károllyal, Imrével. 1938-ban Patay Sándorral és Irsay Andrással kötöttek szénjogi szerződést.

8 Pick Ernő és társa, Barta Albert losonci lakosok, valamint a sóshartyáni birtokosok 1929. május 15-én és június 4-én szénjogi szerződéseket kötöttek. Ezeket a jogokat Pick és Barta 1932. február 20-án átruházta a Laufer és Molnár cégre. Ennek a cégnek a beltagjai voltak: Moskovits Béla és Schwarcz Zoltán. A Nógrádmegyei Szénbánya Kft. 1931. szeptember 26-án a községi földtulajdonosokkal kötött egyezsége révén jöhetett létre az átruházás. Az új kft. az SKB Rt. Magashegyi-dűlőben lévő bányáit vette bérbe 1932. május 31-én. A szerződés lejártául 1943. május 30-át jelölték meg. Terrágium összege a kitermelt szén 3,5%-a volt. Magashegy a községtől délre található 300 méteres domb, melynek keleti szélén nyitották fel a három tárót Szorcsik József, Sándor János Ferenc, Tóth János Gábor földjén. A Nógrádmegyei Szénbánya Vállalat (Kft.) Kishartyán községben fekvő irodájában került sor annak a jegyzőkönyvnek a felvételére 1934. március 15-én, melyből kiderült, hogy a kft. megsértette a bérleti szerződést. Az SKB Rt. ugyanis ezen a napon szüntette meg a szénbánya bérletét. Az ok többek között az volt, hogy Molnár Tivadar és Laufer Sándor ügyvezetők az 1932-ben felvett 4000 aranypengő kölcsönt nem törlesztették, a bányászat révén elfoglalt felszíni terület bérleti díját, a terrágiumot sem fizették. Az SKB Rt. kötelezte Laufer Sándor mérnököt és Molnár Tivadar kereskedőt, hogy 1934. március 31-től számított egy éven át szénbánya vállalkozásban Nógrád és Heves megyében sem közvetve, sem közvetlenül ne vegyen részt. A kötelezettség megszegése 5000 pengő kötbér fizetését vonja maga után. A két ügyvezető elismerte tartozását és egyéb kötelezettségeiket s mint adótársak egyetemlegesen felelősséget vállaltak. A salgótarjáni bányakapitányság 1934. március 20-án határozatban mondta ki: ,A Nógrádmegyei Szénbánya Vállalat Kft. cég 1934. március 14-én kelt beadványában bejelentette, hogy Sóshartyánban a Sóshartyán község mint erkölcsi testület javára 1064/1933. sz.a. „Sóshartyán I. " védőnéven, - 1065/1933. sz.a. „Sóshartyán II." védőnéven, - végül 1066/1933. sz.a. adományozott Sóshartyán III. néven, de a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. bérletében lévő bányatelkekben a bérlő Salgótarjáni Kbrt. engedménye alapján folytatott bányászkodását 1934. március 14-ével beszüntette, minden külszíni és földalatti üzemi létesítményt leszerelt, a bánya főbejáratát képező ereszkét és a légaknát betömedékelte. „A m. kir. bányakapitányság a március 17-én megtartott helyszíni szemléről vett jelentés alapján megállapítja, hogy a fenti bejelentés megfelel a valóságnak és hogy a bejelentő fél az ált. bányatörvény 266. §-ában előirt kötelezettségének a megfelelő mértékben eleget tett, azaz hogy a bánya minden nyilasát biztonságosan betömte. Az anyag és szerelvények eltakarítási munkálatai folyamatban vannak. " A bányatelken I. Berta és a Pick-táró, valamint a Gizella-lejtősakna működött. A Pick-táró a Sóshartyáni Kőszénbánya Rt. tárójával azonos.

9 Kisfalud-puszta A Kis-Zagyvavölgyében, a Magyaros-tetőtől DK-re fekvő pusztán az 1870-es évek közepén kinyitott széntelepet említettek. A terület az Irsay család tulajdonában volt. 1932-től az SKB Rt. kutatta át a területet és készített részletes jelentést. 301