Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)

tek, s a szénínség következtében a társulatnak érdekében állt a terjeszkedés. Marakodi-pusztán a tulajdonos megbízottja id. Fekete László mutatta meg a bányát a társulat képviselőjének. A szénbánya a község beltelkeitől É-ra Marakodi- és Völgyfő-puszták között feküdt. A helybeliek csak „Dögréti bánya"-ként emlegették, mert a dögkút közelében volt. Marakodi-pusztától Kelet felé a „Meleg mai" oldal dombhátján vezetett az út a bányához. A vízválasztón túl, a völgy egyik nyugati mellékágában nyitották fel. Két táró és két rövid (50, illetve 70 méter hosszú) lejtősaknát telepítettek. 1945ben csak a déli lejtősakna működött. Itt 1 méter vastag széntelepet fejtettek. Maga a lejtősakna NYÉNY felé 15 méter hosszan tárószerűen haladt, majd lejtősen folytatódott 55 méter hosszan. A termelés itt szünetelt 1944-től, ezért a mélyebben fekvő részeket elöntötte a víz. Patakvölgy (Vízvölgy?) bevágásaiban próbált Vitális István természetes feltárásban adatokat szerezni. A széntelep vastagsága 0,3-0,4 méter volt, a szén elpalásodásra volt hajlamos. A bánya kicsi haldája és a szegényes felszerelés gyenge bányát sejtetett. A táró szájánál 3 facsille, a bányában sín, vitla és szivattyúcsövek emlékeztettek valamikori bányászatra. Az ácsolatot az itt menedéket kereső katonák feltüzelték. A bánya szénvagyona 150 kh-on a 0,4 méteres vastagságot véve 3,4 millió q lehetett. Értékét 345 240 pengőre becsülték. Megvételét csak az indokolta, hogy a kimerülőben lévő Jenő-lejtősaknák bányászatát amennyiben a vállalat fenntartja. A határban még kitermelésre várt a 0,3-0,4 méter vastag elpalásodott lignitszerű szén Mihálygerge és Litke határában. Előnye csak az volt, hogy tárószerűen fejthető.

38 A szénmedencében az SKB Rt.-nek a legnagyobb csalódást végül is a Jenő-lejtősaknák szolgáltatták. Itt 0,6-0,8 méteres széntelepet vártak 20 millió q-s mennyiségben s erre készítették el a terveket. A feltárások fényt derítettek arra, hogy a széntelep 0,15-0,4 méterre elvékonyodik, palával, meddővel átszőtte válik. A szénvagyon 1942-ben 47 659 870 q-ra lett becsülve, melyből 2,5 millió qt fejtettek le. Ez 85,4 vagonos napi átlagnak felelt meg. A termelés 76%-a fejtésből került ki, melynek 80%-a frontfejtés volt. A munkásállomány ekkor 745 főből állt, de még tudtak volna legalább 45-50 főt foglalkoztatni. 1941-ben az I. sz. lejtősaknának 650 méteres főereszkéje készült el, végtelenkötelű vitlával felszerelve, az ereszke napi termelése 40 vagon volt. Kikísérletezték az omlasztásos frontfejtést. A

II. és III. lejtősakna részére közös légaknát készítettek, ventillátora 1000 m

3

/perc teljesítményű volt. A IV. sz. lejtősaknának is építettek légaknát. A III. lejtősaknában 60 méteres feküvágattal kiigazították a felvetőt, ugyanezt végezték el a II. lejtősaknában is 120 méteren. 1942-ben az I. lejtősakna főereszkéje a feltételezett műrevalóság határáig ért. А П., III., F/, lejtősakna munkálatai folytatódtak. Tervek szerint az I. lejtősaknai szénpillértől 30 méteres felvetővel elhatárolt Hecht-féle terület pillérekkel, illetve a Prónay szénpillérek feltárását az új V. sz. lejtősaknával.

39 (Szénégető-dűlő, Török Gáspár birtoka. Kiaknázási jogát Hecht Sámuel 1935-ben adta el.) 1943-ban azonban a Jenő-lejtősaknák kedvezőtlen eredményei (az eddigi 0,5 méteres széntelep lecsökkent 0,15-0,35 méterre) befolyásolták a vállalat döntéseit. A V lejtősakna megtelepítésével a „kanadainak" nevezett 1 méteres szénpillérre telepítve az eredmény nem volt kielégítő, mivel a telep „dobostortaszerűen" palával volt átszőve. A nagy reményekkel kecsegtető V. lejtősakna hiába ütötte meg a községhez közeli területen az 1,8-2 méteres széntelepet, a szénösszletben csak vékony padokban találták meg. A bánya teljesítménye 1944-től lecsökkent napi 13,5 q-ra. A lejtősaknák megszűnését 1948-ra jósolták, csak egy évet tévedtek.

40 1944-ben a szénvagyon már 5 726 700 q volt, amiből lefejtettek 1 372 000 q-t. A tervek szerint az év végére 4,3 millió q szénvagyont jeleztek. Az évi 45 vagonos termelésnek ez a mennyiség felelt meg. A kitermelt szén 56%-a fejtésre esik, ennek 90%-a frontfejtés. Az is bizonyossá vált, hogy Jenő lejtősakna szénvagyona az elmúlt évekhez viszonyítva jelentős szénveszteséget jelentett. A terület feltárásakor nagy csalódást okozott a széntelep elvékonyodása, mely ráadásul palával át volt szőve. Fejtésről le is kellett mondani, s a szénvagyonból törölni kényszerültek. A munkáslétszám 655 fő volt, ez elegendőnek bizonyult a program teljesítéséhez. Az I. sz. lejtősakna teljes leszerelését 1944-ben igyekeztek elvégezni. Miután a széntelep megromlása különösen a PV. lejtősakna felé a legerősebb, fejtési mezeje összezsugorodott, üzemét beszüntették, előzőleg azonban a II. ereszke révén összeköttetést teremtettek a III. lejtősaknával. A Jenő-lejtősaknák centrális üzemmé fejlődtek, mivel mind az öt akna egy közös gócpontra szállította a barnaszenet, amit egy kisebb és egy nagyobb szénbunkerben tároltak. Innen Talbot-kocsi288