Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)

esetre a kutatások eredménye igazolta, hogy a területtel foglalkozni kellett, egy óriási „szénkomplexum" reményében. A kutatásokat a vállalat abbahagyta 1912. június 10-én.

9 A fúrási adatok szerint Kelementagon 88 méter mélyen 1,17 méteres, Kutas pusztán 61 méter mélyen 2,3 méteres, Paptagon 65 méterben 0,5 méteres barnaszéntelepen fúrtak át.

10 Miután az SKB Rt. felhagyott a kutatásokkal, a bányászat Wystrichovszky kezébe került. A lejtősakna elején hajtottak egy jobboldali vágatot, ahonnan szenet is termeltek. ' ' Az Ipolytarnócon bányászatáról ismert Wystrichovszky Richard kutatásairól a szaksajtó 1914-ben közölte, hogy ugyan talált barnaszenet, de bányanyitást nem végzett. Valószínűleg egy régibb kutatást nyitott fel, mert közelebbi adat bányájáról nincs birtokunkban.

12 Kutas pusztán 1917-ben Krúdy Gyula kezdett bányászkodni, a szene azonban elpalásodott már a kibúváson. Táró, illetve lejtősaknája dőlés mentén haladt, a siklója 37 méter hosszú volt. A barnaszenet kézi erővel (vitlával) húzták ki csillékkel. Vitális István szerint 1920-ban a szén átlag 0,7 méter vastagságú volt, a bánya berendezése azonban kezdetleges. A feltárt szenet meglepően szép, fényesnek írta le. Talpduzzadás csekély, ezért a bányafák jól tartottak. Tömedéknek a főte szenes paláját használták fel. Déli irányban a vetőnél a szén elmeddült. A települési viszonyok is kedvezőtlenek voltak, mivel a széntáblát vetők törték meg. (Krúdy mintegy 100 kh felett rendelkezett.) Vitális végül megjegyezte, hogy a bánya szene olyan „szép", hogy a már megismertek között feltétlenül figyelmet érdemel. Produktívnak a Karancsberény-Karancskeszi-Ipolytarnóc-Litke közötti területet jelölte meg, mely mintegy 10 km hosszúságú és 4 km széles területet foglal magába. Az SKB Rt. komoly érdeklődését jelzi, hogy az ügyben maga Chorin Ferenc írt Róth Flórisnak: „Dr. Kelemen Gábor volt Karancskeszi-i földbirtokos nálam járt és felhívta figyelmünket a karancskeszi-i szénterületre, ahol állítólag nagyobb szénterület lenne felkutatlanul. Dr. Kelemen úr földbirtokát ugyan eladta, de azon 600 hold alatt, mely valamikor tulajdonát képezte a szénjogokat telekkönyvileg magának biztosította. A többi netán még szükséges szén területek, illetve jogok megszerzése tekintetében felajánlotta közreműködését... A kezeink közt lévő és a karancskeszi-i területre vonatkozó szakvéleményeket áttanulmányozva, többek között Kovács István bányaigazgató úrnak 1912. évtől eredő jelentését emeltük ki, melyben az általa lemélyített 10 fúrólyuk eredményéről számol be.... Igaz ugyan, hogy ezen fúrási jelentés szerint a 10 fúrólyukban talált telepek közül egy 62 cm-es volt a legvastagabb, de ha akkoriban ez nem találtatott mívelésre méltónak, kérdés, hogy a jelenlegi nagy szénszükség mellett nem-e volna tanácsos mégis e területtel foglalkoznunk. " Az elnöki kérés megválaszolása érdekében kérték fel Vitális Istvánt a kutatásra.

13 Karancskeszi területén a szénjogokat a Krúdy testvérek - Gyula, Dezső, Ferenc - szerezték meg 1918. január 9-én. Az eladók id. Huszár János gazdálkodó és társai mintegy 76 kh kiterjedésű területet adtak el 32 ezer koronáért. (1921-ben Hecht Samu területével bővítették.) A Krúdy Gyula javára adományozott Bertalan I. védnevű bányatelken - melyet apjukról neveztek el - (203 504 m

2

) a salgótarjáni társulat által évekkel ezelőtt elhagyott kutatótárót nyitottak fel Bertalan-táró néven. 1918-ban még csak két munkással dolgoztak.

14 A széntelep vastagsága egy ereszkében 1,4 méter volt, közben 0,2 méterre a telep felett egy 0,15 méteres kőbeágyazás (schramm) is található. Feljebb a régi műveletben a jóminőségű szén 0,75-0,80 méteres volt. A bánya kiterjedése csekély, 60-70 méter volt tárószerűen feltárva, északnyugati irányban. Ezt követte egy 34°-os meredek, 56 méter hosszú ereszke, mely jóminőségű barnaszénben lejtett DK-felé. A Krúdy testvérek 1919-ben 440, 1920-ban 12 000, 1921-ben 21 000 mázsa szenet fejtettek.

15 1920 decemberében Fiala János a község határában lefoglalt szénjogosítványokra vonatkozó ajánlatot tett az SKB Rt-nek, ami szintén a nem lanyhuló érdeklődés jele. Ugyanekkor Karancsberény, Ipolylitke, Tarnóc közötti terület, valamint Kisfaludpuszta, Krakópuszta, Keresztúrpuszta, Kőkút szénelőjövetelét is figyelemmel kísérték. A környéken előforduló barnaszénre az SKB Rt. mellett az ÉKI Rt. is felfigyelt, 1918-ban már fúrásokat is végzett a területen.

16 Ezeknek a fúrásoknak az adatait és a személyes megfigyeléseket figyelembe véve Zsigmondy Árpád bányamérnök adott szakvéleményt. 1918. szeptember 18-án Jády Ferenc karancskeszi jegyzővel bejárta és megvizsgálta a szénkibúvásokat. A kutatás során az első szénkibúvást a Nyíresberek-puszta majorsági épületétől 80 méterre nyugati irányban egy mély sza283